Norbit azonban évek óta nem érdekli a cikizés. Ami igazán számít neki, az az anyjának tett ígérete, az Őry család baráti oltalma, Mikko, a finn tökfej, a városszéli tölgyerdő, az akácméz, és egy félkarú isten.   Csakhogy hamarosan felbukkan egy árny a múltból, aki mintha Norbi saját árnyéka lenne - és a fiú kénytelen számot vetni mindazzal, ami miatt ott kellett hagynia régi iskoláját, és meg kell hoznia egy olyan döntést, amelyben nem biztos, hogy a sors istennői a segítségére lesznek...       - Interjú Papp Dórával -      Ez már a 6. regényed, ha jól számolom. Mit gondolsz miben fejlődtél az első és a mostani könyved között?   Szerintem mindenben, és ez nem önfényezés - szép is lenne, ha az első és a hatodik ugyanolyan színvonalúra sikeredett volna. Volt mit fejlődni, és ezt rengeteg olvasás és rengeteg írás árán tudom elérni. Mindig van mit tanulni, mindig van min finomítani, csiszolni. Az arányérzékem másmilyen, mint korábban. Mást tartok fontosnak egy írásban, a szókincsem is bővült. Emellett igyekszem megfogadni Neil Gaiman tanácsait, aki fiatal íróként úgy írt, mintha neki kellene fizetnie minden egyes leírt szó után. Szükségtelen a felesleges sallang. Ennyi könyv után nincs nagy elvárás benned önmagad iránt? (Azt illetően, hogy hozz egy színvonalat például.) Dehogynem. Maximalista vagyok, kíméletlen önmagammal. De azért próbálok elnéző is lenni - még nekem is belefér hibázni. Gyakran mérges vagyok magamra, ha egy karakter vagy egy jelenet nem úgy sikerül elsőre vagy másodikra, ahogy szeretném, és akkor megrázom magam, hogy: "Hol van az törvénybe írva, hogy elsőre tökéletesnek kell lennie? Lazíts már, írd át, kezdd újra!" Változott valami a könyvben a kézirathoz képest? Ki kellett húzni vagy hozzá kellett írni inkább? Persze, a szerkesztés a finomhangolásról szól. Több szem többet lát, és objektíven képes szemlélni azt, amiben én benne éltem hosszú hónapokon át. Viszont annak örültem, hogy kevesebbet kellett dolgozni rajta, mint a Tükörlelkeken. Ezt jó jelnek veszem. Nagyon tetszik a borító. Te mit gondolsz? Elégedett vagy, vagy mást képzeltél el hozzá? Miközben írtam, felgyülemlett egy csomó motívum számomra, amit el tudtam volna képzelni a borítón, hogy megadja a történet hangulatát. Ezt a listát küldtem el a borítótervezőnek, Szabó Vincének, aki túlteljesítette a feladatot - nem gondoltam volna, hogy ilyen gyönyörűséget kreál. Sokszor gyönyörködöm benne. Még most is elég nehéz elhinni, hogy a történetem ilyen szép külsőt kapott. Ezúttal férfi szemszögből íródott. Mennyire volt nehéz ebben a narrációban írni? A későbbiekben is számithatunk tőled férfi szemszögű könyvekre, vagy inkább maradsz a női szemszögnél? Elképesztően élveztem, erre csak ezt lehet mondani. Végre teljesen másvalaki fejével gondolkodhattam - nem elég, hogy Szepes Norbi fiú, emellett elég furcsa személyiség. Mintha hagyta volna magát felfedezni, miközben írtam őt. Sokszor volt olyan élményem írás közben, hogy hirtelen megálltam, és egyszerre világossá vált, hogy Norbi mit fog mondani vagy tenni - ami másnak talán pont logikátlan lépés, de Norbinál működik, mert ő olyan, amilyen. Szerintem igen, visszatérek még a férfi szemszöghöz később. Túl élvezetes. Fontos szerepe van a germán mondakörnek, szimbólumoknak. Sok kutatómunkát igényelt? Igen. De nem bántam, ez az egyik legjobb része az írásnak. Mindenütt szakkönyvek, mitológia, történelem, átláthatatlan fecnik és vázlatok. Kezdtem úgy érezni magam, mint Sherlock, akinek a fala tele van tűzdelve papírokkal és fotókkal, amiket fonalakkal köt össze. Csak nálam nem az volt a kérdés, hogy ki a gyilkos, hanem hogy kicsoda valójában Szepes Norbi. Sokat megtudhatunk a történelemről is, hiszen Norbi brillírozik benne. Te magad szeretted ezt a tantárgyat a gimnáziumban? Nagyon. Az egyetemen is. Úgy érzem, manapság még jobban szeretem, mint a suliban. Van, amit még csak mostanában értettem meg, van, amihez tényleg fel kell nőni - hogy érezd és értsd a dolgok súlyát. Fontos része a könyvnek a magyar kártya. Van esetleg valami kellemes emléked, ami ehhez kötődik és megosztanád az olvasókkal? A nagymamámmal sokat játszottunk vele kiskoromban. Még kártyatrükköket is mutatott nekem. A régi balatoni nyaralások is eszembe jutnak, amikor makaózással ütöttük agyon az időt. Családilag mindig szerettünk kártyázni, ha más kikapcsolódás nem jutott eszünkbe egy lusta délutánon, egy pakli francia vagy magyar kártya mindig kéznél volt, és van is. És ha már emlékek; a 12. c osztályt szupernek tartom, de a tanárok is jó fejek. Ezeket a saját gimnáziumi élményeidre építetted? Részben. Mi csibész osztály voltunk, de úgy gondolom, szerettek minket a tanárok. Voltak nagy dumások. Mindig lehetett egy jót röhögni, a kínosabb és nehezebb órákon is. A jövőbeni terveket illetően mit tervezel? Lesz folytatása a Bolyongónak, vagy teljesen más történeten dolgozol/fogsz dolgozni a jövőben? Ez a „nem árulhatom el” kategória. Annyi biztos, hogy fogok még egyrészes, különálló regényeket írni, mert a Bolyongó az első ilyenem, és úgy érzem, menne még, hozzá tudnék szokni ahhoz, hogy nem sorozatban gondolkodom. De aki figyelmesen olvas, jól tudja, hogy a Tükörlelkek és a Bolyongó valamilyen módon összekapcsolható, mintha a Tükörlelkek folytatása lenne, mégis teljesen más. Lehet, hogy maradok ezen a vonalon, lehet, hogy nem. A jövő zenéje. Forrás: irasaimtarhaza.blogspot.com   veronikasreaderfeeder.com Papp Dóra már a Tükörlelkek olvasása közben meggyőzött tehetségéről, és most sem kellett csalódnom. A lélegzetelállítóan gyönyörű borító egy igazán friss, és különleges történetet rejt, amihez hasonlót még nem nagyon olvastam. Szepes Norbi története egy ismeretlen világba repített el, ahol Nornák szövik a sorsok fonalát, ahol skandináv istenek figyelik minden léptünket, és ahol a kedd, a méz és a sör örök kötelekké fonódik össze. Új diákként egyébként sem egyszerű megkezdeni a végzős évet egy új iskolában, de Szepes Norbi számára még nehezebb a beilleszkedés, tekintve hogy tetoválásai, az átlagostól teljesen eltérő világnézete és megdöbbentő furcsaságai azonnal különccé bélyegzik őt a gimnáziumban. Szerencsére a srácot ez cseppet sem izgatja, sőt tesz is róla, hogy ez mindenki számára nyilvánvalóvá váljon. Azonban egy farkaslány kék szempárja talán mégis képes arra, hogy megszelídítse Norbi bolyongó, vadóc lelkét, és rá tudja venni arra, hogy feltárja számára az addig lakat alatt tartott életét… Bár bevallom, Norbi nem került hozzám igazán közel, mégis lenyűgözött, hogy mennyire komplex karaktert volt képes megformálni az írónő. Vele kapcsolatban egyébként kicsit kettős érzésem volt. Néha korához képest túlságosan úgy viselkedett, mint egy tapasztalt felnőtt, néha pedig olyan buta döntéseket hozott, hogy legszívesebben megráztam volna, hogy gondolkodjon már egy kicsit. :) Ugyanakkor a könyv fő motívuma az útkeresés, és azt hiszem a szerző ezt nagyon szépen és hitelesen tudta beleszőni a történetbe. A könyv számos fontos témát érint, amelyek közül a legfontosabb talán a skatulyák kérdése volt. Eleinte mindenki elkönyveli Norbit bajkeverő rosszfiúként anélkül, hogy megpróbálnának mélyebbre ásni, de örülök, hogy lassan mégis meg tudta találni a helyét, és végül a srácok, akikről soha nem gondolta volna, hogy valódi barátai lehetnek, mégis kiálltak mellette. Ilyen szempontból nálam a töri tanár verte ki legjobban a biztosítékot, mert egyértelmű volt, hogy első pillanatban rányomott egy címkét a fiúra, és egész végig nem tudott túllépni a korlátolt nézetein, arról nem is beszélve, hogy semmit nem tett azért, hogy kiaknázza Norbi nyilvánvaló tehetségét. Tetszettek a Mira és Norbi közötti évődések, amelyek nem mindennapiak és szórakoztatóak voltak. Norbi finn barátjának szálát kicsit kuszának éreztem, és úgy gondolom, hogy a szerzőnek talán nem sikerült annyira erős mellékszereplőt kreálnia belőle, pedig volt benne potenciál. El kell tévedni. Ez a gondolat volt a történet egyik fő eleme. Nos, talán van benne valami, mert bevallom, én is elég elveszettnek éreztem magam a történet kezdetén, aztán valahogy mégis sikerült felvennem a könyv fonalát. Azonban az, hogy az elején kicsit nehezen tudtam belerázódni a történetbe részben az oka annak, hogy végül nem tudtam 5 csillagot adni erre a könyvre. Ugyan kicsit távol áll tőlem a skandináv mondavilág, érdekes volt erről olvasni, és biztos vagyok benne, hogy nagy kutatómunka áll a könyv mögött, ami miatt le a kalappal a szerző előtt. Bár a Tükörlelkek egy kicsit jobban tetszett, mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki egy igazán egyedi ifjúsági regényt szeretne olvasni.