„De egy nap Isten nagyon felbosszantotta magát, és hatalmas butaságot csinált. Isten darabokra törte a világot.” Különös története van annak, hogy miért esett a választásom Dabos: A tél jegyesei című könyvére, amikor a fordítói kategóriában kellett a legjobbat kiválasztani a számos jelölés közül. Nemrégiben osztálykiránduláson egy beteg kiskamasz fiúra vigyáztam, akinek testi fájdalmára még rárakódott összetört szerelmes szívének kínja. Azért, hogy a bajairól eltereljem a figyelmét, s hogy az idő ne „kockulással” teljen, gondoltam egyet, s felolvastam neki a francia írónő első regényét, mely egy trilógia kezdete. Bár a romantikus műfaj picit távol áll tőlem, kíváncsi voltam a történetre. Kis beteg hallgatóm is kétkedve fogadta a cím alapján felolvasási ötletemet. Sebaj! Belevágunk!  Ahogy haladtunk a történetben, s peregtek a lapok az ujjaim között, rá kellett jönnöm, hogy a regény nem véletlenül kapta 2016-ban a legjobb fantasynek járó díjat Franciaországban. Molnár Zsófia fordításában egy olyan különleges univerzumba csöppentünk, amelyben Isten szilánkokra törte a világot. Remek alapötlet! Az egyik szilánkdarabon él egy fiatal lány, Ophélie. A lányt a Matrónák érdekházasságba kényszerítik: feleségül kell mennie Thornhoz, a nyers, mogorva férfihoz. Ínycsiklandó konfliktus-és kalandforrás! És ki is aknázza az írónő, amit a fordításban is élvezhetően kapunk vissza. Egyszerre a szikár, tömör próza és a barokkos körmondatok is jól megférnek a szövegben. Pont, mint a sokféle világok. A szó és minden esztétikai kategória relatív volta ellenére a legegyszerűbben e Molnár Zsófia által átültetett nyelv úgy jellemezhető, hogy: szép. Az események gyorsan követik egymást, kaland bonyolódik kalandba! Megismerünk egy, a lánytól nagyon messze álló kozmoszt, az ármánykodások, cselszövések, képmutatások világát. Fokozatosan nyílnak ki mind a fő-, mind a mellékszereplők sokrétű és sokszínű karakterei.  Semmi sem csak fehér vagy fekete, ás semmi sem az, aminek látszik. Az érdekházasság lassan szerelemmé alakul, s egy csodálatos történet bontakozik ki. Kiderül, hogy a zord férfi nem olyan gonosz, mint amilyennek látszik, s hogy valójában a hősnő számára ő az egyetlen, akire számíthat. Amikor befejeztük az olvasást, fiatal, beteg hallgatóm csak annyit kérdezett: ugye lesz folytatás? Molnár Zsófia kitűnő tolmácsolása révén talán az ő szerelmi bánata is enyhült. Talán a darabokra tört egység nem csupán a fikcióban, de az olvasó lelkében is egy napon visszarendeződik, talán egy nap mindenki megleli szíve párját, az igaz szerelmet?   pagony.hu Új otthonában a Délibábosok trükkjeinek köszönhetően semmi sem az, aminek látszik. A lánynak az állandó káprázattal és a Sárkányokkal is meg kell küzdenie: a Légvár az a hely, ahol az ember a saját gondolataiban sem lelhet biztonságra. Ophélie ráébred, hogy a Légvár nemzetségei hatalmi harcának közepébe csöppent. Hogy megmeneküljön, álruhát ölt... Történet egy felejthetetlen hősnőről egy részletgazdag és izgalmas világban, tele cselszövéssel és meglepetéssel. Christelle Dabos trilógiájának első kötete számos irodalmi díjat nyert, és a legnagyobb francia kiadó, a Gallimard első könyveseknek járó elismerését is magáénak tudhatja.   A tükörből kilépő lány alakja 2007-ben jelent meg előtte, majd ebből a képből nemcsak egyetlen regény, hanem egy komplett univerzum bomlott ki. Christelle Dabos néhány éve első helyezést ért el azon a pályázaton, melyen a Gallimard a J.K. Rowling nyomdokaiba lépő elsőkönyves ifjúsági szerzőket kereste. A Tükörjáró azóta egy sorozattá nőtte ki magát, Christelle Dabos jelenleg a negyedik részt írja. A könyv iránti lelkesedést jól mutatja, hogy a rajongók egy része saját illusztrációban képzelte el a regény kulcsszereplőit (ezekből lent mutatunk is párat). Bár A Tükörjáró alapvetően ifjúsági regényként pozicionálja magát, az abban megjelenő közeg, a szereplők egymás közötti viszonya kategórián belül is feljebb, a felnőtt regényekhez valamivel közelebb viszi a kötetet (talán nem véletlen az sem, hogy a kiadó sem helyezett el kormegjelölést a borítón). Dabos regénye egyszerre idézi meg a fantasy, a romantikus és realista nagyregényeket: hőse egy Ophélie nevű fiatal lány, aki tükörből tükörbe jár, és az ujjaival olvasni tud a tárgyak múltjában. Családja a lány akarata ellenére nyélbe üti eljegyzését egy Thorn nevű rideg férfival, így kerül Ophélie a Sarkra, egészen pontosan a Légvárba, ahol hamar nyilvánvalóvá válik, hogy sem a tárgyak, sem az emberek nem feltétlenül azok, amiknek és akiknek látszanak. Egy intrikus harc veszi kezdetét, amelyet a legtöbbször a színfalak mögött vívnak a résztvevők, ám amely vérre és tétre megy, és valódi áldozatokat is követel.