Egyáltalán nem. Ha jól emlékszem, két-három meséskönyvem volt összesen. Viszont falun nőttem fel, egész nap jártuk az erdőt, csak akkor mentünk haza, amikor a csebret kongatták már, hogy takarodó van, feküdjünk le aludni. Akkor nem is sokat rajzoltál gyerekkorodban? De, állítólag igen, habár nem maradt ennek kézzelfogható nyoma. Komolyan csak tizenkettedikes koromban kezdtem el rajzolni, mert divattervezőire készültem. Dekoratív művészettel akartam foglalkozni, de sajnos Kolozsváron nincs illusztráció szak. Aztán a divattervezői elvégzésekor már tudtam, hogy az én utam az illusztrálás lesz. A közösségi oldaladon azt írja, hogy a Váróterem projekttel dolgozol. Valóban velük kezdtem el a pályafutásomat. Jelmezeket, díszletet terveztem, a Szökevény szeplők című bábelőadás a kedvenc munkám ebből a korszakból. Hogy jutottál el innen az illusztráláshoz? Fokozatosan. Még a divattervezői szakon kezdődött, amikor az államvizsgámra gyerekkollekcióval készültem. Ehhez kaptam a Napsugártól egy csomó gyerekrajzot, amelyek inspiráltak a ruhácskák megalkotásában. A kollekcióban már volt valami a gyermekkönyv-illusztrációk stílusából, tanárom is nagyon biztatott, hogy ezen az úton haladjak tovább. Több műfajt kipróbáltam, de úgy éreztem, ez az, ami leginkább nekem való. Kevés képzőművész mondhatja el magáról harmincévesen, hogy már „befutott”, folyamatosan érkeznek a megrendelések, ismerik a nevét, sőt már a román könyvkiadás is felfigyelt rá, és felkéri munkákra. A Királylány a lángpalotában című kötet illusztrálásáért elismerést kaptál a Románia legszebb könyvei versenyen.. Mi a titkod?   Rengeteg munka. És amikor azt mondom, hogy rengeteg, akkor az tényleg úgy értendő, hogy „látástól mikulásig”. Sokszor alig van időm kimenni megvenni a legszükségesebbeket, mert – amikor közeleg a leadás – két-három héten át folyamatosan rajzolok. Néha azt mondják az emberek: milyen jó neked, te csak festegetsz! Azt hiszik, ez valami laza, könnyű munka, pedig ugyanolyan komolyan kell dolgozni, mint bármelyik más szakmában, csak lehet, kicsit több hát- és fejfájással jár. Persze azért nagyon sok jó oldala van ennek a szakmának, fel nem cserélném semmivel. Hogy születnek meg az alakjaid? Eszméletlenül sokat vázlatolok, és amikor nagyjából körvonalazódik is, hogy milyen lesz az illető kép, azon még rengeteget kell csiszolni. Érdekes, hogy sokat formálják a munkáimat a véletlenszerűségek, vagy ha úgy tetszik: hibák, amik olyan jó ötleteket szülnek, hogy azok teljesen átalakítják a végeredményt. Van kedvenc témád? Nagyon szeretem a népmeséket, mert nagy szabadságot adnak az illusztrátornak. A díjazott Királylány a lángpalotában is szász népmeséket tartalmaz, a Gutenberg kiadó népmesesorozatának egyik kötete.   Hogy pihensz? Focit, rögbit nézek, vagy ezeket játszom (és itt legnagyobb megrökönyödésemre elővesz és megmutat egy valódi rögbi-labdát). És a barátom hatására filozófiát olvasok. A Mért nem tudnak a fák járni? című, erdélyi cigány népmeséket tartalmazó kötet illusztrációiért elismerésben részesített a Szép Magyar Könyv zsűrije a Budapesti Ünnepi Könyvhéten. Nem fontolgatod, hogy határainkon túl is ismertté tedd magad? Voltak már külföldi munkáim, jelenleg is épp egy spanyol kiadóval dolgozom. Úgy gondolom, szükséges nyitni külföld felé, mert új dolgokat láthatunk és tanulhatunk. Nem szabad bezárkózni a saját kis biztonságos világunkba. De nagyon fontosnak tartom azt, hogy itthon is minőségi könyveket tegyünk az olvasók elé. És amikor itthon a külföldinél korlátozottabb erőforrásokkal sikerül olyan könyvet készíteni, amely külföldön is megállja a helyét, azt hatalmas sikerélménynek tartom. Forrás: noileg.ro (2019-03-09) Képek forrása: kurtiandi.com Kürti Andrea az elmúlt években kiemelkedő illusztrátori tevékenységéért kapta az Ibby különdíját. 2018 legszebb magyar könyv díja - László Noémi: Bodzabél verseskötete