Írta: Patrick Ness Fordította: Szabó T. Anna Illusztrálta: Jim Kay Kiadó: Vivandra Könyvek, 2012 Oldalszám: 224   A ​​szörny, ahogy a szörnyek szokása, nem sokkal éjfél után jelent meg.  Conor ébren volt, amikor megérkezett.  Rémálomból riadt fel.    Nem egy rémálom volt ez, hanem az a rémálom, amit annyiszor álmodott mostanában.  Az, amiben sötét van és vihar és sikoltás.    Az, amiben kicsúszik keze szorításából a másik kéz, akárhogy is próbálja megtartani.  Amelyik mindig úgy végződött, hogy … De ez a szörny valahogy másmilyen volt, nagyon öreg és vad, és a legveszélyesebb dolgot akarta Conortól.  AZ IGAZSÁGOT. Conor rákban szenvedő anyjával él. Rémálom gyötri, amiben kicsúszik keze szorításából egy másik kéz, akárhogy is próbálja megtartani. Aztán megjelenik egy szörny előtte, de az nem a rémálombeli szörny, nem olyan rémisztő, és három történetet mond el neki. A negyediket Conortól várja, amiben Conornak ki kell mondania az igazságot. Az igazságot, amelyben Conor ki meri és ki tudja mondani, hogy legyen már vége a szenvedésnek, legyen már vége az elhallgatásoknak, a félig kimondott mondatoknak, a vele szemben tanúsított lelkét pusztító kíméletnek. "- Meg tudod gyógyítani? - kérdezte Conor, keményebben. A szörny lenézett rá. Nem tőlem függ. - És Miért nem? - kérdezte Conor. - Házakat döntesz le és boszorkányokat mentesz. Azt mondod, hogy minden részed gyógyít, csak az emberek nem tudják kihasználni. Ha anyádnak van még esélye a gyógyulásra, mondta a szörny, akkor a tiszafa hatni fog. Conor keresztbe fonta a karját: - Ezt vegyem igennek? A szörny ekkor olyasmit csinált, amit még soha. Leült. Teljes súlyát rázökkentette az iroda tetejére. Conor hallotta, amint nyöszörögnek a gerendák, és behorpad a tető. A szíve a torkában dobogott. Ha az iroda is tönkremegy, ki tudja, a nagyanyja mit csinál vele. Talán börtönbe záratja. Vagy, ami még rosszabb, kollégiumba küldi. Még mindig nem tudod, miért hívtál, igaz? kérdezte a szörny. Még mindig nem tudod, miért indultam meg. Nem mindennap indulok útnak, Conor O'Malley. - Én nem hívtalak! - mondta Conor. - Hacsak álmomban nem. És ha mégis, akkor biztos, hogy csakis anya miatt szólítottalak. Úgy gondolod?"     Szabó T. Anna Kolozsvárról települt át Magyarországra 1987-ben családjával. Szombathelyhez gimnáziumi tanulmányai kötik. Tanári diplomáját 1997-ben szerezte, majd 2007 tavaszán a doktori fokozatot. Egyetemi évei alatt kezdett publikálni, több napi-és havilapban, antológiákban rendszeresen közölt verseket, esszéket, novellákat. Kötetei: A madárlepte hó – 1995., Nehézkedés – 1998., Fény – 2002., Rögzített mozgás – 2004., Elhagy – 2006., Formák a tubusból – több szerzős – 2004., Kerge ABC – többszerzős – 2008. Fordítója a Beatrix Potter-köteteknek, a Harry Horse Kisnyuszi-történeteknek. Fordította William Shakespeare, James Joyce, Sylvia Plath, John Updike, Stuart Parker, Cliwe Wilmer, W.B. Yeats műveit. Díjai és ösztöndíjai: Petőfi-díj – 1996., Soros-ösztöndíj – 1997., Déry-díj – 2000., Móricz Zsigmond ösztöndíj – 2001., József Attila díj – 2002., Vackor-díj – 2003., Kavics-díj – 2003., Zelk Zoltán díj – 2004., Arany János ösztöndíj – 2005, a Tokaji Írótábor díja – 2005., Babits Mihály műfordítói ösztöndíj – 2006., az Akademie der Künste Berlin-Junge Akademie ösztöndíja – 2006., Mozgó Világ Nívódíja próza kategóriában – 2006., az ULNÖ Krems ösztöndíja – 2007. Gyermekkori kedvenc olvasmányai voltak: Móra Ferenc: Didergő király, Erich Kastner: A két Lotti, Gárdonyi Géza: Az egri csillagok. Nyelvi leleményesség jellemző gyermekverseire. Így ír egy verses könyvbemutatóban/ Lakner Judit: Zsuzsa és a varázsróka /, ami nem megszokott irodalmi életünkben: „Ez a könyv csupándi-csupa Csodálatos pillanat, Elolvassuk egyszer, kétszer, De még mindig izgalmas És vicces, mi több, friss marad:…”, akár Szabó T. Anna gyerekversei. Gratulálunk a díjazottnak! Várjuk az újabb fordításokat, írásokat! (Kucska Zsuzsa)