Az Év Gyermekkönyve 2012. díjban részesül Nógrádi Gábor életműve, munkássága elismeréséül   Pompor Zoltán laudációja Bár életművét a kritikusak ezidáig csak elvétve elemezték, egész munkásságára jellemző, hogy úttörő, korát megelőző. Képes a folyamatos megújulásra, olyan területek hódít meg, ahová magyar ifjúsági író szemérmességből be sem teszi a lábát. Humoros karakterek, könnyed párbeszédek tessékelik egyre mélyebb témák felé az olvasót, hogy aztán könyörtelen szókimondással mutasson tükröt a kamaszoknak: a családi körben és az ifjúsági irodalomban egyaránt tabunak számító témákról beszélget velük. A tizenévesek pedig vevők az őszinteségre, úgy gondolom a szüleiknek sem ártana, ha elolvasnának egy-egy Nógrádi könyvet, másképp tekintenének végletesnek, kiszámíthatatlannak tűnő csemetéjükre. 2000-ben a Petepite című regénye az Év gyermekkönyve lett, két évvel később a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (IBBY) is elismerésben részesítette kamaszregényét. Most, egy évtizeddel később életműdíjat kap Nógrádi Gábor, ám az életmű szerencsére nem lezárt – a kamaszok és szüleik hol humoros, hol drámai háborúja újabb fejezetekkel bővül, hogy újabb korosztályokat vezessen be a lélek és az olvasás rejtelmeibe.