OLVASÓVÁ NEVELÉS
OLVASÓVÁ NEVELÉS
//olvasovanevels.gportal.hu/portal/olvasovanevels/image/gallery/1456267852_20.jpg

Az év gyerekkönyve díj

 

KÖNYVAJÁNLÓ

Lehet, hogy egy kép erről: 1 személy, gyermek és szöveg
 
 
 
 
VÁR A KÖNYVTÁR

 

 
- Olvasóterem

 

 
KLASSZIKUS GŰJTEMÉNYEK

 

 
MESE-UNIVERZUMOK

2-10 éveseknek

Kamaszoknak

 
 
IRODALOM ÉS FILM

►Gyermek- és ifjúsági irodalom

►A varázslatos iskolabusz

►Bábfilmklasszikusok

►Klasszikus rajzfilmek

►Diafilm-mesék

 

 
Olvasóvá válás



Folyamata 

Az alapozás szakaszai 

A kiadvány célja

 
Az olvasóvá nevelés megalapozása

Kézikönyv tartalma

 
- CD-módszertár
 
Bemutatkozó

Pedagógiai tevékenység

- Bemutatkozó

 
 
DIGITÁLIS KÖNYVTÁR
 
- Ajánlók

Digitális irodalom

Gyűjtemények

 
- Gyermekújság
 
- Online újság

Könyv és Nevelés

 
BABA-MAMA KLUB
 
- Foglalkoztató

ÖSSZES FOGLALKOZÁS >>

  1. Animációs népi mondókák   
  2. Animációs népi dalok
  3. Animációs versek 
  4. Megzenésített versek
 
GYERMEKEKNEK
 
Gyermekkönyvek kiadói
 
Gyermekirodalom
 
Mesés oldalak
 
TEMATIKUS OLDALAK
 
-Szülők oldalai
 
Pedagógusoknak
 
A MÉDIA VILÁGA
 
-Digitális nemzedék

KONFERENCIÁK (2012-2016)

DIGITÁLIS PEDAGÓGUS KONFERENCIÁK (2012-2015)

 
-Médiatanulmányok
 
-A TV-nézésről
 
--Hatásai

MÉDIAHATÁS TANULMÁNYOK  

 

-A kisgyerek és a tévé
--Óvodás korban
--Kisiskolás korban
--Iskolás korig
--Serdülő korig
-Az „elektromos babysvitter”
--A tévés erőszak hatáselmélete
--A Tv hatásairól
--Az állandóan szóló hatása
--Családi étkezés és Tv
-Egészségkárosító hatásai

 

 
-Médiatudatosság

TANULMÁNYOK

-A gyerekek és a média viszonya

-Miért is ne tévézzen a gyerek?

-Médiaértés és médiafogyasztás

-A médiatudatosság főbb ismérvei

-A tudatos tévénézés

 
HETI-NAPI LÁTOGATÓK

 
OLVASÓI NAPTÁR
2021. Február
HKSCPSV
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
<<   >>
 
AZ ÉV GYEREKKÖNYVE DÍJ
AZ ÉV GYEREKKÖNYVE DÍJ : Az Év Fordítója 2009: Tóth Krisztina

Az Év Fordítója 2009: Tóth Krisztina

  2020.06.13. 15:45

Így segítsük gyermekünket a gyászban Tóth Krisztina lett Az Év Gyermekkönyve 2009. díj fordítója Florence Jenner-Metz Neked írok, Apu! című kiadványának fordításáért.

Kucsak Zsuzsanna gyermekkönyvtáros kiemelte: a kötetben az érdeklődők Margó édesapjához írt leveleit olvashatják, amelyekre nem fog válasz érkezni.

“A könyv szól a veszteségről, a szeretetről, a barátságról, ahogyan azt egy kicsi lány érzi” – fogalmazott.

Tóth Krisztina nevét talán már többen ismerik, hiszen az író-költő-műfordító gyerekverseit már évek ó ta lapozgathatják a gyerekek és szüleik. Akárcsak a Londoni Mackó című meséjét, ami korábban már elnyerte az IBBY Év Gyermekkönyve díját. Ez alkalommal fordító munkásságát ismerte el az IBBY, amikor neki ítélték az Év Fordítója  címet Florence Jenner-Metz: Neked írok, apu! című művének magyarításáért.
 
A könyvben egy kislány, Margó leveleit olvashatjuk, amelyet Apunak ír, aki már sosem fog hazatérni. Margó ír a veszteségről, szeretetről, barátságról, a maga gyermeki, kislány nyelvén - Tóth Krisztina tolmácsolásában. 
 
Különleges könyvet vehet a kezébe az olvasó, könyvnézegető: egy kislány, Margó leveleit Apuhoz, aki sosem fog válaszolni kislánya leveleire.

A kötet szól a kislány veszteségéről, a szeretetről, a barátságról, ahogyan egy kicsi lány érzi - s megfogalmazza - ezt a szép szöveget adja vissza nekünk magyarul Tóth Krisztina.

Tóth Krisztina író, költő, műfordító és kritikus egy személyben, meg igazi nő és anya, akit Marci fia ihletett gyermekversei írásához.

 

Így segítsük gyermekünket a gyászban Írta: Florence Jenner-Metz
Illuszrtálta: Barroux
Fordította: Tóth Krisztina
Kiadó: Csimota, 2009
Oldalszám: 42

„Kedves Apu! Margó vagyok, a te kis angyalod” – kezdi levelét a tízéves kislány.

Margó a nyári vakáció minden napján ír egy-egy levelet apukájának, melyekben beszámol a fagyizós, strandolós, labdázós élményeiről.

Ezek akár egy szokványos nyár eseményei is lehetnének, ám a sorok között lassan felsejlik a szomorú valóság: az apuka nemrég halt meg. A kislány már tisztában van a halál fogalmával és véglegességével, azzal, hogy soha többé nem láthatja édesapját. A gyermek fájdalmának feldolgozásában édesanyja a kezdetben nem sokat tud segíteni, mert ő maga is a gyász korai fázisában tart, és bezárkózik a világ elől.

Azonban a nagyszülők érkezése jelentős változás a veszteség feldolgozásában; építenek gallyakból a kislánynak egy bánatkunyhót, ahova bármikor elvonulhat. A szomorú történet azonban új fordulatot vesz, amikor a tengerparton felbukkan Leó. A közös játék és a gyerekek között kialakuló szerelem gyógyírként hat Margóra.
 

 
Őszintén tisztelem a Csimota Kiadó formabontó bátorságát, amiért olyan gyermekkönyvek megjelentetésére vállalkozik, amelyek kényes kérdéseket, témákat boncolgatnak, és hogy mindezt nagyon szépen illusztrált, igényesen megjelenített, és nyelvezetükben is irodalmi értéket képviselő kiadványokkal teszik. Florence Jenner-Metz Neked írok, Apu! című könyve 2009-ben jelent meg Magyarországon, 2010-ben IBBY-díjat kapott, a fordítás pedig Tóth Krisztina munkáját dicséri.

Nagyon rég dédelgettem a gondolatot, hogy írjak erről a könyvről, amikor pedig hozzákezdtem, hirtelen szavak nélkül maradtam. Nem volt okom arra – hála a jó sorsnak – hogy egy élethelyzet feldolgozásához segítségül kelljen hívnom a könyvet, ami elsősorban egy gyászmunka, egy édesapját elvesztő kisgyermek gyászmunkája. A kezdeti szótlanságom oka elsősorban az, hogy az írás nagyon mélyen megérintett.

Elöljáróban engedtessék meg egy kis személyesség: én az a fajta kislány voltam, aki szeretett a temetőben sétálgatni, a sírköveket olvasni és a szobrokat nézegetni, és ma is megnyugtat a temető. Bizonyára az sem véletlen, hogy egy időben olyan területen dolgoztam, ahol temetőkkel, temetkezési szokásokkal, kegyeleti jogokkal foglalkoztam, halottakkal való méltó vagy méltatlan bánásmód megítélésében kellett döntenem.

A tanulság pedig, amit e korszakom tapasztalataiból levontam, az elsősorban az, hogy ma Magyarországon a halál valami szégyellni, takargatni való, félelmetes dolog, és (az egyébként nagyon változatos és szép) szokásrendszerének, kultúrájának, a gyász érzésének, egyszerűen a halál mibenlétének a megismerésétől óvjuk, védjük a gyerekeinket. Szerintem ez nagy hiba, mert amit nem ismerünk, attól jobban félünk, és amire nem készülünk fel, az ideje közeledtével egyre félelmetesebbé válik. És akkor is, ha idejekorán találkozunk vele, már pedig sokaknak osztályrészül jut, hogy egy hozzátartozó, közeli barát, szeretett társ halálával szembesüljön, néhányaknak pedig már sajnos gyermekként.

Gyermekkönyvek esetében ritkán alkalmazott eszköz a levelezés, mint stílus, ebben a könyvben mégis telitalálat. Nagyon sok mindent eltűr, számos hangnemet, hangulatot, és azok ingadozását is megengedi, belefér a humor és a melankólia, a leírás és az elbeszélés, és mégis, talán a legszemélyesebb stílus, amit az író választhatott. A leveleket egy fiktív személy, Margó írja, egy kislány, aki a nyarat a nagyszüleivel és az édesanyjával a tengerparton tölti. Akinek pedig a levelek szólnak, az Margó  nem látható, mégis a hiányával mindig jelenlévő édesapja.

A szereplőket már a borítón megismerjük: a tablóképszerű illusztráción a felnőtt szereplők a háttérben állnak, robosztus alkattal, bástyaként védik a kislányokat, mégis kicsit távoliak: apró arcukkal jóságosan, felülről tekintenek a gyerekekre. Az elöl álló Lola, Margó húga sincs a középpontban, és annak ellenére, hogy vonásaiban Margóra hasonlít, színeiben a nagyszülői körbe olvad. Szerepe a könyvben elhanyagolható. A fehér szín a főszereplőkre irányítja a figyelmet: a fehér pólóban feszítő Margóra, a kislányra, aki mosolyog, és a kezét fogja egy a fehérbe áttetsző, láthatatlan entitásnak; az éterbe olvadó apafigurának, akiről már itt, a könyv borítójáról olvasva megtudjuk, hogy átlényegült, egyszerre van jelen és távol, méretében felnőtt, de formájában a gyermekekre hasonlít.

A levelezős stílus adta személyesség közelebb hoz a témához, bizalmassá teszi a hangvételt, és érintetté az olvasót. A könyv atmoszféráját ez az intimitás jellemzi: az olvasó betekintést nyer Margó nyári naplójába, helyesebben egyoldalú levelezésébe. A téma igényli is ezt a bensőséges hangvételt, hiszen az apa visszavonhatatlan távozásának ténye, halála olyasvalami, amit a gyermeknek – bár nagyszüleitől, testvérétől, édesanyjától támogatva – egyedül kell feldolgoznia, elfogadnia és megértenie.

A kezdet zűrzavar. Haszontalan, mégis fontos dolgokról fecseg, tollról, levélpapírról, kalap- és szandálvásárlásról, kétgombócos fagyiról. Ezek boldog percek, vidámság csempészése a kislányok életébe, az élet apró dolgai, ami megszínezik a mindennapokat, mégis kézzel fogható a hallgatás, az elhallgatás, az elterelés. Csak az anya vállalja a bánatot, szomorkodik, lefogy, sír. A borítón jellemző színvilág – a homokszín, a halványsárga, a kék – mindvégig jellemző marad a könyvben, mégis Barroux, az illusztrátor mesterien játszik velük. A föld jót jelentő kétgombócos fagyi rózsaszínű, és csak ez, és semmi más nem kap egyéb színt a könyvben, míg a maguk bánatába zárkózó szereplőket mutató oldalon csak kék, szürke és sárga szín van.

A kezdeti zűrzavarból apránként megindul a tisztulás felé az út. A nagyapa meghallja Margó sorok közt bujkáló kérését, “bunki”t épít neki, egy titkos helyet, ahol egyedül lehet a bánatával, az érzéseivel, a titkos naplójával. Nagyapa tudja, hogy kell egy hely – „mert kell egy hely” – ahol a kislány feldolgozhatja az apa elvesztését. Kell egy hely a valóságban, és kell egy hely a szívében is.

A valóságos menedéket segít neki felépíteni, hogy aztán képes legyen a szívében is megtalálni azt a zugot, ahol szembenézhet a valósággal. Ahogyan az idő, és a napló is halad előre, különböző fázisait olvashatjuk a gyásznak. Sírás és bánat, boldog-szomorú emlékezés, elterelés. Az elterelés pedig nem más, mint maga az ÉLET, egy kisfiú érkezése, aki első mozdulatával lerombolja Margó várát, szó szerint belerohan az életébe, hogy aztán ne csak a homokvárat, de egy szép barátságot építsenek fel, amiből az utolsó lapokon szerelem szövődik.

Ahogyan Margó megtapasztalja a barátság érzésének szépségét, mélyülését, majd a kínjait, az összeveszést, bocsánatkérést, kibékülést, apjára emlékezése is tisztul. Megismeri Leo titkát is, akinek a szülei elválnak, tehát ő is elveszíti az édesapját. Hasonló sorssal,más veszteségével találkozva veszi a bátorságot, és magának is kimondja: az én apukám soha többé nem jön már vissza. És ahogyan kimondja, megkönnyebbül. Megjárta az utat, és helyére teszi  a szívében a gyász érzését, a fájdalmat. És megerősödik a hite abban is, hogy az apja csak testi valójában távozott el tőlük.

A gyermekével párhuzamosan mesterien mutatja be a szerző a felnőtt gyászának alakulását is, – és ez példaértékű lehet a gyászoló szülőnek – mert amikor a kislány összeomlik, és sírni kezd, az anya varázsütésre elejti a könnyeket, megrázza magát, és tevékeny szeretettel fordul a kislány felé: agyagoznak. Vázát készítenek mindenkinek. Margó készít egyet az apukájának is, és reménykedik, hogy egyszer az apa eljön a vázáért, és elviszi.

A legutolsó levél egy évvel később születik. Valami eltűnik a nyaralóból, és valaki visszatér. Aki kíváncsi rá, ki és mi, olvassa el a könyvet. Nem fog csalódni. Talán még meg is könnyezi.

A könyv margóján érdekes párhuzam játszik a tartalommal: az elején csak pacák, formák és színek, és mire a végére érünk a könyvnek, előtűnik még egy szereplő, aki a borítón is látszik. Kedves, de mégis sokatmondó játék a lapszélen.

Zárszó: egyszer egy ismerősömmel arról beszélgettünk, vajon miért rajongtunk mindketten olyannyira a Padlás című musicalért (szerk. Presser Gábor — Sztevanovity Dusán — Horváth Péter) – „mert kell egy hely, hol minden szellem látható” –, és miért rajongunk most is, és vajon mi az oka annak, hogy a gyerekek mind rajonganak érte. A válasz egyszerű volt: mert a halálról szól.

A gyermekek, akik számára a születés misztériuma még közeli, a halálé pedig olyan messzinek tűnik, de még nem vezérli gondolkodásukat az elmúlástól való félelem, nyitottabb szívvel, szabadabb elmével érdeklődnek a földi élet e két végpontja iránt. Mindezért a könyvet bátran ajánlom azoknak az egyedül maradt szülőknek, akik segíteni szeretnék gyermeküket a gyászmunkában, de őszintén remélem, hogy kevesen lesznek, akik ezért veszik meg.

Ajánlom azoknak is, akinek a gyermeke közelében él olyan másik gyermek, aki elvesztette valamelyik szülőjét. Olyannyira tiszta képet fest a halál tényével szembesülő, de azt feldolgozni törekvő gyermek érzékenységéről, sebezhetőségéről, de mindemellett életigenléséről is, hogy ezt látva a másik gyermek képes lesz a türelem, a tolerancia, az őszinte megértés gyakorlására. Végül pedig: bármelyik gyermeknek, szülőnek ajánlom, mert a könyv legfontosabb üzenetét – hogy a test törékeny és mulandó, de a gyermek és a szülő kölcsönös szeretete a halálon túl is átível – minden gyermeknek, és minden szülőnek a szívébe kell vésnie.

Forrás: konyvmutatvanyosok.wordpress.com


 

 

 
OLVASÓVÁ NEVELÉS

 

 
MONDÓKA- ÉS VERSGYŰJTEMÉNY
  1. Népi mondókák 
  2. Kortárs mondókák 
  3. Gyerekversek
 
VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ
 
GYERMEKTÉMÁK
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. ÉLETKORI SZAKASZ
CSECSEMŐ-, KISGYERMEK- ÉS KISÓVODÁSKOR (0-4)

Mondókák

 
    Babakönyv

2/ KISGYERMEKEKKOR (1-3)

Mondókázó-Verselgető 

Babakönyv lapozók 

 Interaktív fejlesztő lapozók

3/ 'MI EZ' KORSZAK (3-4)

Játékos ismeretszerzés
 
 
II. ÉLETKORI SZAKASZ
ÓVODÁSKOR (4-7)

 

 
ÓVODÁBÓL ISKOLÁBA

 
III. ÉLETKORI SZAKASZ
KISISKOLÁS KORSZAK
 
 

I. BEVEZETŐ SZAKASZ
(1-2. évf.)

ISMERETTERJESZTŐ (6-8)


II. ALAPOZÓ SZAKASZ
(3-4. évf.)

REGÉNY

  SOROZATOK

ISMERETTERJESZTŐ (8-10)

 
IV. ÉLETKORI SZAKASZ

KISKAMASZKOR (9-12)

  1. Klasszikus és kortárs ifjúsági irodalom
  2. Meseregény
  3. Mondák - legendák - civilizációk
  4. Vissza a múltba - regényes történelem
 
V. ÉLETKORI SZAKASZ
KAMASZKOR

CSAK KAMASZOKNAK (klasszikus-kortárs)

 
- Könyvajánló témánként
 
OLVASÁSI SZOKÁSOK

„Nekik való szövegekkel kellene szíven-lelken trafálni a gyerekeket

 
AZ ÉV GYERMEKKÖNYVE

ibbylogo

<<2019 - 1989>>

 
OLVASNI JÓ-OLVASS TÖBBET!-2014
 
OLVASNI JÓ!-2012

Ajánlott könyvek:

 
TERMÉSZETFILM

Természetfilmek

 
ÁTLAGNÉZETTSÉG
Indulás: 2008-11-01
 
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót