Már kétéves korodban különleges rajzolt virágcsokorral ajándékoztad meg édesanyádat, vagy később orientálódtál a képzőművészet felé? Emlékeim és a fennmaradt "dokumentumok" szerint már akkor próbálkoztam bontogatni szárnyaim, és ily módon meghálálni a karácsonyi ajándékokat. De érdeklődésem a képzőművészet iránt természetesen később vált igazán komollyá. Milyen volt a pályakezdésed? Hogyan kerültél be a könyvkiadó-illusztrátor világba, és hogyan jelent meg az első saját könyved? A művészeti iskolák után a reklám szakmában helyezkedtem el, majd sok-sok év múltán úgy éreztem, engednem kell egy nagyon erős és régi belső késztetésnek (ami mai napig munkál bennem): nekem illusztrálással és azon belül is gyerekkönyvek illusztrálásával kell foglalkoznom. Ezt a döntésemet pedig akkoriban a Csodaceruza szerkesztősége és a Csimota kiadó is maximálisan támogatta. Hogyan fogsz hozzá egy könyv illusztrálásához? Elolvasod az egészet, vagy versenként? Először mindig elolvasom az egész művet, majd külön-külön a verseket vagy meséket. Ha egy oldalpáron több vers is szerepel, vagy kiemelendő meserészlet, az illusztrációt úgy alkotom meg, hogy innen is, onnan is felismerhető legyen egy-egy szereplő vagy jelenet, mégis egy képet alkossanak. Amikor elolvasom a mű egészét, rögtön kapok egyfajta hangulatot. Ez mindenképpen segít a továbblépésben! Sokszor a fejezeteknek is saját világa, hangulata van, amit bele kell építeni a versekhez, mesékhez tartozó illusztrációkba is. Ezek után jöhetnek a részletek, az apró, de lényeges motívumok melyek által konkrétan is felismerhetőek lesznek a szereplők. Hogyan fogsz neki a festésnek?  Amikor már a festéshez érek, ott vannak az asztalomon a kinyomtatott oldalpárok, a festékek, a reggeli maradékok délről és az a rajztáblányi hely, ami még megmaradt üresen. Ugyanis nem számít, mekkora asztalon dolgozom, mindig megalkotom rajta a munkához szükséges szisztematikus rendetlenséget. Ez azt jelenti, hogy én tökéletesen tudom, mit hol találok, de ezt más már nem mondhatná el magáról. Legalábbis a rajzasztalommal kapcsolatban. Az időbeosztásom pedig régebben rendkívül rugalmasnak volt mondható, ám kisfiam születése óta csak a nagyikra és a dadusra támaszkodhatok, ha ecsetet szeretnék fogni a kezembe. Milyen volt a KAF-kötetet, amivel az idei IBBY-díjat is elnyerted, illusztrálni? Szerintem zseniálisak a versek, téged hogyan inspiráltak, ragadtak meg? Engem is magukkal ragadtak Kovács András Ferenc versei. A humora pedig - sokszor úgy éreztem - egészen közel áll az enyémhez. Nagyon szeretem a limerick-jeit is például a Süket holló-t vagy az Angol mesécske-t. Rengeteg állatokról írt verse van, én pedig nagyon szeretek állatokat festeni. Hálás feladat volt. Éppen ezért nem is nevezném feladatnak. Élvezet volt! A Kerge Abc a legutóbbi megjelenésed. Nekem nagyon ambivalens érzéseim vannak a kötettel kapcsolatban: sok nagyszerű kép és nagyszerű vers, összefogó keret nélkül. Neked mi a véleményed "belülről" a kötetről? A Csimota és a Magvető Kiadó közösen megjelentetett könyvéről beszélünk, melyben az ABC minden betűjéhez íródott egy remek kis vers, és született hozzá egy illusztráció. Az ambivalens érzés pedig szerintem csak abból adódik, hogy rendkívül sokszínű a képi világa. Már a címe is árulkodó! Kerge ABC. Itt egy felvállaltan tarka, kerge ABC-s könyvről van szó, mely minden egyes betűt másképpen láttat, külön személyiségnek, sajátos külsővel bíró lénynek mutat be, ezzel is izgalmassá és játékossá téve a tanulást. Nálunk Magyarországon most még kicsit szokatlan ez a fajta sokszínűség egy könyvön belül, de külföldön annál népszerűbb, és a Csimotának sem az első ilyen jellegű könyve. Van kedvenc rajzod? Nekem sok, de a Kerge Abc rózsaszín nyuszija például nagyon bejött. Szerintem nagyon nyúl. Őt én is nagyon szeretem. Mint ahogy a Friss tinta! borítójának szárnyas, rózsaszín malacát is. Az az igazság, sok kedvencem van, festmények között is és a számítógépes grafikák között is. A gyerkőc mennyi idős? Tudsz mellette dolgozni? Mennyiben inspirál másra, másképp a gyerekeknek való rajzolásban, ha van egy gyereked? Tíz hónapos a kicsi fiam, és ha van segítség (nagyszülők, dadus), akkor a rajzasztalom mellé is le tudok ülni. Amúgy nem igazán. Milán egy örökmozgó. A kezemet fogva már tud járni, ami rendkívüli hajtómotor nála, és mindehhez még alvásra sincs igazán szüksége, azaz napközben 2 óra alvással elintézi az elemek újratöltését. Egyébként nagyon inspiráló! Már a KAF-kötetnél is sokat segített a manók és a tündérkék megjelenítésében. Az óraműben elalvó kis manóhoz például ő állt (vagy inkább aludt) nekem modellt. Te milyen gyerekkönyvet adnál szívesen a gyereked kezébe, akár a mostani magyar kínálatból, akár teoretice? Mivel Milán még nagyon pici, ezért az igényesség mellett egyelőre igen fontos szempont, hogy a könyv megfelelőképpen bírja a gyűrődést. Azaz kemény kötésű legyen vagy vízhatlan. Az ő korosztályának való könyvecskék közül egyébként most azokat részesíti előnyben, melyek kombinálva vannak egy kis ujjbábbal is.  Minél idősebb lesz különben, annál szélesebb lesz a kínálat, ami szóba jöhet. Mind a klasszikus mesék, mind a számolós könyvek vagy a verseskötetek terén. Az biztos, hogy nagyon hasznos segítség lesz minden olyan témájú könyv is, amely a mindig éppen aktuális problémákkal foglalkozik (bilihasználat, orrfújás, beilleszkedés, testvér születése). Szerinted mik azok a legerősebb sztereotípiák, amelyek esetleg akadályozzák az újszerűbb könyvek elterjedését, és mik segítik? Szerintem sokan félnek vagy inkább idegenkednek attól, ha például nem elég színes egy gyerekkönyv. Ha túl groteszk vagy nagyon leegyszerűsített figurákkal, formákkal dolgozik az illusztrátor. Vagy olyan témát dolgoz fel a kötet, ami családon belül inkább tabu, mert kínosan érintheti a családtagokt...(válás, veszekedés, szegénység stb).  Pedig ez utóbbiaknak éppen az lenne a küldetésük, hogy segítsenek adott esetben azonosulni és feldolgozni ezeket a problémákat. A klasszikustól eltérő megjelenítési formáktól pedig nem szabad félnünk (szülőknek, nagyszülőknek), mert a gyerekek igenis képesek a legelvontabb, legszimbolikusabb képek megértésére. Ezt a saját tapasztalatom mondatja velem, és nem csak saját kisfiam képességeit veszem itt alapul. A Csimota kiadásában megjelent Piroska és a farkas például nagyszerűen működött a 6 évesek körében. Dolgoztál piacon is, meg az irodalmi könyvkiadás kicsit léha világában is? Mi a jó és mi a rossz az egyikben-másikban? Gondolom a reklámügynökségi múltra célzol? Nos, a reklámszakma is tud kaotikus lenni. Sőt... léha is. Ezzel nem is mondok újat, de abban is igyekeztem megtalálni a szépet és a kihívást. A szívemre hallgatva viszont mégis a gyermekkönyveket választottam. Mert azok elkészítése, illusztrálása, megszületése adja a legnagyobb örömöt és kiteljesedést. Győri Hanna 2008-05