Vajon ki lehetne bölcsebb Halló Istvánnál, e könyv főszereplőjénél? Senki. És senki sem adhatna jobb tanácsot a gyakorló apáknak, mint éppen ő, Halló István, aki a saját kárán tanult. Ám a kötet címében a főhőssel kimondatott aranyigazság nemcsak egyszerű jó tanács, de a történetet megismerve bizony tanulságként is szolgál. A Móra Könyvkiadó könyvének szerzői, Kiss Ottó író és Baranyai (b) András grafikus ezúttal egy mindennapi családi problémát ültettek egy végtelenül humoros(-tragikomikus?)-abszurd történetbe. A szomorú alaphelyzettől – a papa állandóan „elszáll” vasárnap délután és a család is széthullóban – a tanulságig (cím és hátsó borító) eljutva számos nyelvi és képi formabontó, abszurd humort, geget kapunk, a szerzők sziporkáznak a témában. A leghétköznapibb elemekből építik fel a mesét. Nagydarab mosogató asszonyság, Erzsi, eltünedező, elszálló Hálló Istvá (kicsit „halló, Lajos!”-ra emlékeztet), hatéves, elténfergő Robika. Az illusztrációk is ezt erősítik, 60-70-80-90-es évekbeli, sivár, átlagos bútorzat, kockaházak. És az idillinek egyáltalán nem nevezhető környezetben, unalmas mindennapokban egyszer csak beüt a krach: az egyik vasárnap délután elfogy a tubusos fafogó, s ez lesz „repülés” elidézője.