Az Év Gyermekkönyve 2003: Túl a Maszat-hegyen
2020.06.16. 03:00
Írta: Varró Dániel
Illusztrálta: Varró Zsuzsa
Kiadó: Magvető
Oldalszám: 205
Varró Dániel nagysikerű verses regénye 2003-ban jelent meg először. Azóta számos színházi előadás készült belőle, melyek azóta is folyamatosan műsoron vannak, több generáció nőtt fel Muhi Andris hihetetlen és humoros kalandjain. Lecsöppenő Kecsöp Benő szállóige lett, és nincs ki ne ismerné Maszat Jankát vagy Szösz nénét...
Hiába telt el sok-sok év, a szöveg mégis olyan üdítően hat, mint megjelenésekor. Ám Varró Dániel közben többszörös apuka lett, és ezzel a szemmel itt-ott javította, frissítette a legendás Maszat-hegyet, amit most újra kézbe vehetünk.
"Varró Dániel két dolgot vesz roppant komolyan, a költészetet és a gyerekeket - minden további, a mese is, a regény is ebből következik. Varázslatos könyv, akár ha Petőfit, Weörest és Kormost gyúrta volna össze egy tündéri kéz." - Parti Nagy Lajos
|
A verses meseregény főszereplője Muhi Andris, a kilencéves budai kisfiú, aki egy napon elindul, hogy felkeresse titokzatos és mindig maszatos barátnőjét, Jankát, akit focizás közben ismert meg. Kalandos útja során Andris olyan különös, furcsa lényekkel találkozik, mint Szösz néne, Paca cár, Luk gróf, a Bús, Piros Vödör, Pali kalóz, vagy a Büdös Pizsamázó.
Janka hazájában, a Maszat-hegyiek vidékén részesévé válik az ott zajló bonyodalmaknak, a tiszták és a pacák között dúló háborúnak. A tiszták vezérük, Partvis Attila irányításával több házban rajtaütésszerű nagytakarítással, míg a gonosz Paca cár vezette ellenfelük, hatalmas pacák ejtésével igyekeznek a helybeli lakosság, a se nem tiszta, se nem sáros ősmaszatosságban élő maszat-hegyiek ellenállását megtörni.
Andris mindenkivel harcba száll: Badaországon át eljut a Maszat-hegyen túlra, és fényes győzelmet arat a pacaszörnyek felett. Szellemes könnyedség, formai bravúrok, kiapadhatatlan játékkedv jellemzi a művet, amely 2003-ban méltán nyerte el az Év Gyermekkönyve-díjat.
Szösz néne (Túl a Maszat-hegyen. Muhi Andris és a pacák birodalma, részlet)
Fönt a Maszat-hegy legtetején,
ahol érik a Bajuszos Pöszméte,
és ahol sose voltunk még, te meg én,
ott ül a teraszán Szösz néne.
Ott ül a teraszán
vénkora tavaszán,
néha kiújul a köszvénye.
Ott ül dudorászva egy ósdi hokedlin,
szimatol körülötte az öszvére,
hogyhogy sohasem tetszik berekedni
a nagy dudolásban, Szösz néne?
Hogyhogy a köszvény,
hogyhogy az öszvér
nem szegi kedvét, Szösz néne?
Hát, tudjátok, ez úgy van, gyerekek,
nálam csupa szösz az asztal, a kerevet,
csupa szösz a tévé, csupa szösz a telefon,
szösz van a padlón, csempén, plafonon,
szösz van a hokedlin, szösz van a nokedlin,
szösz van a hajamon, a fülemen, a szöszömön,
öszvér, köszvény, semmi se búsít,
nem szegi semmi se kedvem, köszönöm.
Futnak a Takarítók a teraszhoz,
sipitoznak máris: „Szösz néne,
Csupa szösz a függöny, csupa szösz az abrosz,
nem lesz ennek rossz vége?
Csupa szösz a nyugdíj, csupa szösz a TAJ-szám,
szösz van a porcica kunkori bajszán,
szösztelenítsünk, portalanítsunk,
föltakarítsunk, Szösz néne?”
Fönt a Maszat-hegy legtetején,
ahol érik a Bajuszos Pöszméte,
és ahol sose voltunk még, te meg én,
dudorászik a teraszon Szösz néne:
„Szösztelenítés, portalanítás,
föltakarítás? Kösz, még ne.”
|
|