Feuer Mária meséje gyönyörű, mint Boholca királynő légies kertje, harmonikus, mint a szivárványszínű palota, titokzatos, mint a Sorstündérek, varázslatos, mint Sárkány spirituális felemelkedésének útja. Az ősi kultúrák mély bölcsességének elemei az emberiség egyetemes szimbólumrendszerébe ágyazódva jelennek meg a mesében, s a keleti és nyugati hagyományok beavatási motívumai ötvöződnek benne.   Miközben Sárkány megküzd a négy őselem ellenállásával, birtokba veszi az Erő, a Bizalom, a Bátorság és a Szeretet lényegét. Megtapasztalja a Föld, a Tűz, a Víz és a Levegő törvényszerűségeit - vagyis megismeri önmagát.   Megérti, hogy minden belső akadály legyőzése a halál és a születés misztériumát rejti magában.   Feuer Mária könyve, a Sárkánymese, amelynek tipográfiai tervét Bárd Johanna készítette, színes illusztrációival egyszerre mutatja majd meg, hogy hogyan helyezkedhet bele a XXI. század magyar grafikusa a keleti művészet képi világába, s hogy hogyan hozhat létre író, illusztrátor, könyvtervező együttműködése – ha a nyomda is úgy akarja – könyvművészeti remeket.    Rényi Krisztinát 1998-ban Az Év Illusztrátora-díjjal, 1999-ben Ferenczy Noémi-díjjal tüntették ki. Feuer Mária Sárkánymese című mesekönyvéhez készült illusztrációiért 2003-ban elnyerte a párizsi „Oktogon” grafikai nagydíjat. A művész életművét a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa 2004-ben a legrangosabb nemzetközi elismerésnek számító, H. C. Andersen-diplomával jutalmazta.   Ön Andersen-diplomás, Ferenczy Noémi-díjjal is kitüntetett művész. Mikor döntötte el, hogy rajzoló lesz? Szüleim elmondása szerint, és amióta csak emlékszem, mindig rajzoló szerettem volna lenni, gyűjtöttem a mesekönyveket, melyeket jobban szerettem a játéknál. Így óriási képeskönyvgyűjteményem van a világ minden tájáról. Rajzolni is szerettem az általános iskolában. Később is természetes volt, hogy erre a pályára menjek, a főiskolára, grafikai szakra. Kisgyerekként verseket is írogattam, s azokat általános iskolában elő is adták. Osztályfőnököm meg is haragudott rám, hogy nem irodalmi pályára léptem. Terveim közt szerepel egy olyan mesekönyv, aminek én vagyok az írója és illusztrátora is. Mennyire van keletje ma a mesekönyveknek? Nem szorította ki a gyermekirodalmat a televízió? Bár a televízió nagy konkurencia, még mindig hatalmas piaca van a mesekönyveknek. Sok kiadó állt rá a mesekönyvekre, de azt nem hiszem, hogy mindenki meg tud ebből élni. Európán belül Franciaországban a legnagyobb a mesekönyvek iránt az érdeklődés. Bízom benne, hogy Magyarországon is megmarad a kereslet a mesekönyvek iránt, hiszen a könyv egy tárgy is, és így nem mindegy milyen a külseje, a minősége. Tehát az illusztrátor felelőssége is az, hogy egy könyvet kézbe vesz-e az érdeklődő. Említette, hogy sok kiadó akar megélni a gyerekeknek szóló irodalomból. A mennyiség nem megy a minőség rovására? Dehogynem. Jó gyermekkönyv-illusztrációt nem lehet félszívvel, mellékesen készíteni. A mai illusztrációk sokszor harsányak, színesek, ugyanakkor felszínesek is. A sok fontos mellett azért jelenhetett meg az igénytelen is, mert a kiadók egy része csupán üzletet lát bennük. Sajnos vannak olyan minőségi könyvek, amelyek elsikkadnak a könyvesboltokban. Pedig elég nagy felelősség gyermekeknek rajzolni, hiszen ezzel befolyásolja képi világukat; a vizuális kultúra fejlesztéséről van szó. Ez az igazi felelősség. A könyvek olyat is el tudnak mondani a gyerekeknek, melyekre sem a rajzfilmek, sem az internetes játékok nem képesek. Több nemzetközi díjat is nyert. A zsűri tagjai – gondolom – mind felnőtt, hozzáértő művészek voltak. A célközönségtől, a gyerekektől milyen visszajelzéseket kapott? Régebben Bolognában átadtak egy olyan díjat is, amiről egy gyermekzsűri döntött. Nem tudom, hogy miért szüntették be. Jó lenne, ha nálunk is létezne egy ilyen elismerés és a gyerekeket bevonnák a bírálatba. Amikor író-olvasó találkozókra megyek a saját könyvem kapcsán, akkor nagyon boldog vagyok, mert kedvező visszajelzéseket kapok. Ez a kiállítás arra is szolgál, hogy megtudjam: miként vélekednek a gyermekek a rajzaimról. Medveczky Attila