A kecskefülû császártóla csudapikuláig - Elek Lívialett az Év Illusztrátora - Kicsit groteszk, ugyanakkor humoros képi világ az övé: hosszú orrú, kes-keny arcú, karakteres vonású királylányok és királyfiak népesítik be azáltala illusztrált mesekönyveket, minden figura arca más és más. ElekLívia harminc éve rajzolja meseillusztrációit, grafikákat és festménye-ket. Közel negyven könyvet díszítenek a rajzai. A Boldizsár Ildikó vá-logatásában különbözô népek meséibôl összeállított Esti mesék lányok-nak, illetve Esti mesék fiúknak címû könyvek (Novella Kiadó) rajzaiértidén a könyvfesztiválon megkapta az Év Illusztrátora díjat. Hogy indult a pályafutásod? – Falusi lány voltam, peda-gógus családban nôttem fel, acsaládi tradícióknak megfelelve a szegedi Tanárképzô Fôiskola földrajz–rajz szakára jártam, majd Pesten tanítottam iskét évet. Nem találtam igazán vonzónak a tanári pályát, lelki alkatomnak nem felelt meg,így a tanítás mellett a Dési-féle rajzkörben töltöttem minden idômet. Jelentkeztem aKépzômûvészeti Fôiskolára,fel is vettek alkalmazott grafikára. Nagy Gábor volt a rajztanárom és Zelenák Krescencia a szaktanárom. Már a fôiskolai évek alatt rajzoltam újságoknak és a Móra Kiadónak, a főiskola befejezése óta pedig ebbôl élek. Mindig a gyerekeknek rajzoltál? – Kezdetben felnôtteknekis, de a felnôtteknek szóló irodalomból lassan eltűnt az illusztráció, az önálló grafikameg nem fért bele az idômbe. Annak idején sok szakácskönyvet illusztráltam a Corvinának. Tíz évvel ezelôtt talál-koztam az Újvidékrôl szárma-zó Novum Kiadó igazgatójá-val, Jankovic Lászlóval, sok-sok óvodásoknak és kisiskolá-soknak szóló foglalkoztató fü-zetet illusztráltam számukra.Próbáltunk színvonalasabbkiadványokat vinni a tankönyvpiacra. Sok tankönyvetrajzoltam. Kaszás György szerzôségével volt egy remeksorozatunk Amit az XY állatról feltétlenül tudni kell cím-mel. Itt kóstoltam bele a karikatúra-rajzolásba. Ezekbôl a könyvekbôl Igor Lazin stúdiójában hamarosan rajzfilmsorozat születik. A tigris lassan már meg is mozdul. Néhány éve találkoztam Novák Györgygyel, a Novella Kiadó vezetôjével és nekik mesekönyveket rajzoltam és rajzolok jelenleg is. A hatodik közös könyvünket kezdjük el most. Sohasem én mentem a kiadók után, mindig ôk kerestek meg. Azt próbáltam és próbálom nyújtani, amit minőségnek gondolok. Mi jelenti a minôséget? – Fölállítok magamnak egy mércét, ami számomra azt jelenti, hogy amit csinálok, ne legyen émelygős, édeskés, tanítson és örömet szerezzen amunkám. Nem vagyok hajlandó kiszolgálni a közízlést. Utánajárok például a kornakés helynek, ahol játszódik atörténet. A népek meséinél alaposan utánanéztem, milyen színvilággal találkozunk egy-egy nép viseletében. Lehetséges, hogy a gyerekek észre sem veszik a törekvést, de valahol biztosan beépül a tudás. Szakmailag míves munkát adok ki a kezem közül még akkor is, ha éppen az a darab nem a szívem csücske. Sohasem csinálok meg egy illusztrációt csak azért, mert jó üzlet és jól el lehet adni. Ez néha konfliktust is okoz egy-egy kiadóval. De meggyőzöm őket. Hogyan választod ki az illusztráció témáját? – Minden történetben megkeresem azt a láncszemet, ahol valamilyen csavar vagy furcsaság van. Mert a huszadik királylányt vagy szegényfiút már unalmas ugyanúgy lerajzolni, keverednek is bennem a mesék rendesen.Nem szeretem mindig csak a szépet ábrázolni, minden történetben az érdekel, ami megkülönbözteti a többitől és ezt a momentumot igyekzem megragadni. Néha a kiadók aggódnak, hogy túl félelmetesek lesznek az illusztrációk, de nekem az a tapasztalatom, hogy a gyerekek nem félnek tólük. Hogyan dolgozik az illusztrátor? Számos kép közül választjaki a kiadóval együtt a megfelelôket, vagy annyi rajzot készít csupán, amennyit a kiadó kér? – Az utóbbira vagyunk kényszerítve, hiszen olyan határidôkkel dolgozunk, hogy nem fér bele több variáció elkészítése. Amikor megkapom a kéziratot, átolvasom és telefirkálom az összes oldalt, utána kiválasztom, melyik legyen az igazi. Utána megfestem, vagymeg rajzolom. Hozzáteszem, sohasem sikerült még oly jól a végeredmény, mint ahogyan azt a vázlaton eredetileg elképzeltem. Ráadásul a képek a nyomdában kicsit átalakulnak, kissé más színûek lesznek, mint az eredetiben. Gyakran vigasztalnak: „Eztcsak te látod”, de ez engem nem vigasztal. Mennyire szólnak bele a kiadók abba, hogy milyen legyen a mesék illusztrációja? – Nem szólnak bele, legalább is akikkel én dolgoztam eddig, hagytak kibontakozni. Általában határozott elképzelésem van a rajzolnivalóról. Elôfordul, hogy megkérnek valamire, elfogadom, haegyetértek bele. Úgy nem tudnék dolgozni, ha úton-útfélen megmondanák, mit csináljak. Akkor inkább azt mondanám, keressenek erre más, alkalmasabb személyt. Úgy érzem, a mese világához mindig maximálisan alkalmazkodom, és ez a lényeg. Talán ezért van, hogy sokféle stílus, technika találkozik a könyveimben.  Önálló kiállításokkal is szerepeltél a közéletben? – Nem igazán, mert egyáltalán nem szeretem magam a reflektorfénybe állítani. Összesen háromszor vettek eddig rá, hogy önálló kiállítással szerepeljek. Ózdon volt egy nagy kiállításom a városi gyerekeknek, egyszer voltam Sopronban, egyszer pedig Dunakeszin. Nem unalmas ilyen hosszúidôn keresztül meséket illusztrálni? – Azért csinálom, mert szeretem. Mégis, néha úgy érzem, jó lenne kirobbanni már eb-bôl a mûfajból. Jó lenne egyolyan év, amikor kedvemrefestegethetnék. Mostanában például csodálatosan gömbölyû, ugyanakkor groteszk nőalakokat festek a szabadidőmben. Ezek a kövér, szumó birkózóhoz hasonló hölgyemények mozognak, sportolnak és egyfajta langy erotika lengi át az ôket ábrázoló festményeket. Kifejezetten pozitív visszajelzéseket kaptam róluk eddig, de nem tudom, mikor lesz időm foglalkozni velük. Visszatérve a gyerekmesékre: általában megkísérlek valami újat belevinni a mesébe. Mostanában nagy foltokban festek és ez egészen más világ. Tudatosan törekszem arra, hogy az általam rajzolt kép ne kösse meg a gyerek fantáziáját, hanem a képek segítségével a fantáziájában ô maga rajzolja vagy gondolja tovább a történetet. Az én feladatom, hogy esztétikai élményhez juttassam a gyereket, de a többit rábízom. A népek meséibôl összeállított könyvet például úgy terveztem meg, hogy a benne szerepló illusztrációkból az oldalak szélére elhelyeztem egy-egy részletet, így játékosan meg lehet keresni, hol szerepelt az adott részletmár a könyvben. Volt-e olyan, hogy író vagy költô felkért mûve illusztrálására? – Egyszer elôfordult. Tavalyelôtt Lugossy Viktóriakért meg,  hogy rajzoljak Hümmögô címû könyvéhez. Mit mondjak..., nehéz szülés volt. Különleges mesei világát igyekeztünk a rajzokban is visszaadni. Nem próbáltál sohasem mesét írni? – Nem, mert én mindent rajzban fogalmazok meg. Eszembe jutott viszont, hogy olyan, egész kicsiknek való mesét rajzoljak, amihez csak néhány mondatot írnék. Kérdés, találnék-e hozzá kiadót, hiszen minden a kiadón, a nyomdán és a terjesztón múlik. Kiknek a munkáit szereted az illusztrátorok közül? – Mióta a gyerekem megszületett, eléggé bezárt életmódot folytatok és keveset forgok a kollégáim társaságában. Külföldön van néhány nagy kedvencem. Az osztrákoknál dolgozik egy Lisbeth Zweigel nevú illusztrátor, akit nagyon kedvelek és hosszú ideje figyelemmel kísérem a rajzait. A szlovákok közül Dusan Kallai munkái ragadták meg a szememet. A nem gyerekeknek dolgozó grafikusok közül Gyulai Líviuszt becsülöm leginkább, a fôiskolai tanáraim közül Nagy Gábort kedveltem. Tagja vagy a Magyar Illusztrátorok Társaságának és idén az Év Illusztrátora lettél. Elismerik Magyarországon az illusztrátorokat? – Volt egy nemzedék, amikor elismerték a magyar grafikusokat, tényleg kiválóságok dolgoztak a szakmában. Manapság azonban az illusztrátor nem több alkalmazott grafikusnál és a gyerekkönyvillusztrálásnak nincs presztízse. Az IllusztrátorokTársasága éppen ez ellen próbál tenni, egyelôre kevés látható eredménnyel. A kilencvenes években Magyarországot is elözönlött WaltDisney és társai illusztrációk a közízlést is rossz iránybaterelték. Ma nagy bátorság és tôke kell ahhoz, hogy egy kiadó magyar mûvészekkel illusztráltasson. Szénási Zsófia