Robert Louis Stevenson korának nemcsak igen népszerű ifjúsági regény írója, de talán még népszerűbb gyermekversköltője is volt. Fő műve ebben a vonatkozásban a magyarul most először teljes terjedelmében hozzáférhetővé vált Gyermekkert, amely a műfaj valódi remeke.   A versek sora egy Viktória-korabeli csodálatos parkban, illetve a tengerparton és más szépséges helyeken játszódik, a környezettel is felidézve a gyerekkor feledhetetlen varázsvilágát, csodálatos szépségeit és örökre megmaradó élményeit. Hol maga a gyermek szólal meg ezekben a költeményekben, hol egy felnőtt intéz a gyerekhez szavakat, a hangulat mindenkor ugyanaz: a mindennapokban megelevenedő mese-, csoda- és varázsvilág hangulata (Lefekvés nyáron; Remek játék; Az árnyékom; A tehén; Hinta; Varázskalács; Szénapadlás; Őszi tüzek stb.).     Stevenson: Az árnyékom Egy árnyékocskám van nekem, mely föl-le jár velem, de nem tudom, mi haszna van, és meg sem érthetem. Tetőtől talpig pont olyan, mint én vagyok, s előttem ugrik ágyba ő, ha az ágyba huppanok. Míg más gyerek, ahogy szokás, csak lassan, szépen nő, az árnyékom bizony fura, és másképpen tesz ő. Mind labda szökken néha, és tetőig ér feje, és néha oly picinyke lesz, mint senki, senki se. A játékhoz nem is konyít, sosem játszik velem, de ahhoz jól ért, mondhatom, bolonddá hogy tegyen. A sarkamban van szűntelen, mert gyáva kis legény, dadus mögé se bújtam úgy, mint ő bújik mögém. Egy reggel, pirkadás előtt fölkeltem jó korán, a harmat gyöngye csillogott boglárkák bársonyán; de az árnyék nem tartott velem: ez a hétalvó alak otthon maradt, és hortyogott a paplankám alatt.