Ismered a Harry Pottereket, igaz? Mindenki ismeri, micsoda ostoba kérdés! De vajon azt is tudod, hogy ki hoppanálta Potteréket angol nyelvről magyarra? Hogy kinek köszönhetjük például a Mardekár szót, amit a hétköznapi nyelvben is előszeretettel használják emberek a “jajj, de kár!” mondatra kontrázva, vagy mégis honnan ered a szintén gyakran felemlegetett Abszol út szó? És ha már itt tartunk; gondolkodtál már azon, hogy milyen izgalmas zegzugai lehetnek a fordítói munkának? Hogy mennyi új dologgal találkozik a fordító, amit aztán kicsit saját képére formálva, kicsit az eredetit meghagyva ad tovább Neked? Elképesztő, nemde? Egy tág világ szavakra szűkítve!  Vagy egy szűk világ szavakra tágítva? Tiéd a döntés!  kidsnews.hu: Miért lettél műfordító? Tóth Tamás Boldizsár: Különösebb terv nélkül mentem az egyetemre, ahol német- angol bölcsésztanári diplomát szereztem, és teljesen véletlenül keveredtem a fordítói szakmába, amiben viszont jól éreztem magam, így hát mindmáig azt csinálom. Mitől van valakinek „jó humora”? Egyáltalán; mitől humor a humor? A humoros dolog legfontosabb jellemzője természetesen az, hogy megmosolyogtat, megnevettet minket. Akit egy dolog nem nevettet meg, annak a számára az a dolog nem humoros. A másik irányból, a készítő felől nézve: az adott dolog (cselekedet, írás, rajz, tárgy stb.) akkor humoros, ha direkt azért furcsa, szokatlan, irracionális, hogy megnevettessen (és a szórakoztatás mellett esetleg el is gondolkodtasson, aminek a vége akár az is lehet, hogy elszomorodunk). Ha ugyanis valamit komolyan gondolnak, és mégis kacagtató, akkor azt nevetségesnek nevezzük, nem humorosnak. Jó humorúnak én azokat az embereket tartom, akik tudnak és szeretnek élvezhető humort „gyártani”. Akik fogékonyak a (jó) humorra, azokra azt mondom, van humorérzékük. Nézzük az én szakmámat, a fordítást! A humor terén alapvetően az a dolgom, hogy a szerző idegen nyelven írt műve humorosnak szánt mondatait, szavait legalább annyira humoros magyar mondatokkal, szavakkal „helyettesítsem be”. Ehhez nem árt megértenem vagy legalább megsejtenem az eredeti szöveg humorát, tehát tisztáznom kell magamban az író szándékát az adott szövegrésszel, mondattal, szóval. Ezután következik egy hasonló hatásúnak és persze értelműnek szánt szövegrész, mondat, szó kitalálása, megfogalmazása. A folyamatban tehát először olvasó/megértő vagyok, és akkor a humorérzékemre van szükség, utána átváltozom mesélővé, akkor pedig jó humor kell a megfelelő fogalmazáshoz.  A Rowling fejéből kipattant, kitalált elnevezéseket és neveket, amiknek nincsen hivatalos magyar megfelelője (mint pl. az Diagon Alley, a Snitch, a Slytherin, vagy akár a Griphook) mi alapján fordítottad magyarra? „Hivatalos” megfelelőjük legfeljebb intézményneveknek van, meg hát olyan tulajdonneveknek, amiket valamely okból nem szabad lefordítani, vagy más már kitalált és kötelezővé tett egy magyar fordítást nekik, minden más esetben fordítóként én döntöm el, hogy kicserélem-e a (szótárban meg nem található) eredeti szót egy magam kitalálta vagy legalábbis általam választott szóra, vagy sem. Rowling kitalált szavainak „behelyettesítését” nagyjából ugyanazzal a módszerrel végeztem, amit a humorról szólva leírtam. Találkoztam az adott szóval/névvel a szövegben, megértettem vagy megsejtettem, hogy az egy nyelvi játékot rejt, ami az angolul nem tudó magyar olvasó számára érthetetlen/élvezhetetlen, aztán kitaláltam egy szót, amiben hasonló vagy valamilyen más nyelvi játék van, vagy épp csak jól hangzik. A kérdésben említett első példa a Diagon Alley. Ebben az a játék, hogy értelmetlen utcanév ugyan („Diagon köz” a jelentése), de ha kimondjuk, az angol „diagonally” (a. m. átlósan) szóra ismerhetünk rá. A magyar fordításban ugyanezt a játékot használtam: Abszol út – abszolút. Nem így jártam el a másik „varázslóutca”, a Zsebkosz köz esetében. Annak az eredetije Knockturn Alley, ami szó szerint lefordítva Kopogfordul köz (vagy Kopogfordít, esetleg Kopogbenyit), kiejtve pedig a „nocturnal” (a. m. éjszakai) szó nem használatos toldalékos változatát halljuk: „nocturnally” (a. am. „éjjelien”). Az én utcanevemben mindez nem tükröződik, helyette a zsebpiszokból zsebkoszt csináltam, hogy összecsengjen a „köz”-zel. A zsebkosz elnevezés egyébként valahol a szerkesztés során lett végül mégis zsebpiszok. Másik példa: a Griphook név. Ebben én a „grip” (megmarkol, megfog) és a „hook” (kampó, horog) szavakat találtam, egyéb értelmét nem éreztem. A magyar név, amit kitaláltam helyette, a kampó szó anagrammája: Ampók. Voltak aztán nevek, amelyeket eredetiben hagytam, mert nem éreztem meg bennük a jelentést, vagy úgy gondoltam, az eredeti is kellemesen hangzik. Az utóbbira példa Dumbledore professzor neve, ami „dongó”-t jelent, az előbbire a Gringots bank, amiről nemrég olvastam, hogy a „g storing” anagrammája. A g utalhat a galleonra vagy az aranyra (gold), a „storing” pedig tárolást jelent. Sok olyan név van a regényekben, amelyeket nem tudtam „helyesen” megfejteni, és vagy eredetiben hagytam, vagy a saját fejem után menve magyarítottam. Az, hogy Te készítetted a Harry Potter-filmek szinkronját is, nagyjából milyen műveleteket foglal magába? Mennyi munka volt a könyvekhez viszonyítva? Szinkronizáláskor a színészek szájmozgását és játékát figyelembe véve írjuk meg a magyar szöveget. A HP esetében plusz feladat volt átmenteni a könyvekből annyit, amennyit csak lehet. Ez főleg az általam magyarított nevek, varázsigék stb. konzekvens használatát jelentette, de megpróbáltam a könyvből szó szerint átvett mondatokat, szövegrészeket is többé-kevésbé változtatás nélkül felhasználni a filmekben. Ez persze igazából megnehezítette a munkámat, hiszen sok mindent vissza kellett keresni a szövegben. Melyik a kedvenc karaktered a Harry Potterben? Dumbledore professzor. Milyen jellegű felelősségvállalás műfordítónak lenni? Milyen társadalmi visszhangjai voltak a Potter-könyveknek és filmeknek fordítói szempontból? Társadalmi visszhangként a Potter-könyvekkel kapcsolatban csak azt tudom említeni, hogy vita volt róla, szabad-e a varázslást/boszorkányságot pozitív színben beállítani. A regénysorozat hatása egyébként közismert: rengeteg gyereket, fiatalt ismertetett meg az olvasás élményével, és sokukat rendszeres olvasóvá is tette. Az én fordítói felelősségem egy ennyire sikeres mű esetében abban állt, hogy amit és ahogyan leírok, az nagyon sok gyerek anyanyelvhasználatára lesz hatással. Ha egy szegényes, színtelen, akár magyartalan mondatokkal teli szöveget adunk ilyen sok gyerek kezébe, azt akár károsnak is nevezhetjük – de mindenképp elszalasztottuk a lehetőség arra, hogy az olvasási élménnyel párhuzamosan fejlesszük azoknak a gyerekeknek a szókincsét, nyelvi eszköztárát, stílusérzékét. Legtöbben ilyen óriási siker után, mint a Potter könyvek, hétköznapi ember számára is ismertek leszenek, sokan sikeresnek mondják őket. A műfordítói munka, nagyon fontos abban, hogy a könyv sikeres legyen itthon is, de fordító általában kevésbé kerül a köztudatba. Mi jelenti számodra a sikert?  Az igazi sikerélményt számomra az jelenti, amikor azt látom/hallom, hogy néhány általam kitalált szó közismertté vált. De azért a  jó munkát végző fordítót adott esetben megdicsérik, vagy legalábbis nem szidják a kritikusok, nagy ritkán pedig valamilyen díjat is kaphat. Én 2000-ben elnyertem az IBBY Magyarországi Egyesületének Év Gyermekkönyve díját. Mozifilmek fordítójaként kollégáktól, ismerősöktől, barátoktól szoktam pozitív visszajelzéseket kapni. Egy fordítás során ma milyen arányban használod a tanult tudásodat és a tapasztalataidat? A tapasztalat is egyfajta tanult tudás. Bennem ezek a tényezők összekeverednek, nem tudom elválasztani őket, így az arányukat sem tudom megmondani. A fordítói tapasztalat vagy gyakorlat némiképp megkönnyíti a munkát, mert bizonyos visszatérő problémákra már megvan a megoldásom, de ez csapda is lehet, mert ha ugyanazt a dolgot mindig ugyanúgy fordítom, akkor a szövegeim unalmassá és modorossá válhatnak. Igyekeznem kell tehát nem rutinból dolgozni, új meg új megoldásokat kitalálni, és persze figyelemmel kell kísérnem a magyar nyelv változásait, a gyerekek és fiatalok változó nyelvhasználatát, hogy ne porosodjon be a szókincsem. Melyik könyvnek (vagy sorozatnak) a fordítását élvezted a legjobban, és miért? Abszolút kedvencem nincs, de a HP sorozaton belül a harmadik rész fordítását élveztem a legjobban. Van példaképed? Egykori egyetemi tanáromat, Nádasdy Ádámot rendkívül tisztelem mint műfordítót, nyelvészt, költőt és embert. Mint nyelvben jártas ember, mit gondolsz a magyar nyelvoktatásról? Mi a legkritikusabb pontja? Melyik része van jól kialakítva? A Te fiatalkorodhoz képest merre mozdult? Ha nyelvoktatás alatt az iskolai nyelvtanórakat érted, akkor azt kell mondanom, én se élveztem túlságosan a nyelvtantanulást, és ahogy látom, a gyerekeim se élvezik. Nem ismerem behatóan a mai nyelvtanórák anyagát, csak a saját iskolai élményeimre tudok támaszkodni, de ha nem történt lényegi változás azóta, akkor továbbra is szabályokat és néhol erőltetett elméleteket, rendszereket kell bebiflázni, és azt az előíró hozzáállást tanítják, hogy a nyelvet „helyesen és szabályosan” kell használnunk, pedig hát a nyelv egy élő és folyamatosan változó „lény”, ami nem hagyja magát gátak és szabályok közé szorítani. Jobb és hasznosabb a nyelv sokarcúságát, változatait, rétegeit, az ebből fakadó szépségét, illetve a sajátos kifejezőeszközeit megismertetni/felfedeztetni a gyerekekkel, mert attól izgalmasabbnak látják az anyanyelvüket, és a megváltozott szemléletük segíti őket az idegennyelv-tanulásban is. Volt olyan, hogy szíved szerint másképp kanyarítottad volna a történetet egy könyv fordítása során? Nem emlékszem ilyesmire, de talán jobb is, ha az ember fordítóként nem akarja átírni valaki másnak a művét. Az angol nyelvről sokan az egyszerűségét emelik ki elsőnek, a magyar nyelvről meg pont a komplexitása, amit gyakran említenek. Mit gondolsz erről? Nem tudom, milyen szempontból tartják egyszerűnek az angol nyelvet, de feltételezem, arra gondolnak, hogy a nyelvtana viszonylag könnyen megtanulható. Ebből a szempontból a magyar állítólag sokkal nehezebb nyelv. Mi ezt kevésbé tudhatjuk, hiszen az anyanyelvét senkinek nem nehéz megtanulnia… Viszont például nem szeretek angolra fordítani, mert érzem, hogy nem elég gazdag a szó- és kifejezéskincsem, és tudom, milyen rengeteg eszköz van az angol nyelvben, amit én nem tudok aktívan használni. Ilyenformán nekem az angol a „nehéz” nyelv, nem a magyar. nem tudom, pontosan mit fordítok legközelebb, de talán napokon belül kiderül. Forrás: kidsnews.hu