Zalka Csenge Virág mai mesemondó, aki nekünk, mai olvasóknak mesél, függetlenül attól, hogy melyik korosztályhoz tartozunk, hogy felolvasói, „hangkölcsönzői” vagy fiatalabbként, hallgatói vagyunk ezeknek a letisztult, mégis lendületes, élő nyelven megszólaló meséknek. Óriási érdeme, hogy olyan  írott, de felolvasható nyelvet talált az általa elbeszélt mesék számára, amely egyszerre képes megmozgatni a mai olvasó érzéseit és fantáziáját, miközben mindazt megőrzi és tovább is örökíti a magyar népmese páratlanul gazdag mesei és mesenyelvi örökségéből, ami a népmesegyűjtemények évtizedekkel korábbi népszerű kiadásaiból a jelenkor embere számára már túl távoli vagy idegen, és egyszerűen „nem jön át”.  A Ribizli meséi okosan, mértékletesen, a mesemondás logikáját és dinamikéjét követve aktualizálják a népmesemondás hagyományos, archaikus nyelvét és fordulatait. Meséinek nyelve olyan ízes mesenyelv, amelyben nincs „hamis” hang.   Zalka Csenge Virág igazi mesemondóként nemcsak saját nyelvet teremt, de szabadon is bánik a mesei örökséggel. Két változatból vagy meséből csinál egyet, egy mesetípus különböző variánsait komponálja egyetlen történetté. A könyv utószava és a forrásokat feltüntető, magyarázatokkal ellátó függelék útbaigazítást kínál az olvasók, az érdeklődők számára, segíti a további tájékozódást is. Innen tudható, hogy a Ribizli meséi mennyire gazdag forrásanyagból táplálkoznak: a Szigetköztől Kárpátaljáig, Vajdaságtól Csallóközig és Erdélyig valamennyi tájegységről válogat cigány és magyar meséket. A Ribizli meséi ugyanakkor leszámolnak azzal a hiedelemmel, hogy a népmesék cselekvő hősei csak férfiak, a nők, lányok névtelen elszenvedői az eseményeknek. A válogatás megmutatja azt is, hogy népmeséink hősei között mennyire sok az izgalmas, cselekvő, bátor női karakter: táltos királylányok, sárkányölő asszonyok, furfangos leányzók és menyecskék. Zalka Csenge Virág meséi hozzájárulhatnak a magyar nyelvű mesehagyomány újrafelfedezéséhez, a mesemondás megújulásához, segítik és bátorítják az olvasót a meséhez való visszatalálásban.     9-12 éveseknek Írta: Zalka Csenge Virág Illusztrálta: Herbszt László Kiadó: Móra Könyvkiadó, 2019 Oldalszám: 248 oldal   "A mese akkor él, ha mesélik. Bár számtalan csodálatos történettel találkozhatunk a levéltárakban és a néprajzi gyűjteményekben, ezek eredeti formájukban elérhetetlenül távoliak a mai olvasó számára. Fontos, hogy megőrizték őket, mint Hófehérkét az üvegkoporsó, de ahhoz, hogy új életre keljenek, mai mesemondókra van szükség. " A jó mesemondó tudós és előadóművész egy személy-ben: felkutatja és összeveti a különböző változatokat, majd tisztelettel és hozzáértéssel nyúl a régi szövegekhez. - Zalka Csenge Virág ilyen mesemondó. Az immáron doktori fokozottal rendelkező Zalka Csenge Virág új könyvet jelentett meg a gendersemleges korszellem jegyében. A Ribizli a világ végén címet viselő kiadvány – ellentétben a királykisasszonyokkal és szegényleányokkal – egy feminista mesekönyv lesz, a benne található 39 mese ugyanis a nemzetközi mesemondó szerint mind feminista hangvételű lesz.   A magyar népmesék királylányai többet tudnak annál, hogy csak a herceget várják. Ribizli és társai csupa rendhagyó hős és hősnő népmesekincsünk rejtett zugaiból: némelyikük most először nyomtatásban. Ribizli a világ végén egy kalandos sorsú kislány, aki az apácazárda ablakából kikandikálva ismerkedik meg a legkisebb királyfival, és a világ végére is eljutva segíti őt a trónra. A kötet többi hőse is csupa izgalmas és gyakran rendhagyó fiú és lány, akik a hagyományos magyar népmesekincs kevésbé ismert zegzugaiból érkeznek a mai olvasóhoz. A nemzetközi hírű, professzionális, fiatal mesemondó, Zalka Virág Csenge gördülékeny stílusban újramesélt, minden motívumában hiteles forrásokat felhasználó történetei közül több korábban sohasem jelent meg nyomtatásban. A gyűjtemény kiterjed az egész magyar nyelvterületre, Szigetköztől Székelyföldig, Vajdaságtól Kárpátaljáig, képviselve a magyar nyelvű mesehagyomány lenyűgöző szépségét és gazdagságát. Dr. Zalka Csenge Virág szerint a múltbeli mesék tanulságul szolgálhatnak a jelenkor gyerekeinek is. A szépen zengő pelikánmadár A történet: Egy gazdag és népszerű királykisasszonynak három különös kérője akad: Három királyfi (akik közül a legkisebb rögtön meg is tetszik neki), akik nyakra-főre állítják, hogy varázslatos kastélyuk van, tele kinccsel, de csak neki akarják megmutatni, senki másnak. A király nem engedi el a lányát kíséret nélkül, és végül megkérik a királyfiakat, jöjjenek vissza másnap. Aznap éjjel a királylány koldusgúnyában kiszökik a palotából, és elmegy megnézni magának a varázslatos kastélyt. A kastély valóban szépséges, és tele van kinccsel; a királylány ellenben egy lélekkel sem találkozik, amikor benyit. Az egyetlen hang, ami megtöri a csendet, a szépen zengő pelikánmadár hangja, aki óva inti a királykisasszonyt, hogy fusson, ha kedves az élete. Ennek ellenére győz a kíváncsiság, és a királykisasszony 99 szobát csodál meg, míg a századikat üresen találja, csak egy ágy, néhány szék, és a négy fehér fal van benne. Már fordulna is ki belőle, amikor véletlenül megnyom egy gombot, és a lábai előtt megnyílik egy kaszakút. Ugyanebben a pillanatban a három királyfi - akik valójában rablók - hazatér egy másik királykisasszonyt vonszolva, akit megfosztanak az ékszereitől, és belöknek a kútba (miközben hősnőnk az ágy alatt kuporog). Az egyik gyűrű az ágy alá gurul. Amikor a királyfiak távoznak, a királykisasszony ész nélkül rohan haza, azonnal dupla őrséget rendel a falakra, és az apja megdöbbenésére úgy osztja a parancsokat, mintha hirtelen hadvezér vált volna belőle. Amikor megérkezik a három királyfi, a királykisasszony szembesíti őket a tetteikkel; bilincsbe verik őket, és a lány vezetésével mindannyian elmennek a kastélyba, ahol a három királyfit a kaszakútba lökik, majd a kutat befalazzák. A királylány megkapja a kastélyt pelikánmadarastul. Idővel találkozik egy szegény vándorlegénnyel, akivel egymásba szeretnek, és boldogan élnek. Mitől feminista? Néhány változatában ez a mese "a bátor leány és a betyárok" címmel ismert, ami önmagáért beszél. Hősnőnk önálló egyéniség, aki nem fél éjszaka, álruhában kimerészkedni az erdőbe, és a saját szemeivel meggyőződni valamiről, ami gyanúsan túl jól hangzott. Annak ellenére, hogy beleszeret a legkisebb királyfiba, nem bízik meg vakon a fivérek szavában. Királylány létére vakmerő, kíváncsi, és bár ezek a tulajdonságai rövid távon kis híján az életébe kerülnek, a gyanakvása végül megmenti attól, hogy a korábbi áldozatok sorsára jusson. Különösen szeretem azt a pillanatot, amikor a királylány felfedi az apja és az udvar népe előtt, mit látott a kastélyban. Bár semmi döntő bizonyítéka nincs az átélt szörnyűségekre - a gyűrűn kívül, amit csak később vesz elő -, mindenki kérdés nélkül hisz neki, és az őrség engedelmeskedik a parancsainak. A király, bár döbbenten figyeli a lánya újdonsült határozottságát, nem mond ellent neki. Ez többek között azért fontos mozzanat, mert sajnos nagyon sok esetben a bántalmazás női áldozatait gyanakvás és felelősségrevonás veszi körül első reakcióként, ahelyett, hogy hinnének nekik. Ezt még Mad Max is tudja. Ebben a mesében a szerelem nem győz le mindent. A királykisasszony, miután látta, milyen is valójában a számára vonzó királyfi, nem próbálja mentegetni, vagy a másik két testvérre hárítani a felelősséget. A királylány elnyeri a kincseket, és saját, önálló uradalomra tesz szert, pozitív hellyé változtatva a fivérek véres áron szerzett kastélyát. Kifejezetten szeretem, hogy a mese végén a pelikánmadár megváltoztatja az énekét; a "Fordulj vissza, mert megbánod" helyett azt mondja, "Csak előre, szép királykisasszony! Fel a fejjel, lesz még boldogságod!" Amit érdemes átgondolni A királykisasszony mindkét meseszövegben névtelen. Mesemondók ízlés szerint hagyhatják így, vagy adhatnak neki nevet (nem csak az identitás végett, hanem azért is, mert két névtelen királylány egy jelenetben könnyen összezavarja a közönséget). Nem mindenkinek fűlik a foga a mese sötétebb elemeihez. A kettes számú királylány elrablása meglehetősen grafikus - kitépik a fülbevalóit, rugdossák, hajánál fogva rángatják, stb. - ezt a leírást mindenki ízlés és közönség szerint színezi ki. Tinédzsereknek nyilván máshogyan meséli az ember, mint óvodásoknak. A saját verziómban nem szerepel a házasság a mese végén (nem mintha nem tetszett volna, egyszerűen elfelejtettem) - a közönségeknek tetszeni szokott, hogy a királykisasszony esküvő nélkül is boldogan él a kastélyában. Általában annyit szoktam mondani, hogy "nem tudni, későb megházasodott-e vagy sem, de mindenesetre boldogan élt" stb. Persze a házasságos verziónak is megvan az az előnye, hogy megbizonyosodunk róla, akadt tisztességes férjnekvaló is a környéken. #NotAllMen, satöbbi. Megjegyzés Egyike azon magyar népmeséknek, amiket Halloween környékén nagy sikerrel szoktam mesélni. Különösen lány közönségek nagyon szeretik. Forrás: tarkabarka.blogspot.com