Manófalvi Manó, a madárijesztők barátja egy szép napon födél nélkül maradt. Szerencsére talált a mezőn egy jókora sütőtököt, aminek a cinkék már kivájták a belét. Csinosan berendezte, dundi szalmazsákot készített magának, jó kis karosszéket, és lámpagyújtás után vidáman olvasott újságot.
Egyszer csámcsogást hallott kintről. Egy induri-pinduri malac rágta a házat.
Ugye ti már tudjátok, ki volt ez az induri-pinduri kismalac? Hát Mazsola!
A népszerű meseíró legnépszerűbb könyve, melyben a szeretetreméltó, falánk és kissé lusta, de nagyon kedves kismalac kalandjai elevenednek meg. Új formában, színes képekkel adjuk ismét közre az ismert történeteket.

A színes mesekönyvből Mazsola és Tádé kalandjait ismerhetjük meg.
Mazsola, a zöld kismalac, váratlanul testvért kap. Éppúgy, mint a gyerekek, duzzogva és féltékenyen figyeli, hogy Manócska megosztja szeretetét közte és az új jövevény között. Azután - éppúgy, mint a gyerekek - megszereti kistestvérét, és megérti, hogy Manócska semmivel sem szereti őt kevésbé, mint akkor, amikor ő volt az egyetlenke...
"A fényes tökház lakói, Manófalvi manó és Mazsola egy szomorú, esős napon elindulnak a távoli Futrinka utca felé, hogy megtekintsék a madárijesztő-kiállítást. A mezei autóbusz megállójában egyszer csak gyönge, nyivákoló sírásra lesznek figyelmesek, és a közeli árvacsalánbokor alatt egy apró, fekete-fehér pöttyös tengerimalacot találnak. A kicsit önző, de érző szívű Mazsola könyörgésére Manócska ellenállása is meggyengül, és hazaviszik az elveszett kis állatot. Így kerül a tökházba az új családtag, Tádé. Mazsola eleinte örül a kicsi játszótársnak, ám hamarosan féltékenység keríti hatalmába.
A tudatlan és gyönge állatnak Manócska többet néz el és enged meg, mint neki: ő fürödhet először; ha kiönti a vizesvödröt, elintézi azzal, hogy kicsi még; ha leejti a kanalát, szó nélkül lehajol, és fölemeli; ha fél, az ölébe bújhat, ráadásul Mazsolát megfosztja legkedvesebb szórakozásától, az alkonyati magányos turkálás örömétől is. Ám ahogy múlnak a napok és Tádé növekszik, a közös játékok során Mazsola is őszintén megszereti kistestvérét, és lassan megérti, hogy Manócska szeretete mindkettőjük felé egyformán sugárzik.
A meséskönyv szereplői - az egykor vetített népszerű gyermekműsor nyomán - Bródy Vera bábfiguráinak fotóin és rajzain kelnek életre - a mai óvodások és kisiskolások nagy örömére." (Legeza Ilona)
Már megint Mazsola
Oldalszám: 68
- Egérke mondta, hogy ő balettre ját.
Manócska nem felelt, mert éppen nagyot taszított a kövön, és kifogyott a lélegzete. Mazsola tovább fűzte a szót.
- Barázdabillegető nénihez jár Egérke.
Szegény Manócska még mindig csak szuszogott.
- Barázdabillegető néni azt mondja, nekem is jót tenne, ha balettre járnék – folytatta Mazsola. Erre már megszólalt Manócska:
- Barázdabillegető néni helyében én is ezt mondanám, hogy minél több tanítványom legyen. Na gyere, taszigáljuk odébb!
Miután a kő megint gördült egyet, Mazsola azt mondta:
- Egérke már tud…s…sss…spiccelni.
- Könnyű neki – szólt Manócska nagyot fújva – ő olyan kis vékonyka, aprócska…
- Ha baletteznék, én is lefogynék – jegyezte meg Mazsola. Manócska elnevette magát:
- Miért akarsz lefogyni? Tudod, milyen szívet szomorító látvány egy girhes malac?"
(...) - Jé, Manócska, honnan tudtad, hogy jövök?
- A cuppogásból - magyarázta Manócska. - Hallottam, hogy ahány tócsa volt az úton, abba mind beleléptél.
- Hóvirágot szedtünk Fülöpkével - sietett Mazsola másra terelni a szót. - Fülöpke mondta, hogy a hóvirág a tavasz hírnöke.
- No és hol a tavasz korai hírnöke? - nézett körül Manócska kérdőn.
- Megettem - mondta Mazsola. Manócskának torkán akadt a szó."