Bagossy Laura
Emlékszel Döncire, aki a varázstakarójával mindenkit bevont a környezetében a játékába, a különleges mesevilágába? Most a fantáziával teli, kicsiknek szóló kis könyvet egy igazi mesegyűjtemény követ, aminek hőse megint az elvarázsolt kisfiú, aki egész hétköznapi helyzetekbe és konfliktusokba keveredik.
Vajon hogyan oldódik fel a feszültség a mesékben?
Van az a varázslatos időszak, amikor a babából önállóan mozgó, játszó, gondolkodó kisember válik, aki intenzíven a világ felfedezésével tölti az idejét, ugyanakkor még nem nyomják a vállát az élet nagy kihívásai. Nincs még iskola például, csakis óvoda! A legfontosabb dolog a játék, meg a játék, meg a játék. Azon kívül pedig még a barátkozás, meg a család védelmező közelsége, a biztonság élvezete.
Ezek azok a boldog idők, amikor még a szürke hétköznapokba is belefér a varázslat.
Amikor még a szárnyacskákat nem nyesték vissza teljesen, amikor a fantázia szabadon szárnyalhat, és csak aprócska bosszúságok maszatolhatnak bele a gyermeki boldogságba.
Dönci pont az önfeledt ovis korban van. Egy nyitott, mindenre kíváncsi, ugyanakkor igen öntudatos kisfickó, aki még látja és képes megélni a csodát. Az egyszerű, mindennapos történésekben nélkülözhetetlen társa egy varázstakaró, ami minden pillanatban segítségére van a kisfiúnak. Ez a színes anyag darab, ami pont annyira "öreg" mint Dönci, és mindig képes megvalósítani a kisfiú vágyait, újra teljessé, kerekké alakítani a világot. A takaró problémákat old, kívánságokat teljesít, megvéd és megvigasztal, sőt, még melegít is.
Ennek a varázstakarós kisfiúnak már két történetét megismerhettük egy korábbi könyvből, ám időközben újabb sztorik születtek, amelyek pont a 2-5 éves korosztálynak, mind eseményekben, mind pedig mennyiségében tökéletes mesék. Olyan mesegyűjtemény született ugyanis Jeli Viktória tollából, ami megfelel annak a trendnek, miszerint egy könyvben legyen sok, rövidebb, önálló rész.
A Dönci és barátai című könyv történetei egyszerre mesések, ugyanakkor biztonságot adóan ismerősek. Ilyen egy játszótéri homokozás is, amikor a legújabb barátságok kötődnek. Vagy egy egyszerű szomszédolás, amikor két kis haver együtt tölti a délutánt. De meséssé válik, ha Fagyógyító Bandává válva az ellenséges hangyacsapatok kibékítésével töltik az időt, vagy a varázstakaró alá bújva nagy lakomát rendeznek, csupa olyan kajával, ami a gyerekek szája íze szerint való. Például rántott húst esznek hús nélkül, meg vaddisznós brokkolis csokoládét. Természetesen vannak azért apró konfliktusok, duzzogások is, amiket vagy a barátok, vagy a szülők, vagy, ha más nem: takaró old meg. A könyvben sok a kedves humor, játék és varázslat, ami nagyon szerethetővé teszi a meséket.
A Dönci és barátai történetei pont olyan világot fest le, amilyen az ovis gyerekek világképe.
Jeli Viktória írását Horváth Ildi szeretnivaló képei illusztrálják, hogy legyen mit nézegetni is.
A legjobb játék
Egy mese, hogy feldobd a hétköznapokat!
Dönci már amikor felébredt, tudta, hogy ez a nap a világ legunalmasabb napja lesz. Odakint szürke volt az ég, és megállás nélkül esett az eső. Jól látszott, hogy aznap nem lehet kimenni a játszótérre. Ráadásul apa ezen a hétvégén is dolgozott, és anya sem ért rá, mert főzött. Döncinek ötlete sem volt, hogy mivel foglalja el magát. Már úgy unta az összes játékát, hogy rájuk se bírt nézni.
– Hívd át Áront játszani! – kérlelte az anyukáját tízpercenként egyszer.
Aztán ötpercenként egyszer. Aztán megállás nélkül. Aztán már nem szólt semmit, csak leült anyához a konyhába, és szemrehányóan nézett.
Az anyukája végül megelégelte a nyaggatást, és felhívta Áron szüleit.
– Sajnos Áron nincs otthon, mert születésnapra ment – mondta, miután letette a telefont. – Fanni viszont szívesen átjön hozzád.
Dönci megvakarta a fejét. Több baja is volt. Egyrészt Fannival még sosem játszott külön, csak úgy, hogy Áron is ott volt. Másrészt Fanni lány. Dönci elképzelni sem tudta, hogy mit lehet játszani egy lánnyal.
Ha babázni akar, én egész biztosan nem fogok – gondolta elszántan.
Csakhamar csöngettek, és Fanni viharzott be a szobába. Dönci aggódva nézte, ahogy a kislány minden játékát leveszi a polcról.
– Társasozunk? – kérdezte, de Dönci megcsóválta a fejét.
– Akkor legózunk? Vagy vonat? Kalózhajó? Színező? Gyurma? – Fanni kérdései csak úgy záporoztak a kisfiúra.
– Egyikhez sincs kedvem – sóhajtott bánatosan Dönci. – Annyira unom már mindegyiket.
– De anya három óra múlva jön csak értem – mondta Fanni. – Addig mit csináljunk?
Dönci megrántotta a vállát.
– Unatkozzunk.
– Jó! – csillant fel Fanni szeme. – Játsszunk unatkozósat!
– És azt hogy kell? – kérdezte Dönci.
– Egyszerű. Unalmas dolgokat kell csinálni.
A két gyerek megállapodott, hogy a színezés a világon a legunalmasabb. Úgyhogy elkezdtek színezni. Aztán rájöttek, hogy ennél csak a gyurmázás lehet unalmasabb. Nekiálltak hát gyurmázni. Majd Döncinek eszébe jutott, hogy melyik a legunalmasabb társasa. Lejátszottak vele egy menetet. Ezt követően hosszan megbeszélték, hogy beszélgetni is rettenetesen unalmas. Már épp a világ legunalmasabb állatkertjét építették fel Dönci kockáiból és rakták tele unalmas állatokkal, amikor csöngettek. Fanniért jött az anyukája. A két gyerek összenézett. Észre sem vették, hogy így elment az idő.
– Máskor is átjövök unatkozni – mondta a búcsúzásnál Fanni Döncinek. – Ez a legjobb játék.
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
