Legelső könyvem a formákról Ismered a formákat? Az összeset? Tudod, milyen alakja van egy dinnyeszeletnek?   Válassz ki egy jól ismert formát a lap tetején! Keresd meg azt a képet, amelyiken ugyanaz a forma szerepel! Próbáld meg!   A képzőművész-író többször, több helyen is elmondta, hogy műveinek többsége amolyan átmeneti műfaj játék és könyv között. Olvasható játék, vagy máshogyan: érintésre váró könyv.   Ahogy Carle többi alkotásában is, itt is főszerepet kap az interaktivitás, a játék. Carle jól tudja, hogy a kicsik számára ez a legfontosabb és legkedvesebb elfoglaltság, ezért legtöbb művébe beépít valami játékos pluszt.   Hullámvonal A kiadványban látható képek természetesen most is kollázstechnikával készültek. Carle - akárcsak egy sajátos összerakós játékban - a maga festette színes selyempapírokból apró darabkákat vagdos vagy tépdes, aztán egymáshoz illesztgeti, próbálgatja őket, és egyszer csak a sok pici elemből összeáll a kép. A gyerekek is azért kedvelik a szerző sajátosan egyszerű, élénk színű, vidám képeit, mert érzik benne a játékszerűséget, az összerakósdit.   uveghegyentul Ismeretterjesztő könyvnek tekintek minden olyan könyvet, amely valamilyen új információt, tudást biztosít gyermekek számára. Ha így tekintek Eric Carle könyvére valójában beleillik a hónap témájába. A formákról szóló könyvecskéjét amúgy sem tudnám a mesék kategóriájába sorolni, hiszen az első lapon található "használati utasításon" kívül szinte betűt sem nagyon tartalmaz. Ettől eltekintve még nagyon kis hasznos darab, főként ha az otthon tanulás/fejlesztés elkötelezett hívei vagyunk. A Könyv segít elsajátítani a formákat és mivel vízszintesen osztott lapjai vannak egy párosító játékra is lehetőséget ad. Mindezt Eric Carle sajátos ábrázolási módjával készült rajzok teszik teljessé, amit vagy szeretünk vagy nem. Mi már megszoktuk és meg is szerettük, először A telhetetlen hernyócskában majd A kelekótya kaméleonban. Legeslú könyvem a színekről Ismered a színeket? Az összeset? Válassz ki egy színt a lap tetején! Keresd meg azt a képet, amelyiken ugyanaz a szín szerepel! Próbáld meg! A színekről szóló lapozóban megtanulhatunk tíz színt beazonosítani Az osztott lapokon a színek alatt különböző színű tárgyak és élőlények, illetve különböző darabszámú gyümölcsök vannak összekeverve. Amíg beazonosítjuk a színeket, az alsó osztásban meg lehet keresni az annak megfelelő színű képet, illetve ugyanezen elve mentén a számokhoz párosíthatjuk a megfelelő számú gyümölcsöt. A „madaras” lapozó alsó részében az egy-egy színből kivágott és összeillesztett formák többsége is a természetből vett példa: a rózsaszín párja egy virág lesz, a sárgáé citrom, a liláé szőlő, a kéké madár, a zöldé fakorona. Van egy kakukktojás is, a tarka, aminek a pillangó a párja.   Tamás Zsuzsa Biztos bennem van a hiba, de nekem már a Legelső könyvem a számokról című lapozóról is a szakaszos fejlődéselmélet jutott eszembe; hogy erről a lapozóról mire asszociáltam, nem is merem csak úgy elárulni. Amíg erőt gyűjtök, elmondom, hogy ez a könyv is ketté van vágva deréktájt, és az ily módon elfelezett lapok tetején színek, alján pedig valamit – citromot, tűzoltóautót, madarat – ábrázoló képek láthatók. Szépek ezek a képek, a citromnak szinte a szagát is, a rózsaszín szirmú virágnak vagy a barna bakancsnak szinte a tapintását is érezni… De szépek ám a színek is! Nemcsak úgy kék és zöld és fekete: mozgása, izzása, ereje van ezeknek a színeknek, mivel jól látható ecsetvonásokból állnak. (Kivéve a fehér: sajnos be kell érnünk a papír fehérjével, s egy csúnya fekete kerettel.) Szóval most már elárulhatom, az jutott eszembe ezekről az élettel teli színekről, hogy az a gyerek, aki Carle segítségével egyszerre ismerkedik az alapvető fogalmakkal és a művészettel, az talán olyan felnőtt lesz, aki még a híres Fekete négyzet fehér alapon című festmény előtt sem fog tanácstalanul állni. Bennem van a hiba?   Első könyvem a számokról Tudsz már 10-ig számolni? Lássuk csak! Válassz ki egy számot a lap tetején! Keresd meg azt a képet, amelyiken ugyanannyi gyümölcs látható! Próbáld meg!   A számokról szóló lapozókban megtanulhatunk tízig számolni.     Az osztott lapokon a számok alatt különböző színű tárgyak és élőlények vannak összekeverve.   A számokhoz párosíthatjuk a megfelelő számú gyümölcsöt. Carle gyümölcsei persze véletlenül sem egyformák: a kilenc meggy között van kisebb, nagyobb, van száras, leveles, sőt, van fülreakasztható páros is. Akárcsak a természetben. Mintha a Carle-könyveknek lenne egy olyan üzenete is, hogy a természetben minden ott van, ami egy kíváncsi, a világot éppen felfedezni készülő gyerek számára izgalmas lehet.   Tamás Zsuzsa A szerző bizonyára nem a Piaget-féle szakaszos fejlődéselméletből, valamint az abból következő számfogalomból indult ki. Ez a lapozó ugyanis jól láthatóan egyáltalán nemcsak a négy-öt évesekről feltételezi azt a tudást, hogy a tárgyak elmozdítása-átrendezése nem változtatja meg a számukat. Na, persze Carle amúgy is rendhagyó lapozóiról ismert, miért éppen a számokkal kapcsolatban alkotott volna valami unalmasan szabályosat? A Legelső könyvem a számokról nemcsak abban rendhagyó, hogy lapozóként nyilvánvalóan egészen kicsiknek szól, hanem tárgyként is formabontó: kicsit azokhoz a vicces könyvecskékhez hasonlít, amelyeknek felső része fejeket, középső része testeket, alsó része lábakat ábrázol, csakhogy ez a könyv két részre van osztva, és nem fejek-lábak, hanem számok és színes ábrák párosíthatók. A végeredmény talán nem olyan vicces, mint egy oroszlánfejű-vízilótestű csodalény, viszont amennyire az előbbinek semmiféle valóságtartalma nincs, az utóbbi párosítás az adott számjegy és a megfelelő darabszámú ananász (1), cseresznye (9) és körte (4) összetartozásával játszva tanít a számok ismeretére.   prae.hu A színekről és a számokról szóló lapozókban megtanulunk tíz színt beazonosítani, és tízig számolni. Az osztott lapokon a színek, illetve a számok alatt különböző színű tárgyak és élőlények, illetve különböző darabszámú gyümölcsök vannak összekeverve. Amíg beazonosítjuk a színeket, az alsó osztásban meg lehet keresni az annak megfelelő színű képet, illetve ugyanezen elve mentén a számokhoz párosíthatjuk a megfelelő számú gyümölcsöt. A gyerekek maguk is eljátszhatnak a könyvekkel, még akkor is, ha nem ismerik például a számjegyeket. Minden egyes számjegy alatt ugyanis le lehet számolni az annak megfelelő számú négyzetet is. Mielőtt megvásárolnánk egy gyerekkönyvet, többnyire elolvassuk a hátoldalán található ajánlót, összefoglalót. Eric Carle szóban forgó két könyvének hátsó borítóján csupán egy-egy képet találunk: a belső oldalak egyikét mindenféle szöveg nélkül. Tökéletes összefoglalása ez a könyveknek, hiszen minden fontos információ benne van. A vizuális meghatározottság, a könyv felépítése és a benne rejlő játék. A keménylapos könyvek jól bírják a gyűrődést, azazhogy gyűrhetetlenek, bátran nyüstölheti őket a gyerekkéz. Ez fontos, mert Eric Carle kimondottan a kicsik kezébe szánta a lapozókat, nem véletlenül az a címük, hogy Legelső könyvem a színekről, illetve Legelső könyvem a számokról.  Ahogy Carle többi alkotásában is, itt is főszerepet kap az interaktivitás, a játék. Carle jól tudja, hogy a kicsik számára ez a legfontosabb és legkedvesebb elfoglaltság, ezért legtöbb művébe beépít valami játékos pluszt: A telhetetlen hernyócskában például lyukakat helyezett el, A kelekótya kaméleonban színes regisztert, A nagyon csendes tücsökben (The Very Quiet Cricket) ciripelő hangot. A képzőművész-író többször, több helyen is elmondta, hogy műveinek többsége amolyan átmeneti műfaj játék és könyv között. Olvasható játék, vagy máshogyan: érintésre váró könyv. A két Carle-könyv teljes egészében egyetlen játékra épül: a gyerekeknek meg kell keresniük az összeillő párokat. A lapozók ugyanis osztott oldalúak, vízszintesen ketté vannak vágva, és minden felső féllaphoz passzol egy a lentiek közül. A színeket egy-egy színes ábrával, a számjegyeket pedig a megfelelő mennyiségű gyümölccsel kell párba állítani. Az „epres” lapozóban pedig gyümölcsöket kell a számokhoz rendelni. Carle gyümölcsei persze véletlenül sem egyformák: a kilenc meggy között van kisebb, nagyobb, van száras, leveles, sőt, van fülreakasztható páros is. Akárcsak a természetben. Mintha a Carle-könyveknek lenne egy olyan üzenete is, hogy a természetben minden ott van, ami egy kíváncsi, a világot éppen felfedezni készülő gyerek számára izgalmas lehet. A két Legelső könyvem-ben is megfigyelhető Carle minden alkotásán érezhető és témaválasztását is általában meghatározó természetszeretete. A „madaras” lapozó alsó részében az egy-egy színből kivágott és összeillesztett formák többsége is a természetből vett példa: a rózsaszín párja egy virág lesz, a sárgáé citrom, a liláé szőlő, a kéké madár, a zöldé fakorona. Van egy kakukktojás is, a tarka, aminek a pillangó a párja. A kiadványokban látható képek természetesen most is kollázstechnikával készültek. Carle -akárcsak egy sajátos összerakós játékban - a maga festette színes selyempapírokból apró darabkákat vagdos vagy tépdes, aztán egymáshoz illesztgeti, próbálgatja őket, és egyszer csak a sok pici elemből összeáll a kép, létrejön a hernyócska, a kaméleon és az összes többi Carle-figura. Lehet, hogy a gyerekek is azért kedvelik a szerző sajátosan egyszerű, élénk színű, vidám képeit, mert érzik benne a játékszerűséget, az összerakósdit. A kollázs-képek további jellemzője az esetlegesség és véletlenszerűség. A szabálytalan körvonalak, az elnagyolt formák, a perspektíva hiánya gyerekrajzokat juttathat eszünkbe. Eric Carle egyébként bárkit szívesen beavat munkamódszerébe, a nevét viselő képeskönyv-művészeti múzeumban rendszeresen tart bemutatót, sőt a gyerekek különféle foglalkozások keretében el is sajátíthatják a kollázskészítés alapjait. A szerző minden alkotásából tanulhatnak valamit a kicsik - általában nem olyan direkt módon, mint a Legelső könyvem-sorozat részeiből -, de a "tanulnivaló" minden alkalommal játékba, humorba van csomagolva. Így a gyerekek szinte észrevétlenül és jókedvűen teszik magukévá az alapvető fontosságú ismereteket.