Manófalvi Manó, a madárijesztők barátja egy szép napon födél nélkül maradt. Szerencsére talált a mezőn egy jókora sütőtököt, aminek a cinkék már kivájták a belét. Csinosan berendezte, dundi szalmazsákot készített magának, jó kis karosszéket, és lámpagyújtás után vidáman olvasott újságot.
Egyszer csámcsogást hallott kintről. Egy induri-pinduri malac rágta a házat. Ugye ti már tudjátok, ki volt ez az induri-pinduri kismalac? Hát Mazsola!
A népszerű meseíró legnépszerűbb könyve, melyben a szeretetreméltó, falánk és kissé lusta, de nagyon kedves kismalac kalandjai elevenednek meg. Új formában, színes képekkel adjuk ismét közre az ismert történeteket.
Oldalszám: 64
A színes mesekönyvből Mazsola és Tádé kalandjait ismerhetjük meg.
Mazsola, a zöld kismalac, váratlanul testvért kap. Éppúgy, mint a gyerekek, duzzogva és féltékenyen figyeli, hogy Manócska megosztja szeretetét közte és az új jövevény között. Azután - éppúgy, mint a gyerekek - megszereti kistestvérét, és megérti, hogy Manócska semmivel sem szereti őt kevésbé, mint akkor, amikor ő volt az egyetlenke...
"A fényes tökház lakói, Manófalvi manó és Mazsola egy szomorú, esős napon elindulnak a távoli Futrinka utca felé, hogy megtekintsék a madárijesztő-kiállítást. A mezei autóbusz megállójában egyszer csak gyönge, nyivákoló sírásra lesznek figyelmesek, és a közeli árvacsalánbokor alatt egy apró, fekete-fehér pöttyös tengerimalacot találnak. A kicsit önző, de érző szívű Mazsola könyörgésére Manócska ellenállása is meggyengül, és hazaviszik az elveszett kis állatot. Így kerül a tökházba az új családtag, Tádé. Mazsola eleinte örül a kicsi játszótársnak, ám hamarosan féltékenység keríti hatalmába.
A tudatlan és gyönge állatnak Manócska többet néz el és enged meg, mint neki: ő fürödhet először; ha kiönti a vizesvödröt, elintézi azzal, hogy kicsi még; ha leejti a kanalát, szó nélkül lehajol, és fölemeli; ha fél, az ölébe bújhat, ráadásul Mazsolát megfosztja legkedvesebb szórakozásától, az alkonyati magányos turkálás örömétől is. Ám ahogy múlnak a napok és Tádé növekszik, a közös játékok során Mazsola is őszintén megszereti kistestvérét, és lassan megérti, hogy Manócska szeretete mindkettőjük felé egyformán sugárzik.
A meséskönyv szereplői - az egykor vetített népszerű gyermekműsor nyomán - Bródy Vera bábfiguráinak fotóin és rajzain kelnek életre - a mai óvodások és kisiskolások nagy örömére." (Legeza Ilona)
Miért érdemes elolvasni? - Gyermekolvasói vélemények
*
"Azért érdemes elolvasni, mert aranyos történetek vannak a könyvben Mazsoláról, a zöld kis malacról és legjobb barátjáról, Tádéról, akik néha úgy viselkednek, mint az igazi gyerekek.
Különösen ajánlom csoporttársaimon kívül azoknak, akiknek kistesójuk születik." (K. Johanna)
*
"Érdemes elolvasni ezt a könyvet, mert humoros és kedves. Engem mindig felvidított.
Mazsola rendszeresen pórul járt, mert utólag jött rá, hogy mi a helyes." (M. Dorottya)
*
"A Mazsola és Tádé című könyv nemcsak érdekes, hanem tanulságos is.
Mazsola többször megbántotta Tádét, de végül mindig beismerte hibáit." (J. Boglárka)
*
"Azért olvassátok el ezt a jönyvet, mert kedvesek a szereplői, és sok tanulságos kalandba vesznek részt.
Meg azért is, mert olvasni jó!" (T. Lizett)
*
"Azért érdemes elolvasni ezt a könyvet, mert nagyon tanulságos mese: a kicsit önző Mazsola megtanulta, hogy dolgozni is kell, nemcsak henyélni.
Rájött arra is, hogy soha ne ítélen meg másokat"(K. Dorottya)
*
"Szerintem azért érdemes elolvasni ezt a könycet, mert tanulságos, vicces és érdekes.
Ez a könyv segít a gyerekeknek megtanulni a segítség lényegét." (N. Lili)
*
"Érdemes elolvasni ezt a könyvet, mert növeli a fantáziát. És azért is, mert mi is tanulhatunk belóle."(Juhász Réka)
*
*
"Szerintem ez egy aranyos könyv. Az én véleményesm szerint Bálint Ágnes egy nagyszerű író. Örültem, hogy elolvashattam.
Ez a könyv a testvéri szeretetről szól." (Darusos manó)
*
"Aranyos, néhol még izgalmas történettel is szolgál ez a könyv.
Nagyon ajánlom e történeteket azok számára, akik szeretnének egy kicsit kikapcsolódni." (K. Bence)
*
"Nagyon kedves történet, amelyből nemcsak egy barátság örömeit ismerhetjük meg, hanem azt is, hogy néha mennyi baj van egy kistestvérrel." (K. Árpád)
Megint Mazsola
Oldalszám: 68

- Egérke mondta, hogy ő balettre ját.
Manócska nem felelt, mert éppen nagyot taszított a kövön, és kifogyott a lélegzete. Mazsola tovább fűzte a szót.
- Barázdabillegető nénihez jár Egérke.
Szegény Manócska még mindig csak szuszogott.
- Barázdabillegető néni azt mondja, nekem is jót tenne, ha balettre járnék – folytatta Mazsola. Erre már megszólalt Manócska:
- Barázdabillegető néni helyében én is ezt mondanám, hogy minél több tanítványom legyen. Na gyere, taszigáljuk odébb!
Miután a kő megint gördült egyet, Mazsola azt mondta:
- Egérke már tud…s…sss…spiccelni.
- Könnyű neki – szólt Manócska nagyot fújva – ő olyan kis vékonyka, aprócska…
- Ha baletteznék, én is lefogynék – jegyezte meg Mazsola. Manócska elnevette magát:
- Miért akarsz lefogyni? Tudod, milyen szívet szomorító látvány egy girhes malac?"
(...) - Jé, Manócska, honnan tudtad, hogy jövök?
- A cuppogásból - magyarázta Manócska. - Hallottam, hogy ahány tócsa volt az úton, abba mind beleléptél.
- Hóvirágot szedtünk Fülöpkével - sietett Mazsola másra terelni a szót. - Fülöpke mondta, hogy a hóvirág a tavasz hírnöke.
- No és hol a tavasz korai hírnöke? - nézett körül Manócska kérdőn.
- Megettem - mondta Mazsola. Manócskának torkán akadt a szó.