Gyakran megfeledkezünk arról, hogy hulladékot termelni és felhasználni minden élőlény természetes tevékenysége: a levegő oxigénje, amelyet belélegzünk, a növényektől származik, főleg az algáktól, amelyek évmilliárdok óta élnek az óceánban; a növények újrahasznosítják az állatok és az ember által kilélegzett szén-dioxidot; az állatok trágyája táplálja a növényeket… Minden élőlény valóságos hulladékgyár. De tiszta gyárak: csak olyan dolgokat termelnek, amelyeket mások fel tudnak használni, és ők is fel tudják használni azt a hulladékot, amelyet mások termelnek. A környezetszennyezés problémájával akkor szembesülünk, amikor az emberi tevékenységből olyan hulladék keletkezik, amelyet a természet már nem tud hasznosítani. […] Táplálkozhatnánk pirulákkal is, az egészségünknek nem ártana. Csirkéket is lehet nagyüzemben tenyészteni, csak épp nincs ízük. Nevelhetünk íztelen epret lámpákkal úgy, hogy felfújjuk vízzel. A szakemberek majd tesztelik őket, és megállapítják, hogy nem ártanak az egészségnek. És ez nyilván így is van. Mint ahogy az is igaz, hogy hatalmas, szürke betonépületek nem szennyezik a környezetet, hogy a zaj nem piszkít, hogy a rossz szagoktól nem lehet meghalni. Ám az embereknek nemcsak testük van, amelyet meg kell őrizni jó egészségben. Sok más dolog is számít az egészségen kívül: az élvezet, a játék, a gyengédség, a szépség… Ha íztelen ételt eszünk, ha nem látjuk az eget, nem halljuk a vízcsobogást, sem a madarak énekét, nem érezzük a virágok illatát – mindez szennyezés. Nem a természet beszennyezése, hanem az emberi életé.