OLVASÓVÁ NEVELÉS
OLVASÓVÁ NEVELÉS
//olvasovanevels.gportal.hu/portal/olvasovanevels/image/gallery/1456267852_20.jpg

Az év gyerekkönyve díj

 

KÖNYVAJÁNLÓ

Lehet, hogy egy kép erről: 1 személy, gyermek és szöveg
 
 
 
 
VÁR A KÖNYVTÁR

 

 
- Olvasóterem

 

 
KLASSZIKUS GŰJTEMÉNYEK

 

 
MESE-UNIVERZUMOK

2-10 éveseknek

Kamaszoknak

 
 
IRODALOM ÉS FILM

►Gyermek- és ifjúsági irodalom

►A varázslatos iskolabusz

►Bábfilmklasszikusok

►Klasszikus rajzfilmek

►Diafilm-mesék

 

 
Olvasóvá válás



Folyamata 

Az alapozás szakaszai 

A kiadvány célja

 
Az olvasóvá nevelés megalapozása

Kézikönyv tartalma

 
- CD-módszertár
 
Bemutatkozó

Pedagógiai tevékenység

- Bemutatkozó

 
 
DIGITÁLIS KÖNYVTÁR
 
- Ajánlók

Digitális irodalom

Gyűjtemények

 
- Gyermekújság
 
- Online újság

Könyv és Nevelés

 
BABA-MAMA KLUB
 
- Foglalkoztató

ÖSSZES FOGLALKOZÁS >>

  1. Animációs népi mondókák   
  2. Animációs népi dalok
  3. Animációs versek 
  4. Megzenésített versek
 
GYERMEKEKNEK
 
Gyermekkönyvek kiadói
 
Gyermekirodalom
 
Mesés oldalak
 
TEMATIKUS OLDALAK
 
-Szülők oldalai
 
Pedagógusoknak
 
A MÉDIA VILÁGA
 
-Digitális nemzedék

KONFERENCIÁK (2012-2016)

DIGITÁLIS PEDAGÓGUS KONFERENCIÁK (2012-2015)

 
-Médiatanulmányok
 
-A TV-nézésről
 
--Hatásai

MÉDIAHATÁS TANULMÁNYOK  

 

-A kisgyerek és a tévé
--Óvodás korban
--Kisiskolás korban
--Iskolás korig
--Serdülő korig
-Az „elektromos babysvitter”
--A tévés erőszak hatáselmélete
--A Tv hatásairól
--Az állandóan szóló hatása
--Családi étkezés és Tv
-Egészségkárosító hatásai

 

 
-Médiatudatosság

TANULMÁNYOK

-A gyerekek és a média viszonya

-Miért is ne tévézzen a gyerek?

-Médiaértés és médiafogyasztás

-A médiatudatosság főbb ismérvei

-A tudatos tévénézés

 
HETI-NAPI LÁTOGATÓK

 
OLVASÓI NAPTÁR
2021. Március
HKSCPSV
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
<<   >>
 
KISISKOLÁSKOR
"Egy gyermek egyedül a könyvével valahol bent a lélek titkos szobáiban saját képeket alkot, amelyek minden mást felülmúlnak. Ezekre a képekre az embereknek szüksége van. Azon a napon, amikor a gyerekek fantáziája többé már nem tudja megalkotni őket, azon a napon az emberiség szegény lesz.

Minden nagy dolog, ami a világban történt, először egy ember fantáziájában történt, és hogy a holnap világa hogyan fog kinézni, nagyrészt annak a képzelőerőnek a mértékétől függ, amit azok birtokolnak, akik éppen most tanulnak meg olvasni. Ezért van szüksége a gyerekeknek könyvekre.” (Lindgren)

 
A kisiskolás olvasási érdeklődése 
  • 7-8 éves korban a mesét is szívesen olvassa még, főleg a távoli, a messzi ismeretlenben játszódó, a vonzó kalandokkal teli történeteket,
  • 9 éves kor körül inkább az igaz kalandos történetek iránt érdeklődnek.

A kisiskolások tanulási érdeklődése még differenciálatlan. Többségük még minden tantárgyat szívesen tanul: egyaránt élvezi az olvasást, a számtant, a környezetismeretet, a történelmet, a földrajzot, szívesen vesz részt a gyakorlati foglalkozásokon, rajong a technika órákért, szeret énekelni, rajzolni, még jobban tornászni.

A tantárgyak iránti érdeklődés csak fokozatosan differenciálódik. Ez függ a gyerek siker-és kudarcélményeitől, képességeitől. 

A meseolvasás témájának fejlődése  

  • A tündérmesék mellett kezdetben azokat a meséket kedveli, amelyek olyan kislányokról és kisfiúkról szólnak, mint ő maga. Később az állatmesék a kedvencei.  
  • Ezután olyan meséket olvas, amelyekben királyok és pásztorfiúk helyettesítik őt és környezetét, amelyek tele vannak csodaszerű elemekkel, varázslatokkal.
  • A kisiskoláskor végére már a távoli, a messzi ismeretlen, a fantasztikus, vonzó és változatos kalandokon átmenő hősök történeteit szereti olvasni, hallani, nézni.   

A kisiskoláskori olvasmányérdeklődés legvégül a tárgyilagos felé fordul. Egyre inkább előnyben részesíti a „valódi”, az „igazi” történeteket. Ebben a korban lényegessé válik a gyerek számára, hogy vajon az olvasmány megfelel-e a valóságnak. Ezzel kéz a kézben jár az olvasási érdeklődésnek egy másik vonása, éspedig a történet hősének sorsával és lényével való osztozás. Ez a kisiskolásoknál igazi beleélés, sőt, részben azonosulás.   

A kisiskolás az olvasott történet hőséhez hasonlóan, sőt ugyanúgy akar cselekedni. Természetesen ez a kívánság többnyire csak a hős külsejére és tetteire irányul, ezért elsősorban az olyan történetek hatnak rá, amelyekben a hős imponáló cselekedeteket hajt végre. Kedvelik a nyílt és könnyen átlátható személyeket, akik olyan kimagasló pozitív tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a bátorság, erő, ügyesség, igazságérzet. Nem szívesen kutatják egy jellem finom pszichikai szétágazottságát. 

Meseolvasás közben a kisiskolásnak ugyanúgy kettős tudata van, mint a játszó gyermeknek. Valóságismerete következtében biztosan tudja, hogy ez nem valós világ, mégis feszülten és várakozással várja a történet végét, olvassa a mesét. 

Minden nevelő számára fontos tudni azt, hogy a mese, a fantasztikus történetek, a varázslatos kalandok a kisiskolás fantáziája számára a legmegfelelőbb világ, mert érzéseinek, vágyainak, álmainak szolgálatában áll. A kisiskolásnak szüksége van erre a szárnyalásra, a mesevilág bejárására egyrészt azért, mert ez jólesik neki, örömet, boldogságot teremt benne, másrészt pedig azért, mert a mese erkölcsi tartalma beépül a személyiségébe, segít az erkölcsi rendszere kialakításában, a gyerek társadalmi beilleszkedésében.

Az igazán kezdő olvasók számára az is elég, ha egy-két mondat van csupán egy oldalon (furcsa módon ilyenkor újra előtérbe kerülnek a két-három éves korban használt képeskönyvek), de a gyakorlottabb kisiskolásnak is nagy sikerélményt jelent, ha ki tud olvasni egy egész könyvet. Ezért  ezek a könyvek nagy betűvel íródtak, nincs túl sok szöveg egy oldalon, és igyekeznek olyan témáról szólni, ami egy nyolc év körüli gyereknek érdekes lehet. Hálás téma az iskola, a foci, vagy a detektívtörténetek, a szellemekről – boszorkányokról – sárkányokról - tündérekről nem is beszélve. 

 

1. Kisiskoláskor bevezető szakasza (1-2. évfolyam)

Kisiskolás és nagyóvodás között egy nagyon nagy különbség van: iskolás kortól kezdve ugyanis figyelembe kell vennünk egy egészen új aspektust, az önálló olvasást. Ez természetesen nem kell, hogy azt jelentse, felolvasós időknek vége, főleg az első pár iskolaévben. A hosszabb és bonyolultabb meseregényeket valószínűleg ugyanúgy a szülő fogja továbbra is felolvasni gyermekének.
 
Az olvasás technikai részének elsajátítása után érdemes olyan nagybetűs könyvet választani, melynek témája érdekli gyermekünket. A kínálat bőséges (a kiadói sorozatokból 7-féle), ábécés gyakorlókönyvek, képeskönyvek kezdő olvasóknak), de a már jól ismert, gazdagon illusztrált népmeséket is szívesen olvasnak  első olvasmányként. Fontos, hogy szívesen és örömmel olvassanak a gyerekek!
 

 

shutterstock 137320079Így segítsen gyermekének olvasni tanulni! -Bakos Eszter ajánlója

Az olvasni tanuló gyerekeknél két dologra kell nagyon figyelni az otthoni gyakorlás közben: az egyik, hogy bár a feladatok lehetnek mások, mint az iskolában (sőt!), anya-apa is lehet sokkal szórakoztatóbb, mint a tanító néni (sőt!!),

  • az olvasástanulás folyamatán nem szabad változtatni. Az iskolákban jelenleg sem egységes módszerrel tanítják a gyerekeket olvasni: van ahol a szintetikus módszert, van ahol a globális módszert, van ahol pedig a Meixner módszert alkalmazzák, de számos más módszer is létezik (ilyen pl. a Zsolnay program vagy a Lépésről lépésre). Szülőként bele kell törődnünk abba a módszerbe, amit a gyerekünk iskolája alkalmaz, még akkor is, ha mi esetleg mást és máshogy tanítanánk, különben nagyon össze tudjuk zavarni a gyerekünket.

Figyelembe kell tehát venni a sorrendet, amiben a betűket tanulják a gyerekek. Ha mássalhangzó-magánhangzó betűkapcsolatokat olvasnak az iskolában, ne olvastassunk velük magánhangzó-mássalhangzósakat (lehet, hogy a fi menni fog, de az if már nem). Ha nyílt szótagokat tanultak (nincs a szótag végén mássalhangzó, pl. kő), ne gyakoroljunk zárt szótagokkal (van a szótag végén mássalhangzó, pl. zen). Nagyon fontos a betűtípus is. Mondok egy példát: mikor a kisfiam megtanult már három betűt az első héten, kitaláltam, hogy milyen vicces lenne megfogni mondjuk a Boribon és a hét lufi című mesét, és az első oldalról kigyűjtögetni az a meg az i meg az ó betűket.

Olyan kedves mese, a gyerek pedig majd látja, hogy milyen fantasztikus dolog, hogy el tudja olvasni. Komolyan, nem is értem, hogy gondoltam. Először is, meglátta a három sor szöveget, ami neki nem csak három sor szöveg, hanem százötven betű, és azonnal közölte, hogy na, ő ezt nem. Dehogynem, mondom én, hiszen annyira okos vagyok, nézzük végig, de aztán mindkettőnk szerencséjére elakadtunk rögtön az elején.

Mert a Boribon sorozat betűtípusában az a betű ilyen: a, míg ők az a betűt így tanulták: a. Márpedig ha az "a" így néz ki hétfőn, akkor szombaton se nézhet ki máshogy, és különben is, ha így is kinézhet meg úgy is, akkor az egésznek mi az értelme? Teljesen jogos a kérdés.

  • A másik dolog, amire érdemes figyelni – és szerintem ez a gyerekünkkel tanulás egyik legnagyobb előnye, és a legfontosabb alapköve –, hogy ne érezze a gyerek, hogy nem hibázhat.

Természetes, hogy az ember nem esik neki a gyerekének, ha egy betűt félreolvas, és nem ordítja a fülébe, hogy TE VAK VAGY, BARÁTOCSKÁM?!,, amikor felcserél két betűt, de ennél sokkal többről van szó. Meghallgatni, várni, még várni, egy kicsit segíteni és tovább várni, ez nagyon fontos.

Az iskolában sajnos sokszor nincs idő várni, egészen egyszerűen azért, mert 30 gyerek ül a teremben, és amíg az egyikre várni kell, addig 12 másik unatkozik. A legnagyobb jóindulat mellett sem tudja megtenni egy tanító vagy tanítónő, hogy minden gyerek esetében pont annyit vár, amennyire annak szüksége lenne. Felszólítják, várnak, ha nem megy, felszólítanak mást, és bár nem rosszindulat áll mögötte, hanem puszta praktikum, a gyereknek az az üzenet jön át, hogy ez megint nem sikerült.

Az otthoni együtt tanulás egy olyan lehetőség a gyereknek, ahol meg lehet kérdezni azt is, amit már mindenki ért az osztályban, neki lehet futni egy szótagnak ötödszörre is, és olyat is lehet hallani, hogy hát sajnos apa nem tudja ez miért van így. Milyen klassz az, ha apa se tudja, amikor az iskolában esetleg úgy tűnhet, hogy mindenki annyira vág mindent, csak én nem.

Fontos tehát, hogy olyan környezetben tanuljunk a gyerekkel, amiben azt érzi, hogy nem kell sietni, ér hibázni, lehet kérdezni. Várni kell, és nem kiolvasni helyette. Figyelni a hangsúlyunkra: ez most nem ugyanaz a helyzet, amikor rákérdezünk, hogy megmosta-e kakilás után a kezét. Tudni kell, hogy sok kisgyerek nagyon izgul ezekben a helyzetekben, és egyáltalán nem esik neki jól, ha bénának érzi magát. Egyébként az együtt tanulás egy óriási hozadéka az is, ha látjuk, hogy a gyerekünk nem szorong az olvasástól, nem veszi rossz néven a javítást, és nem okoz neki gondot a kudarc. Az aggódó anyukák, mint én, átmenetileg megnyugodhatnak (teljesen sosem nyugszunk meg).

Igen, ez nekünk is unalmas

Nagyon szép szavak ezek, ültem már én is úgy le vasárnap este a fiammal gyakorolni úgy, mintha a vérpadra mentem volna. Mindenkinek kevés szabadidő jut, és olvasást gyakorolni valószínűleg nincs benne a top 3 kedvenc hétvégi tevékenységünkben, így ha az együtt tanulást megpróbáljuk kicsit szórakoztatóbbá tenni, azzal magunknak is óriási szívességet teszünk.

Persze, hogy nincs kedve a gyereknek ugyanabból a könyvből még háromszor elolvasni azt, amit már háromszor elolvasott a napköziben.

Jöjjenek tehát a feladatok, amiket elsősorban az idén szeptemberben iskolakezdő gyerekeknél lehet használni. Mire ez a cikk megjelenik, ezek a gyerekek már a legtöbb (talán az összes) egyjegyű betűt ismerik, és már rövidebb mondatokat is el tudnak olvasni.

Le a papírról!

Az egyik legunalmasabb dolog az olvasásgyakorlásban az, hogy állandóan ugyanaz a kontextus. Ülök egy széken, előttem egy könyv. Ugyanazok a képek, amiket az iskolában láttam, ugyanazok a szótagok, amiket az iskolában olvastunk. Ugyanaz a lila liba, ugyanaz a poén.

Az a jó a gyerekekben, hogy a legkisebb újdonságért is nagyon hálásak. Valami egészen csodálatos módon az a szótag, hogy óm, sokkal érdekesebb homokba rajzolva, mint papíron. Bele lehet karcolni gyurmába, meg lehet hajlítani drótból, meg lehet formázni fonálból, bele lehet karistolni a krumplipürébe. Ki lehet tenni hurkapálcikából (vagy legalább is meg lehet próbálni), bele lehet rajzolni a párában a tükrön. Ha a gyerek maga is a saját kezével alakítja ki a betűket, az segít a forma rögzülésében.

Be lehet gépelni a szavakat egy szövegszerkesztőbe vagy emailbe és elolvasni laptopon, telefonon, iPaden, bárhol. Minden tudományos alapot nélkülöző megfigyeléseim szerint a 6-8 éves korosztálynak bármelyik betű/szótag/szó két és félszer érdekesebb, ha az a szülő mobilján jelenik meg. (Figyelem: a betűtípus legyen olyan, mint amit a gyerekek az iskolai olvasókönyvben megtanultak és megszoktak!)

Én szívesebben veszem, ha nem laptop, telefon vagy ilyesmi segítségével történik a tanulás, de nem érdemes képmutatónak lenni: ha így megy, akkor így megy. Még mindig jobb a laptop képernyőjén érdeklődve olvasott tíz szó, mint a könyvben végigszenvedett három.

A fiam nemrég olvasta el élete első emailjét, ami természetesen elképesztően izgalmas volt, bár a nagymamájától kapta és nem Villám McQueentől. Vagy amikor egyszer nagyon unta, hogy ugyanazt a 6 betűt tanultuk, megpróbáltam vicces szavakat írni az ismert betűkből a laptopon, ami egy hatéves esetében főleg a kaki meg a pisi meg a puki. Közben néha változtattam a betűk színén vagy a háttér színén, szóval óriási volt a buli. Egyszóval ha lehet, próbáljunk meg elszakadni a tankönyvtől mint tárgytól úgy, hogy közben főleg azt gyakoroljuk, ami benne van.

shutterstock 232845028

Kártyázzunk!

Ezt a feladatot is az ihlette, hogy bár a gyerek még csak három-négy betűt ismert, de azokat keverte, úgyhogy muszáj volt az iskolán kívül is gyakorolni vele. A négy betű felváltva felolvasása neki egy Sátántangóval ért fel, unta is veszettül, és minél jobban unta, annál többet hibázott. Minél többet hibázott, annál jobban utálta.

Gondoltam egyet, és elővettem 4 papírcetlit. Mindegyikre ráírtam egy-egy betűt, szigorúan úgy, ahogy ők az olvasókönyvben tanulták, nyomtatott kisbetűvel. Ha a betűk már tökéletesen mennek, lehet szótagokat vagy akár rövidebb szavakat is írni a kártyákra. Innentől kezdve sok variáció van, mindegyiknek a csapkodás a lényege (fiú+csapkodás=siker).

 

Az egyik játékban én állok a szék mögött, a gyerek pedig az asztalnál ül a széken. Én a háta mögül az asztalra csapom egyenként a kártyákat, olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet, és ő kiolvassa, ami a kártyán van. Ez akkor móka, ha nem kell mindegyik kártyánál 15 percet várni a kiolvasásra, ezért érdemes tényleg csak betűkkel vagy szótagokkal kezdeni és csak akkor továbbmenni, ha már a rövidebb dolgok jól mennek. Ha már jól megy, vagy elég volt, lehet variálni úgy, hogy az összes kártyát az asztalra tesszük, és mi olvassuk fel a rajtuk lévő dolgokat, a gyerek pedig rámutat vagy rácsap arra, amit hallott. Elég bugyután hangozhat, de nálunk óriási siker volt, mondjuk lehet, hogy mi egy ilyen bugyuta család vagyunk. Én azért arra tippelnék, hogy ez a legtöbb gyereknek tetszeni fog.

Érteni, érteni, érteni

Amikor a kisfiam elkezdett olvasni tanulni, sokáig láttam rajta, hogy nem igazán esik le neki, hogy mire jó ez az egész. Olyan fajta kisgyerek, aki mindent megcsinál, amit mondanak neki, úgyhogy nem tett fel kérdéseket arra vonatkozóan, hogy miért is jó az neki, hogy ilyen dolgokat olvas feszt, hogy ós, meg áf, meg vi, és főleg, hogy miért rugózunk annyit azon, hogy nem vi hanem ví, amikor se az elsőnek, se a másodiknak nincs semmi értelme.

Aztán történt egyszer, hogy mégis csak szerettem volna megnézni azt a magyar bajnokit, ezért nem fröccsöntöttem egy szerencsekereket a délutáni tanuláshoz, csak a tankönyvet vettük elő. (Tudom, az első pont az volt, hogy el a tankönyvtől: vizet prédikálok és bort iszok.)

Ez már novemberben volt, úgyhogy egymás alatt sorakoztak az egyszerűbb két szótagú szavak, ilyenek, hogy kapa, néző, pipa, ilyesmi. Az volt a házi, hogy háromszor el kell olvasni az összeset (kb. 35-40 szót). Szépen végigolvastuk őket egyszer de láttam rajta, hogy ezt még kétszer végigcsinálni elég fájdalmas lenne. Ehelyett elkezdtünk a szavakról beszélgetni. Melyik volt az a szó ebben az oszlopban, amivel a kertben dolgozunk? Ki ül a meccsen? (Enyhe utalás arra, hogy most már lassan be kellene fejezni.)

Aztán csináltunk egy olyan kört, ahol elmutogattam a szavakat, ami a színvonalát tekintve inkább egy Szeszélyes Évszakokra hajazott, de nem is ez volt a fontos, hanem az, hogy a gyerek arra használta az olvasást, amire valóban kell majd neki: információszerzésre. Hiszen a 15 szavas oszlopokból nem mindig emlékezett arra, hogy mi volt az a szó amiről beszélek, gyorsan végig kellett futnia a szavakon, hogy kiválassza azt, ami neki kell, azaz mindent használt, amit az olvasás technikájáról eddig tanult, csak gyorsabban, mert nem azért olvasott, hogy fel legyen olvasva a szó, hanem azért, hogy az olvasás segítségével megoldjon egy problémát.

Természetesen még egy csomó más módon is lehet gyakorolni az olvasást; én például kicsike robot voltam, engem nem zavart, ha szimplán ülnöm kellett, és olvasni. Ha így is megy, szerintem így is lehet, nem muszáj anyukának a fején pörögni. Mint már említettem, az együtt tanulásban talán az együtt töltött idő a legfontosabb. Ha ezen felül azt is sikerül szülőként elérnünk, hogy a gyerekünk egy kicsit más módon, más környezetben tanuljon úgy, hogy ez senkinek nem jelenti a nap mélypontját, akkor akár gratulálhatunk is magunknak. A jól elvégzett munka után leülhetünk egy Fradi-Videotonhoz, és ha elég kegyetlenek vagyunk, elolvastathatjuk a gyerekkel a játékosok neveit. (divany.hu)

 

2. Kisiskoláskor alapozó szakasza (3-4. évfolyam)

Mindig, de ebben a korban különösen fontos, hogy a gyerekek humoros könyveket olvassanak. Garantáltan nem fogja megunni az olvasást az a gyerek, aki könnyed, vicces, mai és élő szövegeket olvas. Lehet az klasszikus, mint Astrid Lindgren vagy Erich Kastner, lehet a kortárs cseh Macourek, vagy éppen a magyar Lackfi János vagy Czigány Zoltán. Az egészen abszurd humorra is nagyon fogékonyak!   
 
Amellett, hogy sok gyerek 8-9 éves korban már többszáz oldalas könyveket is el tudnak olvasni, ez a kor a  meseregény  mellett a regék, mondák, mitológiai történetek és a kalandregények ideje pedig éppen ekkor jön el. A varázslatos mesék helyett az igaz történetek -  gyermekregény - iránt nő meg érdeklődésük.
 
A meseregény a mesék és a valós világ között képeznek átmentet. Hősei a legnehezebb, kilátástalan helyzetből menekülnek meg, akik olyan gyermekek, mint maguk az olvasó, és olyan kalandokat élnek át, amikben nincsenek csodás elemek, a valóságban is lehetséges lenne, hogy megtörténjenek. Ilyenek Lázár Ervin, Szabó Magda, Fehér Klára, vagy Csukás István művei.

Tetszik - nem tetszik, ekkor már kötelező olvasmányok is vannak. Ha egyedül nehezen megy, nyugodtan felolvashatjuk, és önálló olvasásra adjunk inkább olyat a gyerek kezébe, ami jobban olvastatja magát. 

Ha már maga az olvasás nem jelent komoly megerőltetést, jöhetnek a komolyabb és klasszikus könyvek (előbb is jöhetnek persze, ha felolvassuk, de egy olyan gyerek, akinek sokat olvasnak fel, egész biztosan maga is sokat fog olvasni). Érdemes figyelni az Animus Kiadó Andersen-díjas sorozatára, a Móra, a Ciceró, a Holnap vagy a Könyvmolyképző klasszikusaira. (lásd itt>>)

Kisiskolásként már komoly ismeretterjesztő könyveket lehet böngészni, akármi is legyen a gyerek érdeklődési köre, biztosan talál hozzá/róla megfelelő, okos és szép könyvet vagy albumot, az állatoktól kezdve a csillagászaton keresztül a művészettörténetig nagyon sok jó könyvből válogathatunk.  

Mikor gyermekünk már elér arra a szintre, hogy maga olvas ki egy egész könyvet, ehhez számtalan olvasni tanító és kezdő olvasóknak szánt sorozatot ajánlhatunk.   

Az olvasás motivációja 

Az olvasmányélmény értékközvetítő hatásának három szintjét különböztetjük meg:  

  1. A legalsó szint jellemzője az értékekhez való pozitív és negatív alkalmazkodás, ahol a külső motivációs tényezők vannak túlsúlyban. Ez az az időszak, amikor a gyermek sokszor átgondolás nélkül fogad el – esetleg tekintély elv alapján – bizonyos nézeteket, és visszhangozza azokat.
  2. A második minőségi szint akkor alakul ki, amikor a gyerekek saját, belső indíték alapján kezdenek törekedni az értékek felismerésére. Értéktudatukba beépülnek olvasmányaik, és magatartásukat is szabályozzák. Ez az az időszak, amikor a leghatékonyabbak az értéktudat-fejlesztőfoglalkozások, legyenek azok olvasmányértékekhez, vagy más területhez kötődő tervszerű foglalkozások. Ez már a viták időszaka, a gyermekek saját tapasztalatai élénk szerepet játszanak nézeteik alakulásában.
  3. A legmagasabb szint az, amikor olvasmányélmények úgy épülnek be a személyiségbe, hogy az értékbefogadó tevékenység további, értékmegvalósító, értékteremtő tevékenységgé szélesedik ki.
 
 
OLVASÓVÁ NEVELÉS

 

 
MONDÓKA- ÉS VERSGYŰJTEMÉNY
  1. Népi mondókák 
  2. Kortárs mondókák 
  3. Gyerekversek
 
VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ
 
GYERMEKTÉMÁK
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. ÉLETKORI SZAKASZ
CSECSEMŐ-, KISGYERMEK- ÉS KISÓVODÁSKOR (0-4)

Mondókák

 
    Babakönyv

2/ KISGYERMEKEKKOR (1-3)

Mondókázó-Verselgető 

Babakönyv lapozók 

 Interaktív fejlesztő lapozók

3/ 'MI EZ' KORSZAK (3-4)

Játékos ismeretszerzés
 
 
II. ÉLETKORI SZAKASZ
ÓVODÁSKOR (4-7)

 

 
ÓVODÁBÓL ISKOLÁBA

 
III. ÉLETKORI SZAKASZ
KISISKOLÁS KORSZAK
 
 

I. BEVEZETŐ SZAKASZ
(1-2. évf.)

ISMERETTERJESZTŐ (6-8)


II. ALAPOZÓ SZAKASZ
(3-4. évf.)

REGÉNY

  SOROZATOK

ISMERETTERJESZTŐ (8-10)

 
IV. ÉLETKORI SZAKASZ

KISKAMASZKOR (9-12)

  1. Klasszikus és kortárs ifjúsági irodalom
  2. Meseregény
  3. Mondák - legendák - civilizációk
  4. Vissza a múltba - regényes történelem
 
V. ÉLETKORI SZAKASZ
KAMASZKOR

CSAK KAMASZOKNAK (klasszikus-kortárs)

 
- Könyvajánló témánként
 
OLVASÁSI SZOKÁSOK

„Nekik való szövegekkel kellene szíven-lelken trafálni a gyerekeket

 
AZ ÉV GYERMEKKÖNYVE

ibbylogo

<<2019 - 1989>>

 
OLVASNI JÓ-OLVASS TÖBBET!-2014
 
OLVASNI JÓ!-2012

Ajánlott könyvek:

 
TERMÉSZETFILM

Természetfilmek

 
ÁTLAGNÉZETTSÉG
Indulás: 2008-11-01
 
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót