Kocsis Katica     Halász Margit első gyerekeknek szóló könyve, a Jómadarak pácban detektívregény: a pusztai madárkórház farsangi mulatságában eltűnt Királyka előkerítése a cél. A szerző igen erősen nyit: a regény első jelenete, amelyben a madarak izgatottan csivitelnek és készülnek a farsangra, rendkívül szórakoztató és könnyed. Azonban ez a könnyedség csak az első részben tart ki, a későbbiekben a történet kicsit kuszává válik és valahogyan az az érzésünk támad, hogy egy igazi detektívregénytől több kalandosságot, több fordulatot és több izgalmat várnánk.   A regény különlegessége azonban tagadhatatlan: nagyszerű az a gazdag természetismereti anyag, amelyet a szerző észrevétlenül becsempész a sorok közé. A történet előrehaladtával a kis olvasók sokat megtudnak a macskákról, a különféle madárfajokról és nemcsak általános ismereteket közöl a szerző, hanem olyan érdekességeket is, mint például, hogy a nádirigó fiókák utánozzák a békabrekegést vagy, hogy az ásóbékának méregmirigye van. És az is hamar világossá válik a gyerekek számára, hogy a madárkórházba került sérült példányokat a lehető leghamarabb vissza kell juttatni a természetbe, máskülönben túlzottan hozzászoknak az emberhez. Halász Margit érdeme, hogy a könyvben ezt a tudásanyagot sikerül érdekesen tálalnia, így nem válik didaktikussá, a gyerekek könnyedén és játszva szerzik meg az ismereteket.   A könyvből sugárzik a természet és az állatok szeretete: az Alföld, a Hortobágy, a puszta ősi tájként jelenik meg, amelynek érintetlensége, tisztaságának és élővilágának megőrzése kulcsfontosságú. Kecmec professzor például végtelenül lelkiismeretesen, a nap huszonnégy órájában azon fáradozik, hogy meggyógyítsa a beteg madárkákat. A történetben azonban az emberi romlottság is hangsúlyosan jelenik meg: a szereplők az emberekről folyamatosan úgy nyilatkoznak, mint akik csak önző és kizsákmányoló módon tudnak a természettel és az állatokkal viszonyba kerülni. Az egyik jelenetben például egy kis pocok panaszkodik, hogy kiirtotta a családját az ember, „És mindezt a pázsit miatt.” Kecmec professzor pedig egy helyen így szól: „Tudod, fiam, a felelőtlen emberi magatartás az oka a vadmadarak pusztulásának”. De számos hasonló részt lehetne még idézni. Részben igaza van a szerzőnek, amikor rávilágít az ember romboló tevékenységére, azonban mégis frusztráló, ahogyan és amilyen mennyiségben teszi ezt. Sokszor az az érzésünk támadhat, hogy a szereplők folyamatosan szidják és eredendően romlottnak állítják be az embereket, úgy beszélnek róluk, mint akik folyamatosan azon dolgoznak, hogy elpusztítsák a természetet, akik mérgezik a madarakat és rugdossák a macskákat. Egy felnőtt számára demagógnak tűnik ez a fajta általánosítás, nem tudom, hogy egy kisgyerekben hogyan csapódik le.   A szöveg elég sok idegen és régi szót tartalmaz, ezek egy részét a szerző külön fülben meg is magyarázza, úgy gondolom azonban, hogy még így is marad bőven, amit egy nyolc éves gyermek nem ért. A nyelvezet miatt talán nem is a borítón megjelölt korosztálynak szól ez a történet. Sőt. Nemcsak a szóhasználat, de az irónia erőteljes használata miatt is talán jobb lett volna a 11+-os megjelölés, ugyanis a regény humora is inkább a kiskamaszoknak szól, a vicces fordulatokat és megjegyzéseket inkább ők fogják érteni.   Azonban az már kérdéses, hogy mennyire értékelik majd őket, hiszen sokszor erőltetett az a lazaság, amit a szereplők magukra öltenek, a szólások, mondások átültetése macska- és madárnyelvre (oda ne nyávogjak, az egér farkába már stb.) pedig idegesítő. Úgy érzem, hogy sajnos ezzel a fogással, az ilyen nyelvezettel nem igazán lehet megszólítani a mai gyerekeket. Igor Lazin illusztrációi viszont nagyszerűen sikerültek: kicsit sötétek, kicsit groteszkek és éppen emiatt nagyon jól passzolnak a szöveg ironikus nyelvezetéhez.   Szintén zavaró, hogy a szerző túl sok szereplőt külön fülben is bemutat. Egyrészt ezek a blokkok a regény elején megakasztják az olvasást és kizökkentik a befogadót magából a fő sztoriból, másrészt indokolatlanul részletesek (pl. az adott szereplő szavajárása és szerelemtérképe is szerepel). Sőt néhányszor olyan szereplőt is bemutatnak, aki csak a regény elején jelenik meg, azután eltűnik vagy nem lesz semmilyen szerepe az események alakulásában. Persze a könyvben van néhány igen izgalmas karakter. Euzébió, a detektívmacska egyértelműen a legjobban kidolgozott szereplő, de Kecmec professzor, Ricsi, a vetési varjú, valamint a cirmos házimacskák, Sanyi bácsi és Bözsi néni rajza is igazán bájosra sikerült. Az alapsztori is jó, izgalmas az indítás, kár, hogy a történet és a nyelvezet helyenként félresiklik, és nem a megcélzott közönségnek szó. Forrás: prae.hu   Rejtély a madárkórházban   Milyen egy igazi madárkórház? Itt is vannak műtők, fehér köpenyes orvosok? És min mennek keresztül az itt lábadozó madarak? Halász Margit a Hortobágyi Madárkórházban és környékén gyűjtött anyagot új, ifjúsági regényéhez. Aki szereti az állatos történeteket, a népmeséket, a humort, a kalandot és a krimit, annak el kell olvasnia a Jómadarak pácban című művet! Cikkünkben az írónőt Wéber Anikó kérdezte a műről. Halász Margit készített egy regénysorozatot, amelynek mindegyik könyve Magyarország egy adott, illusztris tájegységén játszódik. Járt a Szeged környéki Homokháton, ahol mintha a Szaharába cseppent volna. Lenyűgözte a táj drámai szépsége, és úgy érezte, a szavak segítségével meg kell örökítenie az állatokat, növényeket és embereket így együtt, ebben a szerves összhangban. Így született a Gyöngyhomok című regénye. Az Éneklő folyó a Tisza, a Vidróczki-kódex a Mátra regénye lett. A negyedik, legutóbbi, tájakhoz kapcsolódó regénye, A vörös nyelvű párduc pedig a Hortobágyon és a Hajdúságban játszódik. „Bolondulok a természetért, nem ismerek szebbet a teremtett világunknál” – állítja az írónő, aki nemcsak könyvekből tájékozódik, hanem személyesen is felkeresi a helyszíneket, melyekről ír. Megnézi a százéves fát, barackot szed a napszámosokkal, meglátogatja a szénégetőket, és mindig megtalálja őt az az élmény, amely az éppen készülő művéhez kell. A Jómadarak pácban című ifjúsági regényéhez a Hortobágyi Madárkórházba látogatott, hiszen ott játszódik története. Bár állatszereplőkről szól, azok ugyanúgy szeretnek, ármánykodnak, mint az emberek.  „Egy zárt közösséget szeretnék bemutatni, ahol mindenki valamilyen módon sérült. Arra is törekszem, hogy az ifjúság számára „fogyasztható” nyelvet teremtsek. Olyan humorminőséget keresek, amely izgalmassá teheti számukra a könyvet annyira, hogy az olvasást válasszák a vég nélküli csetelés helyett” – mesélte nekünk egy évvel ezelőtt az írónő, amikor a regényen dolgozott. Célja sikerült: a Jómadarak pácban izgalmas, humoros, nagyon szerethető történet. A madárkórházban nagy az izgalom, farsangra készülődnek a beteg madarak. Mindenki azt szeretné, ha az ő fejére kerülne a királyi korona. Senki sem sejti, hogy a háttérben madárrabló gonosz erők mesterkednek. Sötét tervük sikerül, reggelre eltűnik egy madár. Ki mást hívhatnának a rejtély megoldására, mint Euzébiót, a nagymenő pesti detektívmacskát. A madármentő expedíció nekivág a zord pusztának. Sikerül-e megtalálniuk az elveszettet? El tudnak-e bánni a madárrablók elvetemült ügynökeivel, akik titokban követik őket? Kabátot, sapkát, bundacsizmát fel! Irány a téli puszta! De csak diszkréten, mert Euzébió ki nem állhatja, ha munka közben zavarják – olvashatjuk a könyv fülszövegét. De mi ennél is többet szerettünk volna tudni, így a részletekről az írónőt is megkérdeztük:   Új könyved megírásához a Hortobágyi Madárkórházba látogattál el. Mit tapasztaltál ott? Hogyan hatottak az ottani élmények az írásra, történetre? A Hortobágyi Madárkórházban évekkel ezelőtt jártam először. Érdekesnek, egyedinek tartottam magát a jelenséget, hogy a beteg madarakat nem hagyják a „természet rendje” szerint elpusztulni, hanem mindent megtesznek a gyógyulásuk érdekében. A természet rendjét idézőjelben gondolom, hisz azok a madarak, amelyek itt gyógyulnak, nem természetes úton betegedtek meg. Az emberi civilizáció okozta a sebesülésüket. Nagyon szép gesztusnak tartom, hogy éppen a civilizáció segítségével segítenek rajtuk. Erre szokták azt mondani, hogy kutyaharapást szőrével. Emlékszem, ahogy hosszan figyeltem a lábadozó madarakat, a saját kórházi élményeim ötlöttek fel bennem. De hisz ugyanazt élhetik meg ezek a madarak is, amit én éltem meg! Ugyanúgy aggódnak, vágyakoznak, remélnek. Ez volt a sok motiváció között az egyik legmarkánsabb, mely a regény megírására ösztökélt. A főszereplők madarak és macskák. Miért éppen ezeket az állatokat választottad ki a történetedhez? Nos, ami az állatokat illeti: a madarak jöttek a madárkórházas élményekből. Nem tudok betelni a világ flórájával és faunájával. A madaraknak is olyan sok színes és temérdek faja, fajtája van, melyet én nem tudok evidenciának tartani. Nem tudom azt mondani, hogy, ni, ott egy szalakóta! Elég szép, de én most sietek. Én egyfolytában csak csodálkozom. De hogy lehet ez?! Micsoda fantázia, intelligencia és olykor humor kellett a megalkotásukhoz. Ami a macskákat illeti: érdekes szakadék nyílott a macska versus madár között. Arra gondoltam, teszek egy pallót a szakadékra, és most kivételesen ne falja fel a macska a madarat. Ellenkezőleg, segítsen neki. Persze olykor jöjjön elő az ösztön, de ezt az ösztönt egy magasabb cél érdekében győzze le. Ez fikció, nem természetrajz, egy írónak el lehet ezzel játszani. Egy krimit írtál a gyerekeknek. Van benne rablás, nyomozás, gyilkossági kísérlet, és vannak gonosztevők, gyanúsítottak, jótevők. Miért éppen ezt a műfajt választottad? Őszintén szólva meglep a krimi szó. Én tévé híján meséken és balladákon nőttem fel. A mese a véremben van. A mese szabályai szerint jártam el: az alaphelyzet vázolása után eltüntettem valakit, akiért útra kell indulni. Az út veszélyes. Szerencsére vannak segítőtársak, bár velük olykor több a baj, mint a haszon. De vannak. Éppen hárman indulnak útnak. Természetesen a gonosz erők is szedelőzködnek. Ők azért vannak, hogy ne sikerüljön semmi, hogy ne legyen öröm. Sírás-rívás legyen inkább. De a regény végén a jó, a kitartó, a nemes lelkű győz. Tehát ez egy krimiszerűen pergő mese. Vagy egy meseszerűen pergő krimi? Hát nem is tudom. Hány éveseknek, kiknek ajánlod a regényt, és miért? A kiadómmal, a Naphegy Kiadó lelkes munkatársaival úgy határoztunk, hogy 8 pluszos felirattal látjuk el a könyvet. Legyen ez egy iránytű a könyvet kereső szülőknek. De szerzőként fontosnak tartom elmondani, hogy a történet felnőttek számára is érdekes lehet. Tíz felnőttpróza-kötet után természetesen nem tudtam nem gondolni a felnőtt olvasóimra. Ezért is csempésztem bele aktuális társadalomrajzot, tipikus nagy arcokat, humoros karaktereket. A gyermekek számára meg ott az izgalmas mese, a hősi tett, a bátorság, a becsület és a szerelem. És az, hogy óvják, védjék a természetet, fedezzék fel a madarak rejtett titkait. Menjenek el egy madármegfigyelő útra, vigyenek távcsövet. Garantálom, hogy amit látnak majd, legalább olyan érdekes lesz, mint a legmenőbb app a mobilon.   Hol találkozhatunk az írónővel és regényével? Halász Margit írónővel és művével több helyszínen is találkozhatunk júniusban! Madár- és könyvbemutatót tart június 2-án 13 órakor a Budakeszi Vadasparkban. Majd június 8-án, 10 órakor Debrecenben, a Méliusz Újkerti Könyvtárban lesz könyvbemutatója kreatív foglalkozással egybekötve. Forrás: kultura.hu