Bendő Bandit, akinek az evés a hobbija, Csap Veruskát, akit szülei szörnyen elkényeztettek, Nyájas Violát, a rágógumizás világbajnokát, Kép Ernőt, aki folyton a tévét nézi, végül Picur Karcsit, könyvünk hősét, ezt az aranyos, őszinte, szófogadó, megbízható, bátor, jószívű, de mindig korgó gyomrú kisfiút. Mi vár erre az öt gyerekre, amikor megismerkednek a híres-nevezetes Vonka Vilmos úrral? Mi vár rájuk a hatalmas gyárkapu mögött? S mi lesz, amikor találkoznak a gyár különös munkásaival, akiknek pici az árnyékuk és versben beszélnek? S legfőképpen: mi vár rájuk, amikor sorban megszegik Vonka Vilmos úr utasításait? Ez a veleje, Kedves Olvasó, a világhírű író, Roald Dahl tanulságokban gazdag meseregényének.     mostjo.blogspot   Jó pár éve olvastam ennek a könyvnek az első kiadását, amiben még Kacsiként emlegették a főszereplő Picur Charlie-t...   Sokáig vitatkoztam magammal, hogy ez a könyv a Gyereksarok rovatba kerüljön-e, vagy sem. Ha a célközönséget, a szereplők átlagéletkorát és a könyvadatlapon megjelölt gyermek-és ifjúsági irodalom kategóriát nézzük, mindenképpen oda kellene sorolnom, viszont ez a könyv nagyon mély, nevelő célzattal bír, amit elsőre nem mindenki vesz észre.   ... és a filmadaptációt is láttam már ezerszer, mégsem felejtettem el ezt a történetet, és mikor megláttam, hogy a Scolar Kiadó új, egyenborítóval kiadja Dahl három könyvét, tudtam, hogy ez nekem kell. Egyrészt mert gyönyörű, másrészt mert bármikor képes vagyok belevetni magam Roald Dahl csodás világába. És ilyenkor gondolja az egyszerű, mezei olvasó, mint én magam: minek vegyem meg az új kiadást, mikor megvan a régi? És én erre kapásból tudok három indokot: 1. Gyönyörű illusztrációk Nekem az ebben a könyvben található illusztrációk sokkal jobban tetszenek, mint az előzőek. Gyönyörűek, odaillőek. Csak hogy néhány példát említsek:         2. Egyenborítók   A Kiadó egyszerre három Dahl könyvet is megjelentetett, mind egyforma borítóval: Charlie és a Csokigyár Georgie és a Csodaszérum Danny, a szupersrác   Ráadásul ezek a borítók egyeznek a külföldi Roald Dahl kiadásokhoz, gyönyörűek, nagyon igényesek!        3. Jótékonykodj, miközben olvasol!   Már egyetlen Roald Dahl könyv megvételével jótékonykodhatsz! A könyvből befolyó szerzői jogdíj 10%-át a Roald Dahl Alap kapja meg, amely a gyermekek életét hivatott szebbé, jobbá tenni. Már ezért megéri megvenni a könyvet! Magáról a történetről már mindent elmondtam a régi bejegyzésemben, de most megteszem újra. Szerintem Roald Dahl könyveit, de ha nem mindet, legalább a Charlie és a Csokigyárat mindenkinek el kellene olvasnia, hogy tisztán lásson az emberi értékekkel kapcsolatban. Kicsit olyan ez, mint a tündérmese - és lehet, hogy az is - a szegény fiú elindul szerencsét próbálni, és szerénységével elnyeri a jutalmat. Charlie-ék anyagi helyzete siralmas, életük kilátástalan, míg nem jön valami, ami mindent megváltoztat... Szerintem csodálatos tanmese ez az életről, a világról, és a belső értékek fontosságáról. Kedvenc idézetek   "Most aztán az egész országban – mit is mondok?! –, az egész világon kitört a csokoládévásárlási láz. Kicsi és nagy, öreg és fiatal mint az őrült, kutatott a többi négy, kincset érő biléta után. Tisztes matrónák csörtettek be az édességboltokba, vásárolták tízesével a Vonka-féle csokoládét, ott helyben letépték a papírját, és eszelős tekintettel fürkészték, kivillan-e alóla az aranybiléta. Gyerekek kalapácsot ragadtak, összetörték a malacperselyt, és rohantak maroknyi aprópénzükkel a cukorkaüzletbe. Egy híres-nevezetes betörő ötezer dollárt rabolt a bankból, és még aznap délután az utolsó centig elverte, csokoládéra. Amikor a rendőrség behatolt a házába, hogy letartóztassák – mit látnak: a messze földön híres kasszafúró ott ül a padlón, körülötte hegyekben tornyosul a csokoládé, ő meg egy hosszú tőr pengéjével fejtegeti le a papírt." "– Tudtam, hogy Bandikám talál egy aranybilétát! – mondta az édesanyja az újságíróknak. – Annyi csokoládét eszik, hogy egyszerűen képtelenség lett volna, ha nem talál! Ugyanis, tudják kérem, az evés a hobbija a drágámnak. Semmi más nem érdekli. Persze ez még mindig jobb, mintha valami bandában volna, és gázpisztollyal lövöldözne a szabadidejében, nem igaz? Szerintem azért eszik annyit, mert szüksége van rá a szervezetének, hát nem? Különben is, „A Csoki Csupa Vitamin!”" Olvassátok el, olvassátok fel a gyermekeiteknek, unokatestvéreiteknek, testvéreiteknek, mert mindenkinek meg kell ismernie ezt a történetet.     - Charlie és a csokigyár (20§5) - 115 perc   - amerikai kalandfilm - rendező: Tim Burton   A csokigyár, amelyről a szegény családban élő Charlie álmodik, borzasztóan titokzatos. Tizenöt éve senki nem látott egyetlen munkást se bemenni, se kijönni, nem látták a csokoládégyáros Willy Wonkát, csak az irtózatos mennyiségű csoki áramlik ki a gyárból. Azután fantasztikus hír röppen világgá: Willy Wonka bejelenti, hogy kinyitja gyára kapuit az öt szerencsés nyertes előtt, aki egy-egy aranyjegyet talál csokoládéja csomagolópapírjában. Charlie is a kevés kiválasztott közé kerül. Találkoznak a titokzatos férfival és arra is fény derül, mi a látogatás megszervezésének igazi célja.   smokingbarrels.blog.hu Charlie (Freddie Highmore) egy szegény, de egymást nagyon szerető családban élő kisfiú, akinek hihetetlen szerencséje van, mert egy Wonka-csokoládéban talált arany bilétának köszönhetően négy másik gyerekkel és szüleikkel együtt maga a tulajdonos, Willy Wonka (Johnny Depp) vezeti körül a csokoládégyárában. A mesésnek induló túra hamarosan igencsak elfajul... A család a legfontosabb, ne egyél annyi édességet, ne rágózz túl sokat, ne akarj azonnal mindent, ne rohaszd az agyad a tévével - ennyi lenne a mondanivaló, azonban ez nem egy Disney-mese, vagyis a csillámpónikat elfelejthetjük, helyette kapunk egy lenyűgöző álomvilágot, amelyben nemcsak a gyerekek tanulnak rengeteget saját magukról, hanem a csokigyár tulajdonosa, Willy Wonka is. A különc csokigyáros elviszi a show-t a kölykök elől, mert sokkal színesebb és sokoldalúbb személyiség, mint ők, de még őt is háttérbe tudja szorítani egy umba-lumpa (ne kérdezzétek...), aki meglepően sok műfajban (musical, rock, pop, stb) tudja eldalolni, hogy mit is tanultunk az adott szituációból. Tim Burton nem sokat hagyott a CGI-ra, ő bizony megépítette Willy Wonka csokigyárát a valóságban is, szinte teljes egészében. A végeredmény elképesztően lenyűgöző, hiába, emberünk mindig is értett az univerzumépítéshez, nem tudom elmondani (=leírni), mennyire sajnálom, hogy jó ideje nem tud kikecmeregni a szakmai gödörből. Willy Wonka különc személyisége nyilván nagyon közel állt a rendezőhöz, ezért is sikerült ilyen jól kidolgozni a figurát, amelyet kiválóan játszott el Johnny Depp, aki pontosan eltalálta azt a vékony mezsgyét, amely még éppen nem ripacskodás, éppen annyira játssza túl a szerepét, hogy még hiteles legyen. A mostani kínos bukták után öröm látni őt egy ilyen jó szerepben, amelyben újfent emlékeztethetett bennünket arra, hogy nincs semmi probléma a tehetségével. A többi szereplő nem nagyon tud labdába rúgni mellette, ez a film bizony róla szól, de mindenképpen ki kell emelni a rengeteg szerepet eljátszó Deep Roy-t, Christopher Lee pedig szokásához híven kihozott mindent a szerepéből.