Mesélj egy kicsit Bezzeg Soma karakteréről! Hogy született meg? Bezzeg Soma kortalan. Ha úgy tetszik, felnőtt, ha úgy tetszik, kamasz vagy gyermek. Szerintem mindenki magát képzeli az ő alakjába. Számomra Soma felnőtt, aki önmagával küszködik. Időnként „semmisemsikerül” érzése van. Vagy „senkisemszeret”. Fáj neki az idő múlása, hogy ami volt, az nem jön vissza többé. Nehéz a nyár után belekezdenie az őszbe vagy a vasárnap után a hétfőbe. Azután mégis eljön a hétfő meg az ősz, de jönnek jó barátok is, mint Szöszke Babka és Pitypalattyfalva lakói. Végül a problémák megoldódnak, és az egyensúly helyreáll. De mindig új helyzetek adódnak, és ez egy körforgás, aminek szintén megvan a belső egyensúlya. Soma tehát az életből született, a mindennapi helyzetekből. Mit szerettél volna elmesélni Bezzeg Soma történeteivel? Bezzeg Soma a maga problematikus, időnként „bocsánat, hogy élek”, máskor „csakazértis” vagy rezignált személyiségével nem egy tökéletes figura, mégis annyira emberi és szerethető, mert nyitott, őszinte, hűséges, jó szándékú és kreatív. Mondhatnám azt is, hogy egy teljesen hétköznapi ember, a maga nehézségeivel. Mint bárki közülünk. És Szöszke Babkának sincs mindig jó napja, például ha az eső elmossa a festményeit. Zsémbes Zsombi is zsémbelődik, Frigó Frici szurkálódik, Szomszéd Bazsi kötözködik. De ha arról van szó, hogy valakinek segíteni kell, akkor mindenki a legjobb formáját veszi elő, és mindig kihozzák a lehető legjobbat a helyzetekből és egymásból.   Ebben a könyvben nagyon hangsúlyos az EGYÜTT-élmény. Nem az számít, hogy mi az én hiányosságom, vagy nekem mi nem sikerül, hanem az, hogy kiegészítjük egymást. Ha most szomorú vagyok, felvidítanak. Holnap pedig lehet, hogy én segítek ki másokat a bajból. Ez akkor megy gördülékenyen, ha van bennünk elég figyelem és szeretet. A kötet segíthet a mindennapokban előforduló stresszhelyzetek kezelésében. Hogy látod, miért van erre kimondott szükség napjainkban? Hogyan segít Bezzeg Soma? A korábbi nemzedékek – például a szüleim, nagyszüleim – megszokták, hogy a kötelességüket teljesítsék, mindenáron. Akkor nyugodott meg a lelkük, ha mindent elvégeztek. Közben pedig elfogadták, ami éppen jött. Vagy nem tulajdonítottak a problémáknak túl nagy jelentőséget. Ezzel szemben mára elég érzékenyek és kritikusak lettünk. Aminek nyilván megvan az előnye és a hátránya is, de egy biztos: mindent nagyon a szívünkre veszünk. Somától azt is megtanulhatjuk, hogy nem baj, ha egy kicsit sajog a szívünk, sőt olykor természetes is. Ha pedig valamilyen nehézség előtt állunk, nem leblokkolni kell, hanem a megoldáson agyalni. Soma is kreatív, ha a barátjáról van szó, és a helyzet egy találmányt csal elő belőle. Ezt is meg kell tanulnunk, hogy a próbatételek edzenek, formálnak minket, és kipréselhetnek belőlünk olyan csodákat, amelyek a nagy gondtalanságban eszünkbe sem jutnának. Ezenkívül vannak az életünknek olyan árnyoldalai, amelyeket sokszor nem is tudunk körvonalazni, ezért szorongás formájában szorongatnak minket. Ebben a könyvben nevükön nevezem, megszemélyesítem, életre keltem őket. Így értjük meg, hogy a Végevantól is csak addig kell félni, amíg nem ismerjük. Ráadásul időközben az is kiderül, hogy ez az egész átverés, mert attól, hogy valami véget ér, nem zárul le a szép, örömteli élmények sora.  Vagy ott van a Csakazértis, a bennünk lévő akarat, amely elvihet minket pozitív, de negatív irányba is. Ez pedig azt sugallja, hogy a gyengeségeink is válhatnak erősséggé, ha jó irányba fordítjuk őket, vagyis jó szelet kapnak.  Az Ünneprontó pedig valamilyen külső körülmény, bármi, ami megzavarhatja, hogy a karácsony vagy a születésnap ünnep legyen. Ha ezt felismerjük, akkor nincs több elrontott szülinap. Bezzeg Soma ellenpólusaként, és egyben Soma segítőjeként jelenik meg a rendkívül energikus és inspiráló Szöszke Babka, aki igazi barát, mindig lehet rá számítani. Miért érzed fontosnak az ő jelenlétét a mesében? Mit mutat meg a kisebbeknek? Szöszke Babka teljesen önmaga tud lenni. Önfeledten csacsog, játszik, vigasztal, segít. Tud a jelen pillanatnak élni. Szemben Somával, aki túlontúl érzékeny, emiatt mindig „elkóborol” máshová: a múltba, a vágyaiba, a sérelmeibe, a kicsit zártabb belső világába. Amikor találkoznak, talán csak annyi történik, hogy Babka természetessége, élénksége Somát is visszarántja a jelenbe és feloldja. Először úgy tűnik, mintha ez egy egysíkú, egyoldalú dolog lenne. Később kiderül, hogy Babka is megszorulhat, és akkor fordul a kocka. A természetük eltérő, viszont az alapértékekben megegyeznek. Ez köti mégis össze őket.  Hogy mit mutat Szöszke Babka a kisebbeknek? Talán azt, hogy legyél önmagad, és tudd átélni mindig tiszta szívvel a jelen pillanatot, amiben éppen vagy. Ha Pittypalattyfalvára gondolsz, milyen világ - házak, illatok, utcák jelennek meg a képzeletedben? Pitypalattyfalva az én képzeletemben egy természetközeli, rendezett falucska, ahol szinte mindenki ismeri a másikat. Ahol élnek még a hagyományok, amelyek egy közösséggé kovácsolják az itt lakókat. Ha teszem azt, Tavaszi Nekifutás van vagy Őszköszöntő bogyókóstoló, akkor ez egy találkozási pont, a közös élmények helye. Ettől olyan barátságos, közvetlen, szinte meghitt a pitypalattyfalviak kapcsolata. Ha becsukom a szemem, egy hosszú utcát látok magam előtt, természetesen macskaköveset. A házak egyformák, egyszerűek, és mindegyikhez kis kert tartozik. Az utcáról és az ablakokból dombokat, erdőket látni, amelyek körülölelik ezt a kívülről kicsit zárt, belülről viszont nagyon is nyitott világot. Meg persze madárcsicsergés, virágillat, tiszta, kék ég, napsütés és miegymás. Egyeztethettetek a könyv képi világáról az illusztrátorral, Ragányi Ágnessel? Ismertétek egymást korábban? Mit gondolsz a végeredményről? Ágit akkor ismertem meg, amikor Bezzeg Soma és Szöszke Babka már készen állt. Bevallom, Somát másképp képzeltem el, de rögtön megbarátkoztam vele, és már csak úgy látom magam előtt, ahogy Ági megálmodta őt. Szöszke Babka viszont mintha egyenesen a lelkemből pattant volna elő. Épp így gondoltam el. Amikor a pályázatra elküldtem a mesét, nagyon erősen élt bennem egy kép, amikor a történet végén együtt táncolnak a mentateaesőben. Nem akartam hinni a szememnek, amikor Ági rajzát megláttam: ugyanazt varázsolta a papírra, amit szavakkal írtam körül. Amikor tavaly személyesen is találkoztunk, rögtön bebizonyosodott, hogy ez az egész nem véletlen. Hasonlóképp fogjuk meg a dolgok lényegét, csak más alapanyaggal dolgozunk. Ezért a szöveg és a képi világ teljes összhangban áll egymással. Örülök, hogy a véletlen összehozott minket, és hálás vagyok Áginak, hogy ilyen szép, eredeti és kifejező külsőt adott a könyvnek. Mi adta az utolsó mesében található örömbefőtt ötletét? A hála fontos szerepet tölt be az életemben. Ezt különböző formákban próbálom közvetíteni a családom és a diákjaim felé. Sok ötletet merítek a drámapedagógia eszköztárából, amiket továbbgondolok. Az örömbefőtt is ilyen „féltalálmány”. A lényege az, hogy ne a negatívumot nagyítsuk fel, és a hibákat keressük, hanem az örömöket helyezzük a középpontba. Így tudjuk táplálni magunkban az örömteli és hálás lelkületet. Így válunk derűlátóvá, mások számára pedig üdítő, lelkesítő, ösztönző társsá. Mint Szöszke Babka Soma számára. Azért ajándékozza az örömbefőttet, hogy Soma akkor is örülni tudjon mindennek, ha ő épp nincs mellette. Azt hiszem, ennél szebb ajándékot talán nem is adhatunk egymásnak. Tervezitek-e Bezzeg Soma kalandjainak folytatását? Igen, tervezzük. Egy könyv akkor kezd élni, ha olvassák, beszélnek róla, életre keltik. Bezzeg Soma és Szöszke Babka csak erre vár. Amint szükség lesz rájuk, nem fognak késlekedni. Forrás: pagony.hu