Volt egy gazdag ember. Nem csak egyszerűen gazdag, hanem a leges-leggazdagabb. Egy csilliárdos. Úgy hívták, Nagy úr. Fogalma sem volt, mit csináljon a ménkű sok pénzével, ezért vett magának tanácsadókat, hogy kitalálják helyette. Azt ígérte, amelyikük a legjobb ötletet adja, azt olyan gazdaggá teszi, hogy élete végéig szürcsölheti a koktélt egy trópusi szigeten.   A tanácsadók egymással versengve sorolták a javaslataikat: − Vegyen gyárakat! − Amilyen gyár csak létezik, abból mind van egy – felelte Nagy úr. − Vegyen egy várost! − Már minden országban vettem egy várost, meg vettem egy országot is. − Azok mik?  − Festmények, szobrok, szép holmik, ilyesmi. A csilliárdos fintorgott. − Minek vennék ilyeneket? Semmi hasznuk. − Vegyen egy bankot! − Haha! Lassan nincs olyan bank, ami ne az enyém lenne. − Ha már mindene megvan, adja a pénzét a szegényeknek. − Szó sem lehet róla. Nekem az összes pénz kell! Valami olyat akarok venni, ami senkinek sincs, és soha nem is volt. − Vegyen egy bolygót! − Bolygót? Miért, bolygója senkinek sincs? − Hát itt van a Föld, de az mindenkié. Vegyen egy bolygót, ami csak a magáé. − Ez jó. Veszek egy bolygót.   A tanácsadó, aki kitalálta, elégedetten dörzsölte a kezét, de a többiek szörnyen féltékenyek lettek.  − Marhaság – mondta az egyikük −, mégis hogy a csudába jut el egy idegen bolygóra? Legfeljebb a Holdra vagy talán még a Marsra utazhat, de egyik sem eladó. − Erre is van megoldás – mondta a tanácsadó −, de szigorúan titkos. A csilliárdos erre mindenkit kiküldött a teremből, csak a bolygós tanácsadót nem. − Hogy hívják? – kérdezte Nagy úr. − Doktor Fájsz, csillagvagyon kutató – mutatkozott be a tanácsadó. Senki sem hallotta, miről beszél Nagy úr és Doktor Fájsz, de másnap egy hirdetés jelent meg az újságokban: Igazi űrkaland!!! Bolygóvadászokat keresünk! A legokosabb, legügyesebb és legbátrabb űrpilótákat, akik nagy tetteket fognak végrehajtani! Négy fős csapatok jelentkezését várjuk. Figyelem! A jelentkezőknek felvételi feladatot kell teljesíteniük!   Amikor az emberek elolvasták a hirdetést, mindenki bolygóvadász akart lenni. Sorra alakultak a csapatok. A csilliárdos minden országban vett egy űrbázist, ahová a jelentkezőknek be kellett menniük, de senkinek, még igazi űrhajósoknak sem sikerült megoldani a felvételi feladatot. Miközben az egész világ a hirdetés lázában égett, Nagy úr és Doktor Fájsz egy trópusi szigeten napoztak egy-egy csíkos nyugágyban. A tanácsadó megkérdezte: − Ha az űrhajósai szereznek majd egy bolygót, mit fog kezdeni vele? − Gyárakat, városokat és bankokat fogok építeni, hogy még több pénzem legyen – felelte a csilliárdos, és nagyot hörpintett a koktéljából.   Könyvutca   Mi kell ahhoz, hogy útra keljünk egy galaxisban? Egy különc milliárdos (igazából csilliárdos), aki fejébe veszi, hogy a pénz helyett a jövőben égitesteket gyűjt. Valamint egy különleges űrhajó, melynek hajtóművét sokáig senki sem képes működésre bírni. Miló az iskolai focicsapat kapitánya és öccse, Alex egy csupa szív kislánnyal, Palkával és a technikai zseni, földönkívüli-gyanús Delfinnel indul bolygóvadász körútra, mely egy csapásra a túlélésért folytatott küzdelemmé válik, amikor egy féregjáraton keresztül ismeretlen galaxisba csöppennek. Ha felnőttként olvasod ezt a könyvet, vagy olvasod fel a gyerekeidnek, akkor felejtsd el, hogy felnőtt vagy. Légy a szereplőkkel és a saját gyerekeiddel együtt gyerek és élvezd a nem mindennapi kalandokat. Én most előolvastam Titusznak, mert ő nem szereti az ufós történeteket, meg kellett győzödnöm arról, hogy nincsenek benne Ufók. A hetedikes Miló, öccse, a harmadikos Alex és osztálytársa, Palka, jóbarátok. Amikor a Palkát egyedül nevelő anyukája ügyel a kórházban, a kislány mindig átmegy a szomszédban lakó Milóhoz és Alexhez, no meg a szüleikhez, ők vigyáznak rá, míg az anyukája haza nem jön. A két fiú szülei csillagászok, nagyon zegzugos, különleges házuk van, a padlásszobában pedig egy igazi csillagvizsgálót rendeztek be, valódi űrteleszkóppal.  A lámpák sem akármilyenek a házukban, hanem mind egy-egy bolygó. Egy ilyen este alkalmával a három gyerek egy hirdetést talált az újságban, mely szerint a csilliárdos Nagy úr, jó dolgában és gazdagságában már nem tud mit kitalálni, bolygókat szeretne meghódítani és leigázni, ezért bolygóvadászokat keres. Igen ám, de négy fős csapatra van szükség, ők pedig hárman vannak. Némi tanakodás után megkérdezték a hatodikos Delfin becenevű lányt, hogy nem szeretne-e beszállni a csapatba. Delfin igazi csodabogár volt, magas, sápadt és furcsán öltözködött, és mindig feltalált valamit, Alex szerint ő a legokosabb lány a suliban, Milo szerint az is lehet, hogy egy UFO. A négyes csapat, miután szüleik beleegyezését megkapták, jelentkezett a hirdetésre, és hamarosan az Űrközpontban találták magukat, ahol csak nekik sikerült megoldani a nehéz feladatot, így kiválasztották őket bolygóvadászoknak. De az izgalmak még csak ezután kezdődtek, kiképzés után elindulhattak a szuper űrhajójukkal, a Dollárcsillaggal. Miután bekerültek egy féregjáratba, egy teljesen másik helyen lyukadtak ki, a galaxison túl.  Ne ijedjetek meg, természetesen nem mesélem el az egész kalandjukat, ami igazából még csak most kezdődik. Hogy milyen bolygókat találtak, azokon volt-e élet, találtak-e valahol valamilyen életformát és találkoztak-e aranyos vagy éppen nem aranyos lényekkel, vagy esetleg másfajta szerzetekkel, voltak-e izgalmas, körömrágós pillanataik? Hogy a válaszokat megtudjátok, el kell olvasnotok a könyvet. Vagy nyugodtan nyomjátok 8-14 éves gyerekeitek kezébe, garantáltan élvezni fogják az űrbéli kalandokat, amelyek barátságról, szeretetről, összetartozásról, családról mesélnek nekünk. Elárulom, nekem is tetszett a könyv, teljesen bele tudtam magam élni a történetbe, tetszett, hogy nem volt túlbonyolítva az űrbéli dolog, csak a maga egyszerűségében - mint a gyerekeknek a fejében - zajlottak az események, jöttek a kalandok, az izgalmak.  Igazán szeretnivaló könyv, humorral és kedves szereplőkkel.  Az illusztrációk is tetszettek,  varázslatosan és titokzatosan űrbéliek voltak, és a színeik is harmonizáltak a könyv történetével.