Varázsmesék
Szerkesztette: Tekei Erika
Illusztrálta: Pápai Barna
Kiadó: Kreatív Kiadó
Oldalszám: 48
Ez a hét mesét tartalmazó, szépen illusztrált könyv Berze Nagy János: Népmesék Heves- és Jász–Nagykun–Szolnok megyékből című gyűjteménye alapján készült, válogatás egy száztíz esztendős népmesegyűjteményből, amely 1907-ben, Budapesten jelent meg.
Gyerekek számára átdolgozott változata az eredetileg szó szerint, nyelvjárásban lejegyzett népmeséknek. A néprajzkutató Berze Nagy János rendszerezte először a magyar népmeséket, és állította össze a Magyar Népmesetípusok katalógusát.
A varázsmesék, tündérmesék, hősmesék népmesekincsünk legarchaikusabb, legrégebbi rétegéhez, a mitikus meséhez tartoznak. A mese kezdetekor a mesehős a humánum képviselője egy értékvesztett világban. Útra kell kelnie és vissza kell szereznie valami nagyon értékeset, fontosat, mert különben nem állhat helyre a világ rendje. Útja során mindenféle próbákat kell kiállnia, közben segítőkre talál, varázseszközökre tesz szert, de vannak akadályozói és ellenségei is, majd a mese végén mindig diadalra jut a jó, és bűnhődik a gonosz.
|
Nagy Zsolt néprajzkutató
Örvendetes, hogy egy erdélyi, marosvásárhelyi könyvkiadó a felmerülő kérdések és bizonytalanság ellenére is vállalta, hogy a tavaly – 2016-ban – magyar és román nyelven is kiadott fabulaválogatása (Állatmesék és Poveşti cu animale), majd magyar nyelven megjelentetett tréfás mesés kötete (Tréfás mesék) mellé idén a varázsmesékből összeállított, igényes kivitelű, elsősorban gyerekeknek szánt kiadványát is felsorakoztatta.
A Kreatív Könyvkiadó gondozásában megjelent Varázsmesék című mesekönyv Berze Nagy János Népmesék Heves- és Jász-Nagykun-Szolnok megyékből című, 110 éve, 1907-ben Budapesten napvilágot látott gyűjteménye alapján készült. A benne helyet kapott – eredetileg nyelvjárásban lejegyzett – hét varázs-, tündér- és hősmesét (Gyöngyharmat János, Aranyszóló pintyőke, A tetejetlen fa, A hét daru, A zöldszakállú király, A feneketlen kút, A kis kondás) Tekei Erika néprajzkutató, folklorista válogatta és dolgozta át gyerekek számára.
Ugyancsak az ő érdeme, hogy a mesék szövegében előforduló tájszavakat (fáin, ringáz, suhancár stb.), illetve a gyerekek és/vagy szülők számára nehezen érthető, nyelvhasználatunkból már kikopott régi kifejezéseket (vetélő, peták, dikó, sing stb.) magyarázó jegyzetekkel látta el.
A mesegyűjtő Berze Nagy János (1879-1946) a magyar népmesekutatás egyik legjelesebb alakja. Elsőként gyűjtött és tett közzé nagyobb népmeseanyagot egy kisebb tájegységről, összeállította a magyar népmesék típuskatalógusát. Hagyatékából a 20. század második felében három ifjúságnak szánt kötetet jelentettek meg eleddig (Szőlőszem királyfi, A bűbájos lakat és Kis Vitéz Pajtás), mindegyiket Budapesten. A Marosvásárhelyen idén megjelent varázsmesés kötete most e sort is bővíti.
A borítóterv és a közel negyedszáz egész oldalas színes illusztráció Pápai Barna munkáját dicséri. Az illusztrátorról érdemes néhány sorban bővebben is szólni, ugyanis rendkívül jól ráérzett a magyar varázsmesék alaphangulatára és -üzenetére, s mindezt ehhez illő varázslatos és mesés („varázsmesés”) módon tudta a maga vizuális eszközeivel közvetíteni az olvasók, a gyerekek felé.
A kötetben megjelent rajzok szín- és formavilága, kompozíciós megoldásai, szokatlan perspektívái és kidolgozott részleteiben rejlő szépségei a mellé vagy ráhelyezett szövegektől függetlenül is önálló grafikai alkotásokká avatják a fiatal művész munkáit, kiforrott, egységes stílusról árulkodnak, a gondosan válogatott folklóralkotások társaságában pedig valósággal megelevenednek szemünk előtt a történetek.
A kötet kiemelt darabjává válhat minden gyerek kiskönyvtárának, a benne elhelyezett hét mese pedig minden gyereknek „élni segít, utat mutat”.
Forrás: Népújság




|

|