minutes2midnight.wordpress.com   Mint ahogy már említettem, az utóbbi időben nem tartozott a kedvenc szabadidős elfoglaltságaim közé az olvasás. Egyszerűen belefutottam egy válságba: az utolsó könyv, amit elolvastam Bálint Erika – Adj esélyt! című kötete volt, utána pedig egyszerűen nem találtam a helyem. Egészen körülbelül egy héttel ezelőttig, amikor is az Égi tolvaj című kötet fogadott az asztalomon, amikor hazaértem. A borítója egyszerűen csodaszép – nem véletlenül használtam fel a bejegyzéshez is -, egy izgalmas, kedves történetet sejtet. A történet 1783 márciusában kezdődik, egy dél-franciaországi településen, főszereplője egy árva kislány, Szarka. A lánynak beszélő neve van: foglalkozása ugyanis zsebtolvaj. Egy tavaszi napon felkeresi őt egy hölgy, akinek megbízása van számára: egy dobozt kell ellopnia. Szarka sosem dolgozott még másnak, és most sem akart belemenni, viszont Delacroix asszonyság nagy fizetést ígért. Könnyű munkának ígérkezett: az asszony pontos leírást adott a doboz hollétéről a házban, annak kinézetéről. Az este mégis balul sült el, és Szarka csupán a doboz tartalmának egy részét tudta megkaparintani. Szarka megbízójának azonban ez nem elég, a lány tudja, hogy csak ideiglenesen sikerült elmenekülnie előle. Az esemény másnapján az árva kislány egy furcsa, repülő izét vesz észre, amelybe egy gyerek kapaszkodik – kíváncsisága és ösztönei azt súgják, rohanj, segíts a fiún! A furcsa szerkezet megállíthatatlanul robog tovább, Szarka pedig valahogy az égbe száll, vele együtt. A fiú lezuhan a földre, de komoly baja nem lesz. A lány azonnal megismeri: a fiú ugyanaz a srác, aki a tegnapi betörésénél majdnem lefülelte. Őt akarta meglopni, szent ég! Végül Szarka csúnyán összetöri magát a rázós földreszállás során, a Montgolfier család pedig ápolja, befogadja őt, hiszen megmentették a fiukat, Pierre-t. Innentől a lány a családdal él, cselédlányként alkalmazzák. A történet végső soron arról szól, hogy a Montgolfier fivérek nagy találmánya, a hőlégballon miként született meg, és hogyan látta mindezt egy árva kislány, aki a családhoz került. Ám nem csupán külső szemlélőként vett részt a feltalálásban: a lány talpraesett, okos és élesszemű megfigyelései is hozzájárultak a sikerhez, valamint Pierre, Joseph Montgolfier fia is részt vett az előkészületekben. A kötetnek fontos szereplője a feltalálókon és a gyerekeken kívül Kokó, Szarka kakasa, és Voltaire, Pierre lúdja, akiknek sok vicces és izgalmas pillanatot köszönhet az olvasó. A könyv 10 éven felüli gyerekeknek íródott, ám én nem tudnék neki felső korhatárt adni. Én lassan 25 éves fejjel nagyon élveztem, tele volt izgalmas fordulatokkal, pörgős eseményekkel, kedves, szerethető szereplőkkel és kellő rejtéllyel. Szóval nekem nagyon tetszett, és mivel egy ideje semmilyen könyv nem tudott lekötni, így külön hálás vagyok ennek a kedves mesének, ami még igaz történeten is alapul. Visszarepít minket az 1700-as évek végébe, a XVI. Lajos korabeli Franciaországba, még Versailles kastélyát és a királyi családot is megismerhetjük belőle közelebbről. Valamint a barátság, a kitartás, a leleményesség és a szeretet erejét is. A hangulat, amit varázsol igazán mesés, pedig semmilyen mágikus dolog nem történik benne: csupán a tudomány és a kreativitás varázslata. Az egyetlen dolog, ami nem tetszett: néhol egy kissé logikátlannak tetszett a történet, nem teljesen volt számomra minden következetes. Lehet, hogy nem is kell annak lennie, hiszen ez egy gyerekeknek szóló történet, mégis… Ez főként a fordításoknál szúrt szemet, de valószínűnek tartom, hogy az eredeti, angol verzióban is így volt. Zavart, hogy néhány, számomra nem mindig teljesen indokoltnak tűnő esetben szerepelt francia kifejezés a történetben. De ami ennél sokkal jobban zavart, az Szarka. Na nem a kislány karaktere, azt nagyon eltalálta az írónő: sokkal inkább a neve. Senki másnak nem került lefordításra a neve, és tudom, hogy nála ez fontos, hiszen tolvaj, mégis szúrta a szemem. Összességében nagyon kedveltem ezt a kis történetet, sikerült a végén eléggé meglepnie, nem gondoltam, hogy ilyen nagy csavar lesz benne. Végig fenntartotta az érdeklődésem, pedig tudtam, mi lesz a végkimenetel, hiszen feltalálták a hőlégballont. Mindenesetre mindenkinek ajánlom ezt a kedves kis könyvet, aki egy könnyed kikapcsolódásra vágyik a 250 évvel ezelőtti Franciaországban, és szeretne együtt repülni egy báránnyal, egy kacsával, egy kakassal és két gyerekekkel.