Ha Vadadi Adriennt olvas az ember, olyan érzése támad, hogy minden békés és barátságos ebben a világban. Biztonságos burok képződik az olvasó és a hallgatósága körül, nem csoda, hogy a gyerekek imádják ezeket a meséket! Az egyszerű, hétköznapi dolgokról olvasni ugyanis kicsit olyan, mintha egy előre kitaposott ösvényen lépdelnénk: minden olyan ismerős, de azért kicsit mégis más. Kellemes érzés azonosulni a szereplőkkel, érdekes összehasonlítani a saját életünk történéseit a máséval. Olvasd el Laura, a Pozsonyi úti Pagony bolt üzletvezetőjének ajánlóját a Titkos vacsoráról! Vadadi Adrienn nemcsak az óvodákban mozog otthonosan, hanem a gyerekszobák, családi nappalik, konyhák miliőjében is. Bizonyította már ezt az Alma utca 22-ben vagy annak a folytatásában, a Nyomás a suliba! című könyvben, aztán megérkezett a Titkos reggeli, ami már a szűk családi életre fókuszált, és most itt a folytatás, a Titkos vacsora is. A rövid sztorik többségében apró-cseprő dolgok történnek, amik mégis fontos eseményei a hétköznapoknak. Ilyen apróságok például a testvéri kapcsolatok vagy bizonyos krízishelyzetek szülői megoldása, egy betegség elmesélése vagy egy-egy mókás esemény. Juli még ovis, Andris pedig kisiskolás. Viszonyuk - ahogy az a legtöbb családban lenni szokott - szélsőséges. Egyik pillanatban egymás agyára mennek, a következőben meg már a legnagyobb szeretetben és harmóniában játszanak együtt. Erős a szövetség például akkor, amikor anya és apa kimenőt kapnak, és a bébiszitter marad velük késő estig. Hiába szeretik a leányzót, aki vigyáz rájuk, ahogy besötétedik, és eljön a lefekvés ideje, eltűnik a biztonságérzet, és elkezdenek hiányozni a szülők. Ilyenkor a legmegnyugtatóbb a testvéri szöevtség, az összebújás, mondjuk, apa és anya ágyába bújva. Olyan is előfordul, hogy egyik pillanatban dúl a féltékenység, a következőben meg aggódnak egymásért. Például amikor Juli elveszik bevásárlás közben, vagy amikor Andris világgá megy. Ki ne ismerné az érzést, amikor bal lábbal kelünk, és a legapróbb dolgokon is bosszankodunk? Andris is így jár. Amikor már nagyon mérges, el is határozza, hogy világgá megy… Persze a nagy kaland csak a szomszédos játszótérig tart, mégis komoly szülői összefogásra van szükség, hogy a nehéz helyzetet a lehető legokosabb módon kezeljék. A szülők egész ügyesen veszik ezeket a kihívásokat, akár tanulni is lehet tőlük. Például akkor, amikor Juli hőemelkedéssel és torokfájással ébred. Kedves ötlet például, hogy a gyerekeknek van egy Babuska nevű babájuk, aki igen sokat segít, amikor lebetegednek. Ilyen napokon Babuska is betegen ébred, viszont könnyedén és példamutatóan veszi be az orvosságokat. Márpedig ha ő meg tudja csinálni, akkor a gyerekek is képesek lesznek rá! Szintén egyszerű, de nagyszerű dolog, ha tartunk olyan napokat, amikor csak egyetlen gyerekre koncentrálunk. Olyat, amikor csak vele vagyunk, és csak olyan dolgokat csinálunk, amiket ő szeretne. Olyan napot, amikor nem kell osztozni a figyelmen, és nem kell kompromisszumokat kötni a tesó miatt. Egy ilyen Andrisos nap a Láthatatlan kiállítással telt, míg Juli egy kirándulás erejéig sajátította ki a szüleit. Voltak olyan részek is a könyvben, amiket olvasva gyakorló szülőként kicsit el is szégyelltem magam. Amikor a gyerekek nekiállnak meglepetés sütit sütni, közben jó sokat veszekszenek, és egy romhalmazt hagynak maguk után a konyhában, a szülők boldogan falatoznak a katyvasz sütiből -- én erre biztos nem lettem volna képes! Juli és Andris szülei azonban példát mutatnak nekünk, és jól teszik. Igenis legyünk türelmesek meg jó fejek, mert azzal a gyerekeink is csak jól járnak. És olvassunk sok Vadadi Adriennt, mert szerintem az mindenkinek jó!   Forrás: pagony.hu