Nemhiába szerette a nép Mátyás királyt, nem volt több hozzá hasonlatos királya a magyarnak. Amint neszét vette, hogy itt vagy ott erősen sanyargatják a szegény föld népét, nem volt nyugodalma Buda várában, álruhába öltözött, s úgy ment színről színre látni a valóságot.   Kolozsvár a XVII. században Többek közt hírül adták, hogy a kolozsvári bíró ugyancsak sanyargatja a szegény földnépét. Hiszen nem kellett több Mátyás királynak! Majd megnézi azt ő a maga szemével, s jaj lesz annak a bírónak, ha igaznak látja a panaszt. Máskülönben is már rég vágyódott Kolozsvárra. Hogyne vágyódott volna, hisz ebben a városban látta meg a napvilágot .

 

De, hogy szavamat össze ne keverjem, Mátyás király bement Kolozsvárra paraszti ruhában, s ottan leült a mészárszék elé, éppen szemben a bíró házával.  Hiszen jókor ült a mészárszék elé. Nagy sereg nép hordta a fát a bíró udvarára, egy csomó ember meg vágta a fát az udvaron. A hajdúk pálcával biztatták a szegény népet: hordjad, vágjad paraszt! Egyszerre csak egy hajdú megpillantja Mátyás királyt. - Ne, te, ne! - mordult rá a hajdú. - Hát te mit lopod az isten áldott napját? Kelj föl, ne lógasd a hosszú orrodat, hitvány paraszt! S hogy szavának nagyobb foganatja legyen, pálcájával jót húzott a "hosszú orrú" paraszt hátára. Mátyás fölállott, megvakarta a hátát, de nem indult. - Indulj már! - Jó, jó, de mit fizet kend? - Ezt né! - ordított a hajdú, s még nagyobbat húzott Mátyás hátára.  - Indulj előttem! Mit volt, mit nem tenni, Mátyás elindult a hajdú előtt. - Be a bíró udvarára, vágjad a fát, hosszú orrú! Keresztes Zsuzsa - Tornácos udvar A bíró ott könyökölt a tornácon. Mátyás megszólította. - Kigyelmed a bíró? - Én hát, mi közöd hozzá? - Ahhoz nekem semmi közöm, de szeretném tudni, mit fizet a favágásért! - Ejnye, ilyen-olyan, szedte-vette parasztja - káromkodott a bíró -, mindjárt fizetek én neked! Húzz rá! - parancsolta a hajdúnak. No, annak nem kellett parancsolni, harmadszor is ráhúzott, hogy csak úgy porzott Mátyás zekéje. Jól van. Mátyás többet egy szót sem szólt, vágta a fát, meg hordta a bíró pincéjébe, de közben, mikor senki sem látta, veres krétával három hasábra ráírta a nevét.  Este csöndesen odábbállt. Másnap aztán királyi pompával állított be Kolozsvárra. Egyszeribe hivatta a bírót, s az egész tanácsot. A bíróhoz volt az első szava: - Mi hír a városban, bíró uram? - Semmi nevezetes, felséges uram. Csöndesen, békésen élünk, amiért áldjuk is felséged nevét lefektünkben, felkeltünkben. - Úgy? Hát a szegény földnépe? Nem sanyargatják az elöljárók? - Nem sanyargatja senki felséges uram. Soha nem volt ilyen jó dolga a föld népének. - Jól van, bíró uram. Hanem szeretnék végigsétálni a városon, hadd lássak mindent színről színre. Tartsanak velem kigyelmetek! Elindult Mátyás király, utána a bíró s mind a tanácsbeliek. Mennek utcáról utcára, s egyszerre csak megállnak a bíró háza előtt. - Ej, de nagy kazal fája van, bíró uram! - Isten megsegített - mondotta a bíró alázatosan. - Hát az Istenen kívül más nem? Kik hordták ide ezt a sok fát? - A népek, felséges uram. - S mit fizetett nekik? - Ingyen, szeretetből tették - mondotta a bíró. - Na, én mintha másként hallottam volna. Hé, legények - fordult a király a szolgáihoz -, hányjátok szét azt a kazal fát! A legények serényen munkához láttak, széthányták a kazalt, Mátyás meg csak nézte erősen, hogy mikor kerül elő az ő három fája. Előkerültek azok is. - Nézzen ide, bíró uram! Tud-e olvasni? - Tudok, felséges uram - hebegett a bíró, akinek már akkor égett a föld a talpa alatt. - Olvassa: mi áll ezen a három hasábon? - Mátyás...- Mátyás...- Mátyás...- dadogott a bíró. - Bizony, hogy Mátyás! Úgy tudja meg kend, hogy azt én írtam oda! Én voltam az a hosszú orrú paraszt, akire háromszor vágott a hajdú, mert fizetés nélkül nem akartam hordani a fát! - Ó, felséges uram! Kegyelem árva fejemnek! Térdre borult a bíró, térdre a hajdú is. Mondta Mátyás a hajdúnak: - Te állj fel. Szolga vagy, azt tetted, amit az urad parancsolt. Hanem kendet, bíró uram, példásan megbüntetem. Akasztófát érdemelnél, de fejedet üttetem, szegény népnek sanyargatója! A népek, akik ezt hallották, lelkesen kiáltották: - Éljen Mátyás király! Ez az igazság! Hanem Mátyás halálával meg is halt az igazság.