Rojt és Bojt két cica volt. Rojtosak és bojtosak voltak, az ég volt a gazdájuk. Játszóterük pedig az egész világ. Amikor labdáztak, a háztetőkön egymásnak passzolták a Holdat. Ha sáros volt a csukájuk, a meccs végére a Holdból alig látszott valami. De ha éhesek voltak, inkább belemajszoltak a Holdba, és a széles cipóból csak egy sovány kiflit hagytak. Vagy épp annyit sem. Rojt és Bojt csúszdája a tejút volt. Egy, kettő, csuszi! És már száguldottak is lefelé, hol a hátukon, hol hasukon, hol a hátsójukon. A végén pedig kilefetyelték belőle mind a tejet. Ha ahhoz támadt kedvük, vajat is köpültek belőle. Vagy fürge lábaikkal sűrű habbá verték, míg végül ki sem láttak belőle. Távcsövük a házak kéménye volt. Az egyik szemüket összecsippentették, a másikkal belestek. Rojt és Bojt a távcsövön keresztül aztán fele sem igaz meséket látott: mások terített asztalnál ettek, libacsontot szopogattak, kandallónál doromboltak. Amikor elálmosodtak, lefeküdtek. Betakaróztak a meleggel, vagy a hideggel, mikor milyen idő volt. Fülükbe a szél altatót sugdosott, vagy fütyült, ha olyanja volt. Vakarászta hátukat, elrendezte vackukat. S ha el akart bújni, bundájukba fészkelt, ott lakott. Amikor ünnep volt, Rojt és Bojt is szorgoskodott. Fényes sztaniolba csomagolták mind a csillagokat, és az égre aggatták őket. A végén már maguk sem tudták, melyik a marcipános, melyik a zselés. Füzérként még feldobtak néhány hullócsillagot. És csak gyönyörködtek. A Holdban, az égben, a csillagokban. Nem voltak egyedül. Doromboltak. A csillagok ekkor fölemelték őket a magasba, hogy az érdes-lágy macskamuzsikát ott folytassák tovább. Te is integethetsz nekik, ha rojtos, bojtos felhőket látsz.   A 2017-es Aranyvackor Gyerekirodalmi és Illusztrációs Pályázaton a 2-5 éveseknek szóló mese kategóriában a zsűri fődíját NATTÁN-ANGELI NÓRA nyerte Rojt és Bojt című meséjével.