Mumin sorozat (3) Muminpapa hőstettei
2020.05.08. 17:59
Fordította: Vukovári Panna
Kiadó: Napkút, 2007
Oldalszám: 158
– Tudod, kisfiam, az úgy volt… – fognak bele meséjükbe az édesapák. Milyen jó is meghallgatni azokat a történeteket, melyekben a komoly családfők még ugyanolyan csetlő-botló kölykök voltak, mint most áhítattal figyelő csemetéik!
Mumin-völgyben sincs ez másképp.
Az olvasó különös kis könyvet tart a kezében: Muminpapa emlékiratait. A memoárok visszaröpítik az időben a Mumin-családot, így betekintést nyerhetünk azokba a kalandokba, melyeknek Mumin-völgy a végállomása.
|
Csak úgy nyüzsögnek a főhős körül a furcsa teremtmények: nemcsak jó barátokat szerez az ifjú mumin, hanem megtanulja, hogy milyen veszélyeket rejt, ha mocskosmancs bújik meg a hajó fedélzetén, hogy jobb felfedezőnek lenni, semmint gyarmatosítónak, s hogy milyen veszélyekkel jár, ha egy böngészt óvatlanul kimentenek a Jégrém karmai közül.
Muminpapa kalandjai pontosan olyanok, mint amilyenekről minden gyerek álmodik: utazás tengeren, levegőben és víz alatt, és sok hasonló ínyencfalat. A felnőttek számára is igazi csemege ez a könyv: Tove Jansson szeretetteljes iróniával tárja elénk a gyermeki büszkeségét a felnőttkorába is átmentő Muminpapa kommentárjait, s varázslatos meséjével óhatatlanul megidézi mindnyájunk saját ifjúságát annak megannyi történetével.
Amalia
Sok új, bájos lénnyel gazdagodott ez a kis világ. Bár, ha belegondolok, lehet, nem is olyan kicsi. Vagyis… Akárhányszor képzelem el, mindig más. Az új szereplők közül különösen a mocskosmancsokat szerettem meg, emlékeztetnek a tengerimalacomra.
Lencsimama szabados szexuális életéről* eszembe jutott, hogy kicsit olyan ez a könyv, mint a Micimackó. Egyrészt tényleg rémesen aranyos és imádnivaló, másrészt ki lehet tekerni az egészet, és akkor feltűnik, hogy itt mindenki monomániás, felelőtlenül kalandozik, betegesen gyűjtöget… Egész nap csak pipázgatnak, szabályokat szegnek meg, szándékosan kiszúrnak másokkal, bezárt helyekre törnek be, és Muminpapa bevallottan kiszínezi az emlékezéseit.
De. És ez a „de” nagyon fontos. Ilyesmiket mindenki csinál élete során, csak felnőttként igyekszik eltitkolni a gyerekei elől. A könyvbeli csínytevések valóban csínyek maradnak: sem azokkal, sem a monomániákkal nem ártanak senkinek (túlzottan). Ráadásul mindezek ellenére a szereplők igazán szeretik és segítik egymást mindenben; összetartanak, tisztelik a másikat, és van egyfajta, kissé különös igazságérzetük és bűntudatuk. A könyvek pedig elsősorban gyerekeknek szólnak, és ők ezt a részét tanulják meg belőle.
*Persze lehet, hogy osztódással szaporodik.
(4) Szentivánéji rémálom

|


|