akd.hu   „De ahányszor baj ér, nézz föl az egekre: villám lobog ottan – a te atyád lelke.” A regény 1901. június 6-án készült el, a Budapesti Hírlap június 27-i száma kezdte közölni folytatásokban.   „Művészi formáját, megvalósulását tekintve A láthatatlan ember kiforrottabb, kiérleltebb, kerekebb alkotás, mint az Egri csillagok. Gárdonyi tulajdonképpen ebben a regényben teremtett sajátosan egyéni regényformát művészi mondanivalója számára. Szükségszerű következménye ez világnézeti stabilizálódásának, mely kisebb-nagyobb módosulásoktól eltekintve, innen végigkíséri egész művészi pályáján. Alapkoncepciója most sem mentes a romantikától, de kiszorul műveiből az érdekességre, regényességre törekvés, az ember belső világának, énjének törvényeit kutatja. Elmaradnak a romantikus kitérők, a komikus mellékfigurák, kompozíciója egységesebb, szervesebb...Elsődleges célja nem a hun társadalom ábrázolása volt, hanem a megközelíthetetlen emberi lélek, a láthatatlan ember művészi megörökítése.” (Kispéter András: Gárdonyi Géza. Gondolat Kiadó, Bp., 1970. 102-104.o.)   „Homályos, félig teozofikus kitételekben látja magát igazolva az a kritika, amely szerint a Láthatatlan ember divatos énregény, melyben a régmúlt „csak keret” és „ürügy” arra, hogy az író saját kálváriájáról, szerelmi és más csalódásairól beszéljen. Mások szerint a jelen gondjai elől menekülő ember megnyilatkoztatása, az idill nyugalma iránti sóvárgása ez...” (Z. Szalai Sándor: Gárdonyi Géza alkotásai és vallomásai tükrében. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1977. 156.o.)   „Gárdonyi történelmi regénye, színes, ősi világot elevenít meg: a népvándorlás korának izgalmas, sorsdöntő fejezetét, Attila – hun királynak – mindent elsöprő uralmát és hirtelen halálát. Egy fiatal görög rabszolga, Zéta, Attila közelébe sodródik és krónikási hűséggel meséli el élményeit, tapasztalatait a hunok táborában.” (Legeza Ilona könyvismertetője)