Kiváltképp ha így, okosan, izgalmasan, ötletesen írták. A Sárkánydárda Krónikákon nevelkedett hajdanvolt fantasy-olvasóként és Drizzt Do’Urden  valaha volt legnagyobb rajongójaként (bárcsak soha ne adtam volna kölcsön!!!) bátran állítom, hogy ismerem a fantasy-dörgést. És megkockáztatom, hogy a Scolar Kiadó magyarországi gondozásában megjelent Seraphina-sorozat rövid időn belül a klasszikusok között találja magát. Előrevetíti ezt, hogy első megjelenésekor számos kiváló kritikát kapott, a New York Times bestseller-listájára került a megjelenése hetében, és a második rész ez év márciusi megjelenését is izgatott várakozás előzte meg.   Őszintén remélem, hogy a Scolar Kiadó nem hagyja cserben Seraphina szurkolóit, semmegoldatlanul a sárkányok és emberek lakta világban bontakozó, már-már krimibe illő, izgalmas rejtélyt, és gyorsan megjelenteti Magyarországon a második részt. Az elsőkönyves Hartman nagyon ügyesen alkotta meg a regény világát, és kifejezetten érdekes és szerethető karaktereket helyezett el benne. Akármennyire elrugaszkodott is a hétköznapi valóságtól ez a világ – milyen lenne, hiszen fantasy –, az ifjú olvasó számos ponton élheti bele magát a főhős, Seraphina helyzetébe, helyeselheti vagy kritizálhatja döntéseit, azonosulhat problémáival, mivel azok nem sokban különböznek az önmagát és az őt körülvevő, konfliktusokkal terhelt világot megérteni vágyó tinédzser problémáitól. Azok aggodalmát csitítandó, akik félnek, hogy ez is csak egy a sok régi fajta, kardozós-orkos-vérontós-kincskeresős fantasy kaptafájára írt tucatmű közül, nem tudok mást mondani, mint azt, hogy nem, nem az. A hősnő (egy önbizalomhiánytól szenvedő, tépelődő, néha elesett, mégis bizonyos fokig fegyelmezett, mindemellett tehetségét kitartó szorgalommal fejlesztő lány) jellemének kidolgozásával a mai, modern fiatalok számára is szerethető és érdekes figurát teremtett a szerző. Seraphina keresi a helyét a világban, próbálja megérteni és egyben elfogadni édesapját, feloldani az édesanyja személyét és halálának körülményeit övező rejtélyt, magáévá tenni az anyai hagyatékot, és mindeközben helyt állni egy gyilkosságtól sújtott, fajok közötti ellenségeskedéstől terhelt konfliktustól feszült királyi udvarban. Egy nagy, két vezető faj között lezajlott, borzasztó sok áldozatot követelő háború utáni időszakban vagyunk, a béke idejében. Ez azonban kikényszerített, fullasztó légkörű, indulatoktól terhes béke,melyben az újabb konfliktusokat katonai beavatkozással próbálják csírájában elfojtani. A két faj a sárkányoké, akik – a fantasy világában megszokottól eltérően – hideg, rideg, érzelmek kifejezésére nehezen képes, illetve – a fantasy világában megszokott módon – hatalmas tudású, tudós lények. Esetünkben alakváltásra képesek, emberi alakban járnak-kelnek az emberek között, megkülönböztető jelzést viselve. Ebben a feszült légkörben történik, hogy az uralkodó család egy tagja rejtélyes gyilkosság áldozata lesz, és a tettes azt a látszatot kelti, hogy az elkövető egy sárkány. Nyilvánvaló, hogy valakinek érdekében és szándékában áll a béke elodázása, a konfliktus újbóli kirobbantása, a háború. (Az is nyilvánvaló, hogy ez mennyire paralel a mi világunkkal, és mennyi gondolkodni valót ad egy ifjú olvasónak.) A tudomány ellenpontjaként az emberek kiváltsága a szépség iránti rajongás, a művészetek megértésére, befogadására és művelésére való képesség. Seraphina ebben tehetséges, gyönyörűen játszik fuvolán. Édesapjával való konfliktusának okát keresi, próbálja megérteni, és lépten-nyomon visszatér édesanyja halálának körülményeire, mígnem felfedi (SPOILER!), hogy édesanyja sárkány volt, s röviddel születése után meghalt. Seraphina tehát félvér, amit rejtegetnie kell, hiszen félő, hogy pusztán azért, ami, aminek született, el akarják pusztítani tehetsége, elismertsége ellenére. (Ismét egy nyilvánvalóan paralel, és még több gondolkodni valót adó pont hétköznapi, intoleráns,előítéletes, rasszista világunkkal.) Külön világ a fantázia birodalmában – Seraphina álmában egy különleges helyen jár, melyet jó néhány hihetetlen figura népesít be, akikre oda kell figyelnie, akikről gondoskodnia kell, maga sem tudja, miért, de ha nem teszi meg, ha valamit elmulaszt, fizikai rosszullét gyötri. Maga sem érti, miféle különleges kapcsolat van közte és e különös, csak az álmaiban létező lények között. Aztán ahogyan az egy hétköznapi fiatal életében is lenni szokott, a legnehezebb feladatokon, a legtöbb energiát követelő terheken keresztül idővel közösséget, összetartozást jelentő sorsközösség alakul ki, és Seraphina ráébred, hogy semmilyen szinten nincs egyedül. A múlt, a szüleink, a sors megértésének, a származástól meghatározott test és a genetika által is befolyásolt lélek elfogadásának, de egyben a cselekvő akaratra ébredésnek is a regénye ez, egy gyönyörű világba helyezve, ahol a zene átszövi a lapokat, a történetet, az életet. A könyv nyelvezete választékos, szókincse gazdag, stílusa kiforrott, a történetvezetés pedig ritmusos, érdekfeszítő. A hős előrehalad életfeladatában, kapaszkodókat kap, de története nyitott, sorsa még rejtett, és az olvasó alig várja, hogy újból kézen fogják, és elkalauzolják a sárkányok és emberek közös, izgalmas és lenyűgöző világába. Tasi Katalin