TOP 50 - KÖNYVFESZTIVÁL - GYERMEKKÖNYVNAPOK |
|
2019.04.29. 23:00 |
|
|
OLVASÓTEREM |
|
2019.04.09. 19:22 |
|
Mesék kisiskolásoknak
|
Könyvrészletek
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Mese a lótuszvirágról - Indiai népmesék |
|
2017.12.17. 14:32 |
|
Fordította: Schäferné Földvári Ilona
Illusztrálta: Makhult Gabriella
Kiadó: Móra Könyvkiadó, 2016
Oldalszám: 192
A „Mese a Lótuszvirágról” című kiadványt az indiai népmesék színes világába ellátogatni akaró, a 74 mesével ismerkedni szándékozó olvasóinknak ajánljuk, amelynek hősei ismeretlenségükben is ismerősök: furfangos, bátor, vagy becsületes emberek, vagy éppen nevetnivalóan ostobák, fukarok és kapzsiak - természetük szerint akár a magyar népmesékben is szerepelhetnének, igazolva azt az állítást, hogy az emberek mindenütt ugyanolyanok.
A könyv dél-indiai meséi nem ismeretlenek a magyar olvasók számára, Schäferné Földvári Ilona válogatása és fordítása pár évtizede alapműnek számít az indiai kultúra szerelmeseinek körében.
|
|
A becsületes hivatalnok |
|
2017.12.17. 14:37 |
 Himácsal város polgármestere elhatározta egyszer, hogy próbára teszi hivatalnokai őszinteségét. Egy forró nyári napon maga elé szólította őket, felmutatott az égre, és igen ellágyult hangon így szólt:
- Nézzétek, ma mennyi csillag ragyog odafenn! Hogy tündökölnek, hogy sziporkáznak!
A szolgalelkű hivatalnokok készségesen bólogattak, csupán egyetlen írnok rázta kétkedve a fejét.
|
|
A bölcs tanács |
|
2017.12.17. 17:04 |
 Élt egyszer egy herceg Kasmírban, aki igen szerette a zenét és fölöttébb becsülte a tudósokat. Csak sokára került trónra, de addig sokat olvasott, tanult, hogy minél bölcsebben irányíthassa majd alattvalói sorsát.
Legbölcsebb tanítójának szép házat ajándékozott a királyi palota mellett, és gyakran kérte ki az agg tanácsát. Ha ideje engedte, elüldögélt a bölcs házában, eleven eszmecserét folytatva mesterével.
Egyik este különös dolog történt. Szokása szerint átballagott az öreg bölcshöz, ám az könnyekben tört ki a láttára.
|
|
A borbélyból lett miniszter |
|
2017.12.17. 14:50 |
 Kérala egyik kicsiny állama Pratápavarsa. Réges-régen egy ostoba rádzsájának a borbély volt a legkedvesebb embere, akit Ajjappennek neveztek. Vele beszélte meg ügyes-bajos dolgait a rádzsa.
Egy napon így fordult a borbélyhoz, akivel folyton csevegett, ahelyett, hogy népe gondjaival törődött volna:
- Kérj tőlem bármit, minden kívánságodat teljesítem.
- Szeretnék miniszter lenni udvarodban, felséges uram! - felelte a borbély, aki szintén meglehetősen butácska volt. Kívánsága teljesült.
|
|
A fukar nagybácsi és a tanulékony unokaöcs |
|
2017.12.17. 14:59 |
 Réges-régen élt Kéralában az öreg Óuszep, aki sok-sok zsák aranypénzt gyűjtött össze hosszú életében. Egyetlenegy fiacskája volt, de az jobban szerette szórni a pénzt, mint megtakarítani, élére rakni. Óuszep keserűen gondolt arra, miképpen fog fia nyakára hágni a keservesen összezsugorgatott vagyonnak, amint ő lehunyja a szemét.
Töprengett, főtt a feje - mit tegyen? Hirtelen jó ötlete támadt. Felkereste Úlakannan nevű unokabátyját, aki messze földön híres volt fösvénységéről. Indiában szokatlan módon, tej és cukor nélkül itta mindennapi teáját, soha egy fillért sem láttak tőle a koldusok, és hatalmas vagyonát hét lakat alatt őrizte.
Az öreg Óuszep ámult-bámult Úlakannan takarékosságán – ő annak tartotta a mértéktelen fukarságot, és így szólt:
|
|
A két leány és édesapjuk meséje |
|
2017.12.17. 15:33 |
 Élt egyszer egy nagyon szegény ember, aki az indiai Kérala állam Kuráva nevű hegyi nemzetségéből származott. Két leánya született, akiket sok gonddal-bajjal nevelt fel.
Az idősebbik leány nagyon szegény ifjúhoz ment feleségül. A fiatalabbik leánynak több szerencséje volt. Férje ügyes, szorgalmas emberként pár év alatt meggazdagodott, és feleségének is gondtalan életet biztosított.
A szegény ember elhatározta, hogy meglátogatja leányait. Tudni akarta, hogyan alakult sorsuk, boldogok-e új életükben. Először az idősebbik leányt látogatta meg, és igen jól érezte magát nála. Ugyanazokat az ételeket ette, amelyeket otthon is megszokott, vagyis rizst, szárított halat, tápiókát.
Éjszakára, gyékényszőnyegre pihent le, csakúgy, ahogy az otthoni szegényes házikóban. Elégedetten tért haza feleségéhez, és így mesélte el tapasztalatait:
|
|
A két szolga |
|
2017.12.17. 16:24 |
 Élt egyszer réges-régen egy hatalmas rádzsa Kéralában. Káprázatos palotája, rengeteg kincse, földje, marhája volt. A palotában sok-sok szolga dolgozott. Kettő közülük egyszerre, ugyanazon év ugyanazon napján lépett az uralkodó szolgálatába. Az egyiket Gópálannak, a másikat Krisnannak nevezték.
Teltek-múltak az évek. Míg Gópálant elhalmozták jutalmakkal, és egyre fontosabb hivatalokat töltött be az udvarban, addig Krisnan változatlanul piszkos munkát végző cseléd maradt. Söpört, súrolt, istállót takarított, cipekedett.
Krisnan is hivatalnok szeretett volna lenni, és úgy érezte, hallatlanul igazságtalanul bánnak vele. Így egy napon alázatosan az uralkodó színe elé járult, és így szólt:
|
|
A kútba bújt ember |
|
2017.12.17. 16:39 |
 Kérala egyik kicsiny falujában éldegélt egy Dútha nevű földműves, feleségével és Dzsáni nevű kisfiával. Dútha nehéz helyzetbe került, pénzt kért kölcsön, és nem tudta időben visszafizetni. A leggonoszabb hitelezője az uzsorás Úlakannan volt. Úlakannan kíméletlenül követelte vissza a pénzét, és semmilyen kérlelésre nem adott haladékot.
Történt pedig egy szép napon, hogy a földműves fiacskájával a ház körüli kis konyhakertben dolgozgatott. Éppen a paradicsomtövek közül gyomlálta ki a gazt, amikor megpillantotta a lelketlen uzsorást. Dútha felesége az imént látogatóba ment édesanyjához, és nem reteszelte be a kaput. Úlakannan könnyűszerrel bejöhetett.
A földműves kétségbeesetten nézett körül, és szeme megakadt a kiszáradt kúton.
|
|
A kutya és a kecske története |
|
2017.12.17. 18:21 |
  Az emberek nem is sejtik, hogy valamikor réges-régen a kutyának két hatalmas, szép szarv díszítette homlokát, amíg a kecske el nem csente tőle. Igazat szólva a kecske mindig ilyen gyönyörű pár szarvra vágyott.
Egy faluban óriási sütés-főzés volt. Az uraság nagy vendégsereget várt estére, egymás után teltek meg az üstök, kondérok ínycsiklandozó tyúklevessel, libapecsenyével, disznóhússal, szarvas pörkölttel. A szakács hurkát, kolbászt is töltött. Egy koszorú kolbászt kisütött egy piros lábasban, és lefedte kockás ruhával, hogy ki ne hűljön.
Fáradt volt, lefeküdt aludni.
|
|
A lóvá tett uzsorás |
|
2017.12.18. 01:09 |
 Hol volt, hol nem volt, volt egyszer az indiai Bhámer falucskában egy gazdag uzsorás. Több pénzt mondhatott magáénak, mint észt. Gondolatai csak az arany körül forogtak, óriási hasznot akart húzni mindenből. A pénzt kegyetlen feltételekkel kölcsönözte. Kétszer annyit kellett az adósnak vissza fizetnie, mint amennyit kölcsönkapott.
Egy napon az uzsorás elhatározta, hogy felkeresi adósának, Mangal Szinghnek házát, és bevasalja tőle a neki járó háromszáz aranytallért. Mangal Szingh nem tudta visszafizetni a pénzt, bár sokat dolgozott. Igyekezett, hogy legalább a kamatokat tudja törleszteni.
|
|
A pórul járt igazmondó szolga története |
|
2017.12.18. 01:47 |
 Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy Job nevű szolgalegény. Miután előző helyéről elkergették, új munka után kellett, hogy nézzen. Nagy szerencséjére éppen egy olyan gazdag házba kopogtatott be, ahol még egy szolgára volt szükség, és azonnal fel is fogadták.
- Miért kergettek el az előző helyedről? - kérd ezt az új gazdaasszony, aki testes, vaskos teremtés volt, s meglehetősen kancsalított.
- Ó, a régi gazdám nagyon jól bánt velem, kedvelt engem! Csak a régi gazdaasszony nem szeretett, mert mindig az igazat mondtam - felelte a szolga.
- Micsoda? Hiszen manapság olyan ritka az igazmondó, becsületes szolga, mint a fehér holló! Azért küldtek el, mert igazat mondtál?
- Igen. Ez az én végzetem - bólintott a szolga.
|
|
Hallgatni arany |
|
2017.12.18. 02:16 |
 Élt egyszer egy bölcs öreganyó. Marjamnak hívták. Egyetlen fia volt, Thoma, akiért bizony sokat aggódott. A fiú nagyon félénk természettel jött a világra, s örökösen reszketett attól, hogy valami butaságot mond, hát inkább egy szót se szólt. Akár kellett, akár nem, hallgatott, mint a csuka. Amikor eljött az ideje, Thoma megházasodott.
Indiában az a szokás, hogy esküvő után az ifjú férj ellátogat felesége szüleihez, és elbeszélget velük. Amidőn első alkalommal készült a látogatásra, anyja így szólt hozzá:
- Hallgass ide, fiacskám! Nem szabad szótlanul üldögélni majd az apósodék házában, mert még azt hiszik, nem akarsz velük beszélgetni. Beszélgess bármiről, ami eszedbe jut.
|
|
Hímva sorsa |
|
2017.12.18. 02:27 |
 Élt egyszer réges-régen két testvér, Bhímva és Hímva. Bhímva ravasz, agyafúrt fickó hírében állott, fortélyos módon dolgoztatta maga helyett öccsét. Hol szántania kellett a mezőn, hol legeltetnie a jószágot, sőt még bevásárolni is neki kellett, cipelhette a háztartáshoz szükséges dolgokat, sót, olajat, gyufát. Szegény Hímva egész nap keményen dolgozott, és csak négy csapátí - az indiai lángosfélét nevezik így – volt napi eledele. Igaz, vizet ihatott, amennyi beléje fért.
Egy reggelen otthon felejtette ásóját, és visszament a házba. Látta, hogy a bátyja felesége jobbnál jobb falatokat főz, és igen megörült, hogy estére pompás vacsora várja majd az egész napi fáradság után. Legnagyobb csalódására csupán a szokásos négy száraz csapátít kapta. Nagy haraggal kérdőre vonta bátyját, aki ravaszul felelt:
|
|
Kicsi leányka nagy gondja |
|
2017.12.18. 02:29 |
 ,,Ha megmondom az igazat, apám megharagszik anyámra, ha hallgatok, apám megeszi a kutya húsát ebédre!" - ezt a szólásmondást idézgetik Malajálamban, ha fontos kérdés eldöntéséről töprengenek.
Ez a szólásmondás a következő meséből sarjadt:
Rámú igen rossz természetű ember hírében állott, s a tetejében még iszákos is volt. Ha a pohár fenekére nézett, tört-zúzott, senkit se tűrt meg.
Szegény feleségének nem sok öröm jutott osztályrészéül.
|
|
Kottajam falucska "bölcsei" |
|
2017.12.18. 02:30 |
 Sok-sok mese kering az indiai nép ajkán, melyek halhatatlanná tették az ostobaságukról nevezetes Kottajam falucska lakóit.
Kottajam falucska kis tavának meredek partján nőtt egy hatalmas mangófa. A fa csak úgy roskadozott az érett, szép gyümölcsök terhétől. Manapság a mangót sóval teszik el, és finom karímártást, rizst tálalnak mellé, ami Indiában pompás eledelnek számít. A falusiak szintén sóban akarták konzerválni a mangófa termését, de olyan sok gyümölcs termett, hogy nem volt hozzá megfelelő nagyságú lábasuk. Az eszükbe se jutott, hogy több lábasba osszák el és főzzék meg a gyümölcsöt.
Az egyik ostoba kottajaminak „bölcs” dolog jutott eszébe.
|
|
Mese a bolondról |
|
2017.12.18. 00:42 |
 Élt egyszer egy bolondos ember, aki elhatározta, hogy ellátogat apósa házához. Mivel mindig ostobaságot mondott és cselekedett, felesége szigorúan meghagyta neki, hogy az ,,igen" és ,,nem'' szavakon kívül mást ki ne ejtsen a száján. Mikor azt kérdezte, mit tegyen, ha útközben találkozik valakivel, felesége így szólt:
- Mondd azt, hogy ,,namaszté'', ami igen tisztelettudó köszöntés Indiában.
- Jó, így teszek – ígérte buzgón az ember, és útra kelt.
Ahogy ment, mendegélt, egy vadásszal találkozott. A vadász éppen a hálójába akarta csalogatni a madarakat.
- „Namaszté”, azaz légy üdvözölve, idegen – kurjantotta a bolond, de olyan hangosan, hogy a madarak százfelé rebbentek szét, és a vadász hálója üres maradt. A vadász mérgében jól elagyabugyálta az ostobát, és így kiáltott:
|
|
Egy fazék bölcsesség - Történetek Bírbalról |
|
2019.08.21. 19:29 |
 Szerkesztette és fordította: Danka Krisztina
Kiadó: Lál Kft., 2006
Oldalszám: 151
India számos értékkel ajándékozta meg a világot. Gyönyörködhetünk festészetében, irodalmában, belefeledkezhetünk lenyűgöző zenéjébe, szájtátva állhatunk csodálatos épületei előtt, melyeket az idő homályába vesző történelme során alkotott. Legnagyobb kincse talán mégis bölcsessége, amely szent iratai révén hagyományozódott ránk.
Indiában nagy jelentőséget tulajdonítanak a tudásnak és a fürge észjárásnak. A társadalmi felépítmény tetőfokán tradicionálisan mindig a Védákban jártas, tanult bráhmanák (papok, tudósok) foglaltak helyet, akik a gyakorlati tudás mellett a lelki-erkölcsi értékek közvetítői is. Általában nagyon egyszerű, szerény emberek, akik szellemi szabadságuk megőrzése érdekében sohasem fogadtak el fizetést, csupán adományokból éltek. Bölcsességüknél, morális tartásuknál fogva a társadalom nagy becsben tartotta őket.
Az uralkodók számára a bráhmanák tanácsa nélkül elképzelhetetlen volt a kormányzás, az állam megfontolt, az alattvalók jólétét szolgáló vezetése. A királyok gyakran fogadtak udvarukba tudós papokat. Noha muzulmán volt, így tett Akbar, 16. századi mogul uralkodó is, aki legendás hindu tanácsnoka, Birbal segítségével virágzó birodalmat teremtett. Akkoriban messze földön tudták, hogy Birbal mindig az igazság oldalán áll, szenvedélyesen védelmezi a szegényeket, s hogy agyafúrtsága révén sok kellemetlen helyzetből mentette meg a királyt.
|
|
Egy fazék bölcsesség |
|
2019.08.21. 19:37 |
|
Egy alkalommal Ceylonból küldött érkezett Akbarhoz, s különös kéréssel állt elő.
- Uram, - mondta hetykén - úgy hallottuk, hogy udvarodban sok okos ember él, ezért királyom, Ceylon uralkodója arra kér, hogy küldjél neki is egy fazékra való bölcsességet.
Erre a jelenlévők zavartan fészkelődni kezdtek, összesúgtak-búgtak:
"Egy fazék bölcsességet! Micsoda nevetséges dolog ez! Ceylon királya csak gúnyt akar űzni belőlünk. De mégis, valahogyan teljesítenünk kell a kérését, különben szégyenben maradunk. Ebből a pácból még Birbal sem tud kihúzni bennünket! Az ám, itt a remek alkalom, tegyük próbára, tényleg olyan okos-e!"
Azon nyomban el is küldtek Birbalért, aki kisvártatva megjelent, s így szólt a követhez:
|
|
A tíz legnagyobb bolond |
|
2019.08.21. 19:41 |
Élt egyszer Indiában egy híres császár, Akbar, aki szenvedélyesen kutatta az igazságot és igencsak kedvelte és pártfogolta a művészeteket és a tudományokat, de bizony a tréfát sem vetette meg.
Udvara legtündöklőbb ékszere a legendás Bírbal, aki nem csak fürge észjárású szónok és bölcs tanácsadó, hanem egyben a császár egyik leghűségesebb kebelbarátja, támasza, és lelke minden rezdülésének ismerője volt.
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
Tovább…
Élt egyszer egy herceg Kasmírban, aki igen szerette a zenét és fölöttébb becsülte a tudósokat. Csak sokára került trónra, de addig sokat olvasott, tanult, hogy minél bölcsebben irányíthassa majd alattvalói sorsát. 
Réges-régen élt Kéralában az öreg Óuszep, aki sok-sok zsák aranypénzt gyűjtött össze hosszú életében. Egyetlenegy fiacskája volt, de az jobban szerette szórni a pénzt, mint megtakarítani, élére rakni. Óuszep keserűen gondolt arra, miképpen fog fia nyakára hágni a keservesen összezsugorgatott vagyonnak, amint ő lehunyja a szemét.
Élt egyszer egy nagyon szegény ember, aki az indiai Kérala állam Kuráva nevű hegyi nemzetségéből származott. Két leánya született, akiket sok gonddal-bajjal nevelt fel. 
Élt egyszer réges-régen egy hatalmas rádzsa Kéralában. Káprázatos palotája, rengeteg kincse, földje, marhája volt. A palotában sok-sok szolga dolgozott. Kettő közülük egyszerre, ugyanazon év ugyanazon napján lépett az uralkodó szolgálatába. Az egyiket Gópálannak, a másikat Krisnannak nevezték. 
Kérala egyik kicsiny falujában éldegélt egy Dútha nevű földműves, feleségével és Dzsáni nevű kisfiával. Dútha nehéz helyzetbe került, pénzt kért kölcsön, és nem tudta időben visszafizetni. A leggonoszabb hitelezője az uzsorás Úlakannan volt. Úlakannan kíméletlenül követelte vissza a pénzét, és semmilyen kérlelésre nem adott haladékot. 
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer az indiai Bhámer falucskában egy gazdag uzsorás. Több pénzt mondhatott magáénak, mint észt. Gondolatai csak az arany körül forogtak, óriási hasznot akart húzni mindenből. A pénzt kegyetlen feltételekkel kölcsönözte. Kétszer annyit kellett az adósnak vissza fizetnie, mint amennyit kölcsönkapott. 
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy Job nevű szolgalegény. Miután előző helyéről elkergették, új munka után kellett, hogy nézzen. Nagy szerencséjére éppen egy olyan gazdag házba kopogtatott be, ahol még egy szolgára volt szükség, és azonnal fel is fogadták. 
Élt egyszer egy bölcs öreganyó. Marjamnak hívták. Egyetlen fia volt, Thoma, akiért bizony sokat aggódott. A fiú nagyon félénk természettel jött a világra, s örökösen reszketett attól, hogy valami butaságot mond, hát inkább egy szót se szólt. Akár kellett, akár nem, hallgatott, mint a csuka. Amikor eljött az ideje, Thoma megházasodott. 
,,Ha megmondom az igazat, apám megharagszik anyámra, ha hallgatok, apám megeszi a kutya húsát ebédre!" - ezt a szólásmondást idézgetik Malajálamban, ha fontos kérdés eldöntéséről töprengenek. 
Sok-sok mese kering az indiai nép ajkán, melyek halhatatlanná tették az ostobaságukról nevezetes Kottajam falucska lakóit. 
