Írta: G. Szabó Judit Kiadó: Móra Könyvkiadó, 2010 Oldalalszám: 232 „Amikor te lettél a mi mamánk, akkor én még kis hülye voltam, és nem tudtam, hogy engem nem fogsz szeretni. Csak aztán mindig jobban megnőttem, és mindig jobban rájöttem.” Ilyet persze hangosan soha nem mondana a nevelőanyjának Judit, de éjszaka a kórházban, ahol az ember úgysem tud aludni, sok minden kimondható, vagy legalábbis végiggondolható. Juditnak most bőven van ideje a magányos párbeszédre, hiszen jó darabig nem rohanhat úszni, dzsúdózni, huzakodni ikertestvérével, a lüke Ágival, hiszen feküdnie kell.   A regény hősnője, Jutka, igen jellemző tulajdonságaiból következően lovagolni akar tanulni, de nem kevésbé jellemzően – rögtön első alkalommal leesik a lóról, és az egyik gerinccsigolyája megsérül. Hosszú ideig feküdnie kell, és éjszakáit, jobb híján, gondolkodással tölti.