Az emberi faj egyik megkülönböztető jegye, hogy képes a beszédre. Ennek elsajátítása is gyermekkorban történik, viszonylag jól körülírható lépésekben haladva, melyek egyes konkrét életkorokhoz köthetők. A kommunikációra való törekvés azonban nem a beszéddel indul. Három hónapos korban a csecsemőknél megjelenik a szociális mosoly, vagyis a mosolygás azon formája, amit egy látvány, nevezetesen édesanyjuk látványa vált ki. Ezt követően a kisbabák elkezdenek gügyögni, hat hónapos koruk után gagyogni, majd kilenc és tizenkét hónapos koruk közt kimondják életül első szavát, ami a közhiedelemmel ellentétben nem "mama" vagy "papa", hanem legtöbbször egy általuk gyakran látott tárgy neve, például labda. A beszéd elsajátításához azonban nem csak szavakra van szükség. Meg kell tanulniuk egy nyelv hangzóinak készletét, a mondatszerkesztés szabályait, vagyis a nyelvtant, és azt is, hogy milyen helyzetben helyes vagy helytelen bizonyos szavak vagy mondatok használata. Bár a nyelv fejlődése viszonylag jól meghatározott ütemben, mondhatni magától zajlik, befolyásolhatjuk azt, fejleszthetjük a gyermek nyelvi képességeit. A gyermekek mindennapjainak egyik legfontosabb része a játék. Életkortól függően az izgalmas játék sokféle lehet, az azonban közös bennük, hogy a kihívás és öröm mellett azért is fontosak, mert általuk számos képesség gyakorolható és fejleszthető. Egyévesen A kisgyermekek tizenkét hónapos koruk után általában már használnak néhány szót, ám ennél jóval többet értenek meg. Szülőként ezt azzal fejleszthetjük tovább, ha beszélgetünk gyermekünkkel, ügyelve arra, hogy a szemkontaktus folyamatos legyen. A kisgyermekek figyelme ilyenkor még könnyen elterelődik, ezért fontos, hogy a háttérben rádió vagy televízió ne menjen. Miről beszéljünk ilyenkor vele? Egyrészt a kicsi számára fontos emberekről, családtagokról, rokonokról. Másrészt a gyermeket körülvevő érdekes tárgyakról, például játékokról, annak tulajdonságairól (színéről, formájáról), esetleg arról, hogy mit csinál épp a játék (fekszik vagy ül a baba, stb.). A kisgyermek minden olyan dologra kíváncsi, amit játékosan tudunk vele megosztani, ami módot arra is, hogy öltöztetés vagy fürdetés közben a gyermek saját testrészeinek neveivel is megismerkedjen. Már használni kezd egy-két szót és jelentésüket is ismeri. Egy szót használ az egész mondat helyett: ha inni kér, azt mondja, víz, az „anya gyere ide”, helyett annyit mond, hogy mama. Ekkor a szavak jelentése még tág, mindenféle lábbeli csak „cipő”, minden, ami gömbölyű az  „labda”. Sokkal több szót megért, mint amennyit kimond.  A hangsúlyozást is még csak próbálgatja, miközben kérdez, felemeli a hangját. Mostanra már ráérez, milyen hasznos dolog a beszéd, és egyáltalán a kommunikáció, mert általa ki tudja fejezni szükségleteit, valamint végrehajt egyszerű utasításokat is, pl.: „hozd ide a babát!” Másfél éves kor után Tizennyolc hónapos kor környékén a gyermekek szókincse ugrásszerűen bővül, és a korábbi egyszavas mondataik helyett, már két szavas mondatokat alkotnak. Erre gyakran a "távirati stílus" fogalmával utalnak a szakemberek, mert a gyermek úgy beszél, ahogy a táviratokat fogalmazzák. Egy mondatban általában egy alany és az általa végzett vagy végzendő cselekvés szerepel. Ebben az életkorban a kisgyermeket már meg lehet kérni arra, hogy megnevezzen bizonyos tárgyakat vagy meséljen arról, ami vele nemrég történt. Ezt általában örömmel teljesítek, hiszen szeretnek a családtagjaikkal beszélgetni. Ha ők a kicsi minden mondatára reagálnak, akár csak egy biccentéssel, a tekintetükkel, egy mosollyal, akkor a gyermek egyre bátrabban beszél és egyre több szót használ. Külön játékokkal, pl. játék telefonosdival is beszédre biztathatjuk gyermekünket. „Szótára” már mintegy 200 szót, - többnyire főnevet tartalmaz. 18-20 hónapos koruk között a gyermekek 10 vagy ennél több szót tanulnak meg naponta. Most aztán nagyon figyeljünk oda, mit és hogyan mondunk a gyermek előtt, mert már egyszerű mondatokat is képez. Beszéde még hibás de ez természetes. Felcserél, kihagy hangokat, szótagokat, még nem, vagy hibásan ragoz, a „tied” helyett azt mondja, „tiem”. Kétéves kor körül már megjelennek a háromszavas mondatok is, és egyszerűbb dallamokat is elkezd énekelni a kisgyermek. Saját személyére vonatkozó közléseket is képes lesz megfogalmazni, elmondja, mit szeretne, mit nem, mit gondol, érez. A személyes névmásokat még nem tudja használni, maximum saját nevét mondja az „én” helyett. Ösztönösen is törekszik szókincse gyarapítására, a „mi ez?” kérdéssel. 25-36 hónap Küzd magával, hogy helyesen alkalmazza a szavakat, most már a személyes névmásokat is kezdi használni. 2-3 év között már legalább 300 szót ismer a gyermek. Egyszerű mondatokat is össze tud állítani, (alany, állítmány, tárgy). Hároméves korában már kb. 500 szót, ismer a kisgyermek. Már el lehet beszélgetni vele. Szóhasználatával és mondatalkotásával képes alkalmazkodni környezetéhez. Amikor játszótársaival kommunikál, egyszerűbben fogalmaz, ha a felnőttekkel, akkor választékosabban. Beszéde érthető, képes megmondani nevét és életkorát. A negyedik életév végére a nyelvtani szabályokat is hibátlanul fogja alkalmazni.   A szülő feladata Egyszerűen csak beszéljünk hozzá minél többször. Kutatások alapján kimutatták, azoknak a gyermekeknek jóval magasabb az IQ-ja, akikhez szüleik különösen sokat beszéltek. Szókincsük lényegesen bővebb, mint azoké a gyerekeké, akik kevesebb verbális ingerben részesültek. Már a várandósság alatt is el lehet kezdeni a gyermek beszédértésének fejlesztését, miközben hangosan felolvasunk, énekelünk a magzatnak. Már a születés után is beszéljünk a gyermekhez, amikor fürdetjük, pelenkázzuk, etetjük. Adjunk lehetőséget rá, hogy a baba visszajelezzen egy mosollyal, pillantással. Beszéljünk hozzá tovább és tapasztalhatjuk, ő is megpróbál válaszolni. Összegzésként A gyermekek számára a játék tehát új képességeik elsajátításának terét nyújtja, de nem szabad elfelejtenünk, hogy sosem a szülő vagy a szülők nélkül, hanem csak velük együtt, és addig, míg a gyermek örömmel vesz részt benne. Csak addig fejleszt és serkent a játék, míg boldogságot okoz, ehhez pedig szükséges a szülők jelenléte, esetleg kisebb vagy nagyobb bevonódása, valamint az is, hogy gyermekünk önmaga határozhassa meg, hogy mivel mennyit játszik, hiszen nálánál jobban senki nem tudja, hogy számára milyen a jó játék. Forrás: HáziPatika.com