A két cica - önhibáján kívül - komoly galibába keveredik: elvesznek otthonról. Hiába is keresi őket gazdájuk, a Kedves Hölgy, nem leli nyomukat. Így hát, nincs más választás, a cicáknak kell kézbe venni saját sorsukat, hogy hazajussanak. Akadályok során kénytelenek átküzdeni magukat, miközben utaznak cirkusszal, kipróbálják a kóbor macskák életét, sőt rövid időre különválnak, de csak azért, hogy a végén egyetlen látványos kaland során összetalálkozzanak. Nem túlzás azt állítani, hogy az egyik legjobb dolog, ami Hollandiában egy mesével történhetett, ha Fiep Westendorp készítette hozzá a rajzokat. Nemcsak remek érzékkel választja ki a lényeges vonásokat, de a színekkel és a formákkal is bravúrosan bánik. A figurái egyszerűek, de jellemüket egy kéztartással, vagy egy grimasszal sikeresen megformázza. Mivel egészen fiatal korosztály számára készült a könyv, így fontos, hogy a szöveg és a képek aránya viszonylag egyensúlyban legyen. Mindezt úgy, hogy a rajzok főként három színből és ezek árnyalataiból állnak: kék, piros, sárga (najó egy kis fekete-fehérrel). Nincs hiányérzetem, egyáltalán nem furák a piros-szürke fák, a sárga fű. Sőt inkább izgalmas figyelni, hogy milyen életvidám, ragyogó világot hoz létre pusztán pár színárnyalat segítségével. A könyvet 3 éves kortól ajánlják, nem véletlenül, hiszen ez már egy kicsit cirkalmasabb történet, mint az előző két lapozó. Hintafa blog