Milyen elgondolás vezetett benneteket a kötet meséinek kiválasztásában?
Mivel Joli kolléganőm egy kétnyelvű, francia-magyar családban élő, ötgyermekes édesanya, rengeteg kedvenc meséjük volt az évek óta gyűjtögetett francia házi könyvtárukban. Nekünk végtelenül könnyű dolgunk volt: a kedvencekből kellett kiválasztanunk a legeslegkedvencebbeket!
A szelektálás közben két dolgot azért figyelemben tartottunk: a megjelenés időpontjára való tekintettel a tavaszi-nyári mesék kerültek előtérbe, amit reményeink szerint nemsokára egy őszi-téli tematikájú következő gyűjtemény követhet majd.
A másik szempont pedig a változatosság igénye volt: mind tartalmilag, mind grafikailag. A gyűjteményben szereplő hat mesét hat különböző stílust képviselő francia alkotó illusztrálta: egyszerre jelenik meg benne klasszikusabb akrill, pasztellkrétás, textilapplikációs technikával készült, és szinte karikatúraszerűen megrajzolt, humoros képvilág is.
![img_5053.jpg](http://m.blog.hu/hi/hintafa/image/img_5053.jpg)
Ez utóbbit képviseli például Jennifer Dalrymple meséje, melyben Bodor, a kisbárány életében először áll be a fodrász előtt kígyózó sorba, s nem is tudja mitől fél jobban: a fodrász ollójának ijesztő csattogásától, vagy attól a gondolattól, hogy meg fog változni a kinézete, s talán rá sem ismernek majd. A sorban izgatottan várakozó, majd elképesztő frizurákkal távozó felnőtt birkák látványa jó érzékkel oldja a történetben rejlő feszültséget, ami tökéletesen szerte is foszlik, és szertelenül ugrándozó örömre vált egy frappáns befejezésben.
![](https://s04.static.libri.hu/bfiles/9a/30128.jpg) ![](https://s06.static.libri.hu/bfiles/51/30147.jpg)
A gyűjtemény legkedvesebb figurái közé tartozik Foltos is, aki talál egy óriási csontot, elássa, de másnapra elfelejti hol keresse. Hiába ás mindenfelé, a csontot sosem, ellenben barátai elvesztett holmijait sorra megtalálja.
![](https://s02.static.libri.hu/bfiles/43/30130.jpg)
És nem hagyhatom említés nélkül Kiscsipiszt sem, aki egyik reggel nyűgösen és rosszkedvűen ébred fel, mivel szíve köré egy szörnyűséges gondgombolyag tekeredett. Ki ne ismerné az ilyen nehéz reggeleket? A gubancok kioldása, a gondok elröppentése Nagycsipisz szeretetteljes tudománya, aki rögtön segítségére is siet.
Mindezekkel a példákkal csak azt akarom érzékeltetni, hogy a történetek mennyire széles érzelmi skálán mozognak: találkozunk félelemmel és megnyugvással, türelmetlen kíváncsisággal, tettrekészséggel, baráti összefogással, rosszkedvvel, majd annak feloldódásával, csalódásokkal, örömmel vagy akár a szeretet kifejezésének számtalan variációjával is. Csupa olyan érzéssel, eseménnyel, helyzettel, mely bármelyik kisgyerek számára ismerős lehet.
![img_5040.jpg](http://m.blog.hu/hi/hintafa/image/img_5040.jpg)
A 2-5 éves gyerekeket célozzátok meg ezzel a válogatással. Ha körbenéz az ember, azt látja, hogy e korosztály számára bőséges a kínálat képeskönyvekből, mesékből. Miben más a Kisgombos Mesegyűjtemény?
Egyrészt mindenképp a gyűjtemény sokszínűségét, grafikai stílusgazdagságát emelném ki, mert nagyon fontosnak érzem, hogy a gyerekek már ebben a korban is sokféle vizuális kifejezésformával találkozzanak. A kicsik egy-egy hosszú sorozathoz ragaszkodva sokszor elvesztik a megszokott ábrázolásoktól eltérő képek felé való nyitottságukat. Izgalmasnak tartom, hogy most egy könyvön belül többféle képi világgal kerülhetnek kapcsolatba.
![kisgmese](http://www.gyermekirodalom.hu/wp-content/uploads/2017/06/kisgmese.jpg)
Másrészt a kötetnek azokat a jellegzetességeit emelném ki, melyek egyben össze is tartják ezt a tarka válogatást: a magas esztétikai minőséget, és egy olyasfajta, a kisgyereket erősítő, bátorító, mégis könnyed, barátságos hangvételű mesélő stílust, amit csak kevesen tudnak elcsépelt gesztusok nélkül képviselni. Ezek a mesék az egyszerű, lényegi, minden kisgyereket foglalkoztató kérdésekre természetes bölcsességgel, kedves humorral adnak választ. Segítenek megérteni a különféle érzéseket, legyenek azok akár a félelem, akár a harag, akár a csalódás. Közben megmutatják a szívességadás, az összefogás, a másik segítésének örömét.
![img_5038.jpg](http://m.blog.hu/hi/hintafa/image/img_5038.jpg)
A mesék egyszerű, mégis játékos szókincse a szülők számára is örömtelivé teszi a kisgyerekek – korukból fakadóan jellemző – vágyát, hogy újra és újra, ezerszer is elolvassák ugyanazokat a meséket. Egyébként épp ezért, a mesék „nem egyszer használatos volta” miatt is döntöttünk a gyűjteményes formában való megjelenés mellett: ezzel, hogy úgy mondjam, „emelt dózisban”, koncentráltan kínálunk valami nagyon szerethetőt a meseolvasó családoknak. Könyvesbolti tapasztalataink szerint nagyobb igény van a korosztály számára kínált mesegyűjteményekre, mint amennyi jelenleg elérhető. Más kiadók jellemzően inkább sorozatokban gondolkodnak. Az egy kötetben való megjelenéssel viszont a mesék körülbelül fele annyi áron érhetőek el, mintha külön-külön adtuk volna ki őket, s ez sem utolsó szempont, ha a vásárlás anyagi oldalát nézzük.
Vizilóöcsi varázslatos tolla
![](http://www.folyoiratok.ofi.hu/sites/default/files/styles/pep_content_image_full_size/public/vizilo.jpg?itok=UXYn2t38)
Lóci, a kis víziló csupa kedves ajándékot kapott a születésnapjára. A legjobban mégis Vízilóapu ajándéka tetszik neki: egy piros toll.
– A tolladban csodaszép dolgok rejtőznek – szól Vízilóapu. – Mindjárt meg is mutatom, mennyi minden, csak előbb pihenek egy kicsit.
Lóci nem akar várni. Megpróbálja maga megtalálni a tollban rejlő különleges dolgokat. De semmit sem talál benne.
Odamegy a nővéréhez, Lolához:
– Apu azt mondta, csodaszép dolgok vannak a tollamban. Segítenél megkeresni őket?
Lola csodálkozik. Fogja a piros tollat, megrázza. Három csepp tinta hullik a földre.
– Nem értesz hozzá… – sóhajt Lóci és elmegy.
Lóci Csőrepicihez, a tyúkocskához megy, és tőle kér segítséget.
– Ez a toll kisebb, mint egy tojás! Már hogy lennének szép dolgok benne? – kérdezi Csőrepici.
Lóci továbbmegy.
Ekkor meglátja Nyakapacát, a zsiráfot, és őt is megkéri, hogy segítsen megkeresni a tollban rejlő szép dolgokat.
A zsiráf azt feleli:
– Ez nem is toll! Ez egy furulya!
Belefúj. De nem jön hang belőle.
– Nem értesz hozzá… – sóhajt Lóci és hazamegy.
Vízilóanyu és Vízilóapu még pihennek. A kis vízilógyerek úgy érzi, nem tud tovább várni.
Felébreszti Vízilóanyut:
– Anyu! Anyu! Kérlek, mutasd meg nekem, milyen szép dolgok vannak a tollamban!
– Gyere csak velem! – mondja Vízilóanyu.
Vízilóanyu leülteti a kicsit egy fehér papír elé. Lóci mancsát a sajátjába veszi. A piros toll szép lassan siklik a papíron.
– Mi ez? – kérdezi Lóci.
– Éppen leírtuk, hogy „Lóci” – válaszol Vízilóanyu.
– A nevem benne van a tollban? – csodálkozik Lóci.
– Igen – válaszol Vízilóanyu. – Minden név és a világ minden egyes szava is!
– Még a „süti”, az is benne van a tollamban? – kérdezi Lóci.
– Igen – bólint Vízilóanyu. – Nézd csak!
És együtt leírják, hogy „süti”.
– És a „vonat”? Benne van az is?
– Igen, benne van – válaszol Vízilóanyu.
– A „repülő” is?
– Az is.
Lóci és Vízilóanyu sok-sok szót írnak le így, együtt.
Ekkor a szomszéd néni látogatóba jön Vízilóanyuhoz, hogy megmutassa az új ruháját. Lóci egyedül marad.
Hegyeket, tengereket, napot rajzol. Hamarosan az egész világ előkúszik a tollából.
Amikor Vízilóapu felébred, halkan odamegy Lócihoz, és azt mondja:
– Igazán klassz dolgokat találtál a tolladban! Ez igen! Nagyon ügyes vagy, kisfiam!
|