Két kisfiú édesanyjaként nekem is fontos, hogy a mesék egy része főhőshöz méltóan okos és talpraesett lányokról szóljon. Már csak azért is, mert az igazi lányok is főhőshöz méltóan talpraesettek és okosak. Úgyhogy ha ráhagyjuk a fiúkra, hogy kislányügyben csak a mainstream gyerekkultúrából tájékozódjanak, akkor eléggé meg lesznek majd szeppenve, amikor valóságos felnőtt nőkkel találkoznak.   De a kérdésedre visszatérve: nehéz megragadni, hogy mi lehet fiúspecifikus extra igény. A humorra nagyon vevők a fiaim. Meg az eredetiségre is. Ha érzik, hogy egy szöveg ki akarja őket szolgálni, akkor azt elunják, mint ahogy én is. Szóval ez sem igazán fiúspecifikus. Mit szóltál, mikor Kertész Edina, a kötet ötletgazdája felkért, hogy írj mesét? Örültem neki. Miért pont a csillagászatot választottad a királylány hobbijának? Nem a hobbija, hanem a hivatása! És azért a csillagászatot választottam, mert jó sokrétű metafora, benne van minden, amit akartam: egyrészt romantikus, mesés képzeteink társulnak hozzá – a csillagász olyasvalaki, aki hű maradt gyerekkori álmaihoz -; másrészt olyan szakma, amit hagyományosan nehéznek, komolynak gondolunk, például mert sokat kell hozzá matekozni. És filozofikus szakma is, aki beleássa magát, nem ússza meg, hogy el ne gondolkozzon a világegyetemben elfoglalt helyéről és ilyenekről. Szóval minden szempontból lázadó lányoknak való. Többen is már létező népmeséket gondoltak újra, de te egy teljesen új mesét írtál. Mi ennek az oka? Mindig nehezen tudok az előírt keretek között maradni. Annyi volt az előzetes elképzelésem, hogy a főhős legyen lány, és győzze le a sárkányt. Először két kislányra gondoltam, akik barátnők, és az egyiküket a sárkány elrabolja, a másikuknak pedig ki kell őt szabadítania. De aztán Zsuzsi királykisasszony olyan erősre sikerült, hogy nem tűrt meg még egy főhőst maga mellett. És nem is volt rá szüksége, megoldotta egyedül. Melyik népmese volt gyerekként a kedvenced? Talán a Fehérlófia. Mindig borzongtam tőle. Szerettem borzongani. Miről szól számodra a meséd? Barátságról. Autonómiáról. De nem szeretném túlmagyarázni, már így is túlmagyaráztam. Most te kérdezhetsz, a Világvége alsó egyik szerzőjétől. Kinek tennéd fel a kérdésed, és mi lenne az? Varró Zsuzsának: A Senki malaca tele van gyönyörű, ízes, török hódoltság korabeli fordulatokkal. Eleinte nem is tudtam eldönteni, hogy ezek mind létező fordulatok-e, vagy egy részük zseniálisan eltalált, törökös halandzsa. Honnan ez nyelvtörténészi vonzalmad, és hogyan gyűjtöd a szavakat? Egyáltalán, hogyan dolgozol?