Pinokkió
2018.09.27. 03:12
Írta: Carlo Collodi
Átdolgozta és illusztrálta: Pierre Couronne
Fordította: Nagy Éva
Kiadó: Lilliput, 2002
Oldalszám: 22
Dzsepettó, az öreg mester mindig szeretett volna egy olyan bábut faragni, ami szalad, ugrál, nevet - akárcsak az igazi kisgyerek. Amikor vágya végre teljesül, s megformálja Pinokkiót, még maga sem sejti, mennyi gondot vesz a nyakába.
Nehéz lenne ugyanis a kemény fából faragott legénykénél nagyobb rosszcsontot találni! Kerüli az iskolát, kedveli a mihaszna társaságot, s elhatározása, hogy jó útra tér, az első csábításra úgy foszlik szét, mint a buborék.
|
Hiába a jóságos Kék Tündér segítsége és a számtalan megpróbáltatás - a pénzét elveszik, szamárrá változik, a sok hazugságtól hosszú orra nő, végül majd' a tengerbe vész -, úgy tűnik, sohasem tanul a leckéből.
Vajon sikerül mégis rendes, igazi hús-vér kisfiúvá válnia?
Átdolgozta: Ronne Randall
Fordította: Medgyesy Zsófia
Illusztrálta: Claudia Venturini
Dzsepettó asztalosmester nagyon vágyik egy fiúra, de a kis figura, akit magának kifarag, szófogadatlan és forrófejű. Bár Pinokkió rettentően szeretne igazi kisfiúvá válni, képtelen ellenállni a csábításoknak.
Vajon felismeri-e valaha, hogy a vágya beteljesüléséhez változtatnia kell haszontalan, megrögzött természetén?
A mese klasszikus átdolgozott formájában az óvodás és a kezdő olvasók igényeihez igazodik. Ennek megfelelően egy-két oldalas fejezetekre tagolódik a történet, így több estén keresztül is mesélhetők. Az általános iskolásoknak pedig külön sikerélményt jelenthet, ha egy igazi "regényt" sikerül elolvasniuk, megismerve azokat a történeteket, amelyeket szüleik olvastak amikor olyan idősek voltak, mint ők.
A történet leegyszerűsített, lényegretörőek, az egész oldalas színes illuszrtációk beszédesek, a könyv lapjai fényesek és vastagok, melyeket öröm lapozni.
|
|