8-9 évesek regényei: BerGer Szimat Szolgálat - meseregény-sorozat
2020.10.26. 09:09
Írta: Nyulász PéterIllusztrálta: Ritter Ottó
Kiadó: Berger Kiadó, 2016-2020
Kötetszám: 5
Oldalszám/kötet: 128
Hogy kicsoda Bugac Pongrác, és mi fán terem a BerGer Szimat Szolgálat?
Egyszerű. Pongrác én vagyok, a BGSZ pedig egy nyomozóiroda, amit a bácsikáim alapítottak. Bernát bácsinak és Gerzson bácsinak, a két tiszteletreméltó öregúrnak igazán jó a szimata még most is, csak már nincs kedvük olyan sokat szaladgálni.
Alig várták, hogy elvégezzem az egyetemet, és átvegyem a cég irányítását. Kis idővel ezelőtt teljesült a vágyuk. Elmehettek nyugdíjba, és immár én ülök a BerGer Szimat Szolgálat igazgatói székében, a Harap utca 3/b- alatt. Persze csak akkor, ha a teendők nem szólítanak a terepre...
|
A sorozat kötetei
(1) A fürdők réme
(2) Az ellopott Mikulás-szán
(3) A hosszúfülűek kincse
(4) Az időgladiátorok
(5) A Gemini kód
BerGer Szimat Szolgálat – Bugac Pongrác kalandos esetei
A BerGer Szimat Szolgálat egy detektív iroda. A kacagtatóan humoros és fordulatos kalandok szereplői valós kutyafajták jellegzetességeit viselik – a főszereplő csapat a kilenc magyar kutyafajtát jeleníti meg. A kalandok ismert, valóságban is létező helyszíneken játszódnak, ahová szeretni való, rajzfilmes stílusú figurái repítik az ifjú olvasókat – földön, vízen, levegőben, s olykor még a föld alatt is.
A magával ragadó tartalom mellett az olvasóvá nevelés és az ismeretterjesztés is fontos célja a sorozatnak.
A kötetek nagy betűmérettel és sok képpel készülnek, rajzfilmes stílusban. A szöveghez kis keretes formában lexikális ismeretek is kapcsolódnak, a Tanítók Egyesületének ajánlásával pedig foglalkoztató feladatlapok készültek a gyerekek – illetve pedagógusaik számára.
A BerGer Szimat Szolgálat egy modern eszközökkel felszerelt detektívcsoport, amit a laza szakmai tudás mellett a nagyon fontos rokoni és baráti szálak fűznek össze. Fontos még, hogy nem egyszerű szereplők, nem egyszerű kutyák ezek.
A játszva tanítás jegyében a szerzők a kilenc magyar kutyafajtából indultak ki. Ők alkotják a csapat magját, ők a főszereplők. A kalandok közben pedig rengeteg más fajtával is megismerkedhetünk. A kutyafajták jellegzetességei a grafikai megjelenésen túl a jellemábrázolásba is bekerültek.
A műfaj tehát detektívregény, ami nagyon jó lehetőséget nyújt az elképzelt és a két kötetben már formát is öltött világ folyamatos kiterjesztésére. Akár csak az egyes kalandok, kötetek történeteinek szintjén, akár a formai korlátok átszabásakor.
A magyar kutyafajtákból álló szereplők köré világot, a világ köré pedig egy új kiadót hoztak létre Nyulász Péterék. A BerGer Kiadót a Móra Könyvkiadói csoport tagjaként indították útjára.
A sorozat történeti háttere
A két nyugdíjas öregúr, Bernát (magyar vizsla) és Gerzson (drótszőrű vizsla) kuzinok a friss diplomás unokaöccsükre, Bugac Pongrácra (mudi) hagyják irodájukat, a BerGer Szimat Szolgálatot, a Harap utca 3/B. alatt.
A két idős eb ma már csak pipázgatni, olvasgatni, sakkozgatni szeret a parkban; ám eközben persze mindenről tudnak – még mindig. Pongrác lelkes és igyekvő, örömmel veszi át a Szolgálat vezetését, amiben egy kis csapat van a segítségére. E baráti hálózat tagjai aztán, minden bonyodalmon átsegítik egymást, és megoldják a legrejtélyesebb ügyeket is.
Mészöly Ágnes
A Berger-jelenség
Felesleges szót és karaktert pazarolni arra, mennyire és hogyan változtak meg a gyerekek (és a felnőttek) médiafogyasztási, ismeretszerzési és olvasási szokásai az elmúlt néhány évben. A generációs szakadék, legalább is a tömegkultúra fennsíkjáról nézve, még sosem volt ilyen mély és áthidalhatatlan.
Az X generáció egykor forradalmi, mára kissé elnehezült tagjaiként lihegve próbálunk lépést tartani a „kihívásokkal”. Olyan könyvet írunk, ami megragadja és fenntartja a nemlétező átlagolvasó figyelmét, gyerekirodalmi blogot szerkesztünk, konferenciákat szervezünk, próbáljuk megérteni az igényeket (képiség, rövid mondatok, gyors cselekmény, intermediális utalások), és kiszolgálni őket, pedig nem kizárt, hogy a gyermekirodalom papírhajójára a Titanic név van felfestve, és a jeges víz pillanatokon belül elönti a fedélzetet.
Az mindenesetre biztos, hogy sokkal jobb eséllyel indulnak az olvasók kegyeiért azok a gyerekkönyvek, amelyek mögött tudatos kiadói koncepció, komplex program áll. Mint például Nyulász Péter új sorozata, a Berger Szimat Szolgálat, melynek eddig két kötete – A fürdők réme és Az ellopott Mikulás-szán – jelent meg.
A regények önmagukban nem tűnnének ki a jelenlegi kínálatból. A cselekmény meglehetősen egyszerű – ez tudatos írói döntés, hiszen a Helka-trilógia óta tudjuk, hogy Nyulász Péternek nem esik nehezére bonyolult, szövevényes történeteket kieszelni. Ám ebben az esetben a szerző, kifejezetten azokra a gyerekekre gondolva, akiknek nehezebben megy az írott szöveg értelmezése, megmaradt az alapoknál: a lineáris időkezelés, a nyilvánvaló viszonyok, az egyértelmű következmények mind-mind az értelmezhetőséget segítik.
Ugyanakkor kétségtelenül népszerű, a szülők (hiszen ennél a korosztálynál jellemzően ők a vásárlók) által is kedvelt műfajt, krimit ígér a nagyérdemű olvasóknak. Sajnos azonban úgy tűnik, hogy a bűnügyi regény és a kezdő olvasók számára alkotott szövegek úgy vannak egymással, mint a poláros és az apoláros folyadékok: nem kifejezetten vegyülnek egymással. Az egyszerűsítéssel épp a krimi műfajának lényege veszik el, a történetbe nem fér bele semmilyen furmányos csavar, semmilyen meglepő fordulat. A rövid terjedelem szinte kizárja, hogy egy igazi, okos nyomozást követhessünk végig: a főszereplő Pongival leginkább megtörténnek a dolgok, nem irányítja az eseményeket, inkább csak követi és kommentálja őket.
A Berger-sorozatnak sokkal inkább a tudatos tervezés az erőssége. A szerző valós helyszíneken szerepelteti a híres magyar kutyafajtakarakterekből felállított nyomozócsapatot. Az egyes szereplők jellemében visszaköszön, sőt, meghatározza azt az adott kutya fajtajellege, külső és belső tulajdonságai. Nyulász Péter a sorozat ötletének megszületése óta együtt dolgozott és gondolkodott Ritter Ottóval, aki nemcsak megrajzolta, hanem az egész koncepció felépítésében, a könyvtervezésben és tördelésben is részt vett. Az illusztrációkat könnyen értelmezhetőre és befogadhatóra, sőt, szerethetőre hangolták, a rajzoló pedig remekül eltalálta a kilenc híres magyar eb figuráját. A rajzokban felismerhető a rajzfilmes hatásra, dinamizmusra való törekvés, ugyanakkor a könyvben az alkotók kihasználják a nyomtatott oldalak kínálta lehetőségeket: a szövegben, bár nem olyan mértékben, mint például Lakatos István teszi A majdnem halálos halálsugárban, sokat játszanak a tipográfiával, néhol kifejezetten képregényes hatást keltve, ugyanakkor az ismeretterjesztő magazinokból ismerős buborékokban apró tudásmorzsácskákat is találhat az olvasó.
A Berger-sorozat azonban nem elégszik meg ennyivel. A kiadó, melyet kifejezetten e könyvek köré szervezett a szerző, egy weboldalon különféle extra tartalmakat kínál olvasóknak – és pedagógusoknak. A site, interaktivitását tekintve talán nem felel meg a legmagasabb igényeknek – az online játék még nem működik, a letölthető színezők pedig nem kifejezetten a megcélzott korosztály korosztály kedvencei –, de a pedagógusok számára (egy e-mail elérhetőség megadása után) elérhető feladatlapok kifejezetten hiánypótlók. Tényleg nagy segítséget nyújtanak az adott szövegek feldolgozásában a tanítóknak, akik közül szerencsére egyre többen nyitnak esetlegesen a kortárs gyermekirodalom, a mai témák, a jelenleg alkotó szerzők felé.
Összességében remek kezdeményezés a Berger-sorozat: egy olyan próbálkozás, ami az olvasással még csak barátkozó gyerekeket szólítja meg. Egyszerűsége garantálja az olvasó sikerességét, kifejezetten azoknak szól, akiknek nehézséget okoz a bonyolult, összetett szövegek feldolgozása.
Ugyanakkor egy ilyen összetett alkotás, mely egyáltalán nem csupán regény, sokkal inkább oktatási program kíván lenni, több kérdést is felvet:
vajon milyen hosszú távú hatása van annak, hogy ha az olvasók vélt vagy valós gyengülő képességeihez igazítjuk az általuk feldolgozandó szövegeket?
Versenyre kelhet-e felhasználói élmény szempontjából egy könyv nyomán megalkotott-kitalált játék (már amennyiben nem Sapkowsky Witcher-jéről van szó) az igazi számítógépes játékkal?
Szükséges-e a könyviparnak, könyvkiadásnak felvenni a digitalizált tartalmakkal a versenyt (amiben, nagyon úgy tűnik, leginkább alulmarad), vagy jobban jár, ha megmarad a hazai pályán, abban bízva, hogy az olvasás varázsa az alfa-generáció tagjait is rabul ejti még?
Jelen sorok írójának fogalma sincs arról, milyen válaszok adhatók a fenti kérdésekre.
|
|