Mielőtt tovább mennénk, jeleznünk kell egy bizonytalanságot. Nem minden mese, mítosz, legenda valóság nélküli. Erre a legszebb példák: A bibliai Noé és családja, az özönvíz története. Mai kutatások szerint  a történet alapját képező esemény megtörtént. (Legrégebbi írásos emléke Mezopotámiába, Kr. e. 1300-1500 környékére tehető. Kutatók szerint még régebben történt.) Széljárta Ilion vára. Trója, mai nevén Truva a Hiszarlik dombon. (Alapítva Kr. e. 3000. A trójai háborúban elpusztult kb. Kr. e. 1200 vagy 1300-ban.) Heinrich Schliemann (1822-1890) 1871/73-ban  megtalálta Priamosz kincseit Homérosz Iliásza alapján. Lehet, hogy Atlantisz sem csak egy mese? Kis kitérőnk után kanyarodjunk vissza fő témánkhoz, a mesékhez. A mesék legősibb fajtája a népmese. Ezen belül időrendben közel azonos időszakban jelennek meg a varázsmesék és a tanítómesék.     Tanításakor sokan használják Kalocsai-Kiss-Szabóné (1980) által kidolgozott módszertant:  Az első mese tárgyalásakor a mese vagy annak részlete elmesélhető bemutatva, hogy a mesének meghatározott kommunikációs célja van. Jellemzője, hogy jó és rossz szereplői vannak. Általában a mesehősnek a legkidolgozottabb a jelleme. Mesehősnek célja, küldetése van, amely elérésében a többi mesehős, szereplő segítheti vagy gátolhatja. A népmese szereplői jellegzetes nyelven beszélnek. A varázsmese állandó cselekménysort tartalmaz, egyéni felhasználása változó. (Állandó cselekmények: kiindulás, próbatételek, esküvő; állandó szerepkörök: hős, ellenfél, királykisasszony, adományozó stb.)  A szereplők szerepköre állandó, de egyéni vonásaik mindig mások.