1. cezúra A kultúrában a nyomtatott dokumentumok digitalizálása új korszakot jelent, melyben mindannyian – személyek és könyvtárak - részt vehetünk. Nem csak használjuk az internet kínálta eszközöket, tartalmakat, hanem magunk hozunk létre eszközöket, teszünk közzé tartalmakat. A nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár ezen a téren igen sokat haladt előre: folyóiratdigitalizálás, Nagykanizsai Kistérségi (Könyvtári) Adatkezelő Rendszer létrehozása, benne eredeti művek képének és felismertetett szövegének közzététele. Az ezen a területen kipróbált, elért és már előre prognosztizálható lehetőségek megtapasztalása, elgondolása hátborzongatóan jó érzés. Ez a könyvtár új feladatait és lehetőségeit egyaránt jelenti. 2. cezúra A könyvek világa után a bármely hordozón – persze akár könyvben is – megjelenő ismeret világában kalauzoljuk, segítjük az érdeklődőt. Persze ebből fakadóan tudjuk, hogy az értő olvasás, vele a fogalmi gondolkodás sem a nyomtatott szóhoz kötődik csupán, hanem a szó mindenfajta megjelenéséhez. 3. cezúra Eldőlt az elődeink által feltett kérdés, múzeum vagy a csúcstechnika segítségével megvalósított információkezelés lesz-e a könyvtár. Nem mondjuk ki naponta, de a második mellett döntöttünk, még ha mindennapi cselekedeteinkben nem is következetesen érvényesítjük ezt. Ezek mind korszakhatároló megjegyzések egyenként is jelentős változások, együtt pedig egy egészen új helyzetet írnak le. Az előbbi területeken járt az elmúlt esztendőkben az eszem, a magam korlátainak az átlépésével küszködtem. Kerestem a szakmánk jövőjét, de mindig a fundamentumot éreztem bizonytalannak. A könyvtárhasználót. Azt, aki ebben az új világban együtt keresi a könyvtárossal a szavak, a fogalmak világában válaszát a kérdéseire. Elhittem azt én is, – egy ideig – hogy az újabb generációk nem olvasnak, nem tudnak olvasni, kiveszett belőlük az érdeklődés az olvasás iránt. Abban a rettegésben éltem, hogy a képek direkt világa elönti a gyermekeim és korosztályuk agyát és nem tudunk fontos dolgokról beszélni. Ezeket a "fontos dolgokat" valamiért én úgy képzelem el, hogy azok elvont fogalmak. Értékek, eszmények, melyek elmondhatók, a fogalmainkkal megnevezhetők, mondatokba szerkeszthetők, ilyenformán leírhatók és olvashatók. Tehát attól féltem, hogy nem fogom őket érteni, mert az ő világuk majd azt a cizellált eszközrendszert, melyet az európai gondolkodás kifejlesztett nem sajátítja el és megszakad a folytonosság az európai civilizációban. A vész megfogalmazói lehet, hogy nem jutottak ilyen következtetésre, ők csak arról beszéltek, hogy az újabb generációk nem olvasnak, viszont folyton tévéznek, videóznak, számítógépeznek és ezek a jelenségek a betű ellen vannak. Mintha a jövőnk bizonytalanodna el az értő, szenvedéllyel űzött olvasás kiveszésével. Ezek után mi lenne, ha kiderülne, hogy a gyerekeink szenvedélyesen olvasnának, ha eltalálnánk a nekik szóló ajánlatot? Ha komolyan vesszük a vészjósló jeleket, akkor ettől a pillanattól az olvasás, az értő olvasás életünk leglényegesebb kérdései közé lép elő. Mindenki, aki tehetne az olvasásért és mégis elhanyagolhatónak, lényegtelen problémának tekinti, súlyos hibát követ el. Lehet, hogy súlyos bűn terheli könyvtári és iskolai működésünket, szülői lelkiismeretünket - ha kiderül, hogy a tanár, a könyvtáros, sokszor a szülő is téved, mert a gyereke, diákja, olvasója (ill. nem olvasója) szenvedélyesen olvasó emberré válhatna, ha az olvasás gyönyörűségét tudnánk neki biztosítani. Márpedig azt állítom, hogy nem romlott el az a csodálatos műszer az újabb generációkban sem, mely szenvedélyes olvasóvá tehet bennünket. A műszer működik és bizonyítja létét, lásd a Herry Potter könyveket. A felelősségünk és a feladtunk tehát megállapítható. Elmulasztottunk több generációt olvasóvá tenni. Véleményem szerint ezt azzal tettük, hogy nem vetettünk számot a bennünket körülvevő világ változásával. Más korszakban "kipróbált" műveket ajánlottunk az új korszakban felnőtt generációknak. De nézzük más oldalról is: Mást eszünk. Másképpen ruházkodunk. Másképpen töltjük napjainkat. Benyomások özöne ér bennünket. A szabadidőnk eltöltésében végtelen ajánlattal állnak elő a médiumok. Mi mégis régi módon teszünk ajánlatot az olvasásra. Ugyanazt a hatást várjuk ebben a környezetben is ugyanazoktól a művektől. Ha ma ugyanúgy táplálkozunk, mint akkor, amikor a fizikai munka kalóriaigénye magas volt, akkor elhízunk, ha maradunk a régi szokásainknál az étkezésben, csak éppen az életformánk teljesen átalakult, akkor hibát követünk el. Még az életünket is veszélyeztethetjük. A 8-10 másodpercenként akciókat mutató filmek, hasonló gyakorisággal ötleteket ránk zúdító reklámok, még ezeknél is gyorsabban váltó klippek nézésén felnőtt nemzedék speciális elvárásokat fogalmaznak meg - akaratlanul - az olvasmányaikkal szemben is. A Harry Potter példa arra is, hogy ezeknek az igényeknek a kielégítését úgy is meg lehet valósítani, hogy közben a generáció legfontosabb kérdéseit s taglalja, hiszen ez a könyv is a barátságról és az ellenségességről, a kitartásról, az állhatatosságról és a jellemgyengeségről, a hatalom megszerzéséről és a szabadság megőrzéséről szól, akárcsak az Egri csillagok, a Pál utcai fiúk. Ha valaki ebben a Harry Potter-őrületben észre veszi a lehetőséget - nem fanyalog és óv, meg tiltakozik -, mely azt mutatja, hogy vannak eszközök, melyeknek segítségével az olvasás kultusz tömegesen fenntartható, az bizakodóvá válhat a jövőt illetően. Ezt a lehetőséget kell megragadniuk a szerzőknek. A mai kor gyermeke számára jó eséllyel az olvasás élményét adó műveket kell ajánlania a tanárnak és könyvtárosnak egyaránt. Szembe kell néznünk azzal, pedagógusoknak, könyvtárosoknak és persze szülőknek, hogy az olvasás ügyében is korszakváltás következett be. Először nekünk, magunknak kell megváltoznunk, el kell olvasnunk azokat a könyveket is, melyek a diákjainkra, olvasóinkra, gyerekeinkre ma hatnak. Meg kell értenünk nekünk, tanároknak, könyvtárosoknak, szerzőknek, szülőknek, hogy változtatás kell a felfogásunkban. Működésünk fundamentuma, a könyvtárhasználó is követelni fogja ezt! Olyasmivel kell fenntartanunk az érdeklődést az olvasás iránt, mely nem pusztítja ki az olvasás iránti vágyat az újabb generációkból. Egész civilizációnk sorsa múlik ezen. A megoldás lehetősége a kezünkben, a felelősség rajtunk van.