Ej, haj! Több a baj, mint a vaj! – sóhajtozott szegény nyuszi, s szaladt Soroksárra. Ottan lakik egy mészáros, kinek neve Virág János, s kérte, kérte, szépen kérte: Mészáros, mészáros, híres Virág János, ott legel egy ökör, még pediglen jármos. Vágd le gyorsan, magyarosan, mert nem issza meg vizet, víz nem viszi el követ, kő nem bántja balta élit, balta fát nem vágja ki, fa úgy kéreti magát, s aranycsengőt, szépen zengőt, hej, nem adja vissza! Mondta neki a mészáros, az a híres Virág János: - Már én bizony nem vágom! Vágtam ökröt eleget, többet immár nem lehet! Hej, még csak most lett igazán mérges a nyuszika! Szaladt a bolhához s mondta: - Édes bolhám, bolhácskám! Csípd meg a mészárost! Uccu! egyet ugrott a bolhácska, mészárost megcsípte, mészáros levágta az ökröt, ökör megitta  a vizet, víz elvitte a követ, kő kicsorbította baltát, balta kivágta a fát, s fa egyszeribe visszaadta nyuszikának szépen szóló aranycsengőt, vissza ám, kis komám!