|
Magyar népmese: A muzsikáló ezüstkecske
  A muzsikáló ezüstkecske története a szép dolgokra, a művészetek életünkben betöltött fontosságára hívja fel a figyelmet.
A király nagy rajongója a szépségnek, a művésze-teknek, de egyúttal rabja is.
 Betegesen védi, félti drága palotáját. Többre becsüli az épületet, mint az emberi életet. A drága palotát őrző katona viszont nem tud mit kezdeni a rá bízott értékekkel, nem kedveli, sőt nem is érti azokat. Csak a pénzt becsüli.
A pénz önmagában nem tesz boldoggá, de ő ezt csak büntetése árán tanulja meg. Büntetését azért kapja, mert ellene fordul a szépnek, a rá bízott értéknek és rombolni kezd.
|
|
Mint a legtöbb népmesében, itt is szerepel egy szépséges, jó lelkű, okos királylány. Ő lesz a büntetésből temérdek pénzzel együtt befalazott katona egyik segítője. A másik a szegény aranyműves.
Az aranyműves a falon fúrt lyukon kiadogatott pénzért élelmet visz a katonának, a többi pénzből pedig egy embernagyságúnál nagyobb ezüstkecskét készít a katonának. A katona fogságában zenél. A zene megkönnyíti nehéz sorsát. A művészetélvező királyt érdekelni kezdi a szép muzsika. Így jut el a befalazott katonához, pontosabban a muzsikát ontó ezüstkecskéhez.
A katona megtanulja becsülni a művészeteket, a király pedig az embert jobban értékelni. A királylány és az aranyműves tudták mindezt és hozzásegítik a királyt és a katonát, hogy ők is megtanulják. A történet ezüstkecske motívumában lehetetlen nem észrevenni a párhuzamot az ezüstkecske és a trójai faló közt. (Boldizsár Ildikó)
Az égig érő fa>
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
