Az ilyen barátnak lelke van (ezt színes lufival fogja előállítani), kötélidegei (egy gombolyag kötözőzsineg), hosszúra nyújtható karja van (colstock), simogató keze (festékpemzli), góllövő térdízülete (rugók), éles esze(metszőolló) stb. Félix lázasan dolgozik a terveken nagypapa műhelyében. Nagypapa már nem él, a név rajtaragadt a fészeren, a képzeletében azonban időnként megjelenik szeretett nagyapja, aki néha szakállas vicceket mesél ugyan, de valamit mindig hozzá tud tenni Félix terveihez.   Ahogy közeledik a táborba indulás napja, úgy bontakozik ki egy nagyon is ismerős családi miliő elfoglalt szülőkkel, akik Félixet ugyan láthatóan nagyon szeretik (anyja tortát süt neki, párnacsatát vívnak, apjával jól szórakoznak a kertben a locsolócsővel), de megérteni nem igazán tudják.   Anyjának türelme nincs hozzá, apja meg a saját dolgaival van elfoglalva.   A történet ennek ellenére nem szomorú vagy tragikus, épp ellenkezőleg: képi humorban gazdag, vicces könyv, amelynek természetesen hepiend a vége - könnyed mű, elgondolkodtató meglátásokkal.