G. Szász Ilona könyvtárosi munkája mellett párhuzamosan 1975-től 1992-ig a budapesti Térszínház tagjaként színészettel, dramatikus játszóház vezetéssel is foglalkozott. 1995-ben kezdett író-dramaturgként közreműködni bábszínházi előadások létre hozásában. Szombathelytől Békéscsabáig valamennyi jelentős társulattal dolgozott, legtöbbet a győri Vaskakas, a kecskeméti Ciróka és a pécsi Bóbita Bábszínházzal. „Ilonát a 90-es évek elején ismertem meg, mely időszak a bábos szakma számára nagyon izgalmas volt, mivel ekkor vált hivatásossá több vidéki bábszínház. Ebből fakadóan egyre inkább szükség volt új bábszínpadi írókra, dramaturgokra. Ilona színházi múltja, műveltsége, írói tehetsége együttesen adta azt az alkotói pályát, amit befutott. Bábrendezők, bábszínházak örömmel keresték-keresik az együttműködés lehetőségét vele: igényes nyelvezetű, átgondolt dramaturgiájú, változatos témájú darabok kerülnek ki kezei közül… Azon írók közé tartozik, akik ismerik a bábszínház működését, és aki tud közösen gondolkodni az alkotótársakkal és vállalja az esetenkénti írói kompromisszumokat. Rendezőként kifejezetten inspiráló a vele való közös munka! Szerintem kevés olyan magyarországi bábszínház van, ahol az elmúlt 15-20 évben ne játszották volna valamelyik darabját. Jellemző rá az alapos háttérmunka (könyvtáros!!!) és a humor iránti fogékonyság!” (Sramó Gábor, a pécsi Bóbita Bábszínház igazgatója)  Művei és a bábelőadásainak képgalériája megtalálható: http://users.atw.hu/szaszica/ G. Szász Ilona néven 2009-ben írta  első könyvalakban megjelent meséjét „A Mindentvarró Tű”-t (illusztrálta Szegedi Katalin), amely az Aranyvackor pályázaton különdíjat kapott; 2011-ben Cókmók, a morgolódó szekrénymanó (illusztrátora Gyöngyösi Adrienn) pedig ugyanezen pályázaton harmadik helyezést ért el. Mindkét könyve a General Press Kiadónál jelent meg. Kedvenc íród, költőd, festőd? Bohumil Hrabal, Weöres Sándor, Marc Chagall. A gyermekirodalomból Lackfi János és Máté Angi. Bölcsek bölcsességét  őrzik az idézetek. Ha idézel, kit idézel gyakran és kinek a zenéjét hallgatod szívesen? Az idézetek mindig változnak az aktualitásuk szerint. Egy nem változik: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” (Tamási Áron: Ábel) A zenében mindenevő vagyok. Akinek a zenéjét bármikor szívesen hallgatom, az Mozart. Gyermekként nemcsak hallgattad, olvastad a meséket, hanem már akkor is megvoltak a saját kis történeteid. Milyen karakterei voltak, és miről szóltak az akkori mesék? Mivel klasszikus meséken nőttem fel és sokáig foglalkoztam a magyar népmesékkel, korai történeteimben ezek inspiráltak. A könyvalakban megjelent meséim dédanyáink idejében játszódnak, azok tárgyi kultúráját elevenítik meg, ugyanakkor a tündérmesék elemei sem hiányoznak belőlük. A mese iránti vonzalom máig megmaradt. Mit jelent számodra a mese? A mese, mint minden műalkotás egy teljes világ. Ugyanakkor egy mese csak egy központi témára épülhet. Az én meséimben például legyőzni a gonosz Cápafogú Konrádot (Mindentvarró Tű), megszerezni a varázserejű ólevendulát (Cókmók). Hogyan és mikor írsz? Bagoly, vagy pacsirta vagy? Abszolút pacsirta. Ami délig nem készül el, az már másnapra marad. Szegedi Katalin gyönyörű rajzaival illusztrált  mesekönyved, A Mindentvarró tű 2010-ben Fitz -díjat kapott. Mi adta az alapötletét ennek a mesekeretbe ágyazott szép szerelmi történetnek? Nagyon sok élményem integrálódik ebbe a krúdys hangulatú szerelmi történetbe. A kisvárosi élet, hiszen a hősöm egy szabólegény és egy varrókisasszony (anyám varrónő volt). Ennek a miliőnek a látszólagos unalma alatt igazi mesés életek rejlenek. Cérnácska szabócskának meg kell szereznie a mindentvarró tűt, hogy elvehesse Málika kisasszonyt. Közben ellensége támad a sértődött cikk-cakk olló személyében, aki Cápafogú Konrád néven egy igazi világpusztító diktátorrá változik. A szabócska megjárja a poklot és mennyet, míg sikerül legyőznie. Második mesekönyvedben – Cókmók, a morgolódó szekrénymanó, Gyöngyösi Adrienn  rajzaival – megelevenednek a tárgyak. Mi a tárgyak szerepe ebben a mesében, és mi a szerepük az életedben? Mire tanítanak a tárgyak? A tárgyak történetek részesei, hordozzák tulajdonosuk személyiségét és egy kultúra megjelenítői. Ha megbecsüljük őket, mesélnek nekünk a múltról, a jelenről, összekötnek gyökereinkkel. Fontos találkozási pontok az életedben? A színházhoz egy professzornőm, Dér Mária javaslatára kerültem. 1975-től együtt színjátszottunk Gelencsér Vali gyermekkönyvtárossal, akinek a révén megismertem ezt a szakterületet. Az egyetem elvégzése után nem volt kérdés, hol fogok dolgozni. 1995-ben bábos rendező ismerősöm megkért, hogy valaki helyett írjak forgatókönyvet, mert nem ér rá. Népmese és színházi ismereteim miatt gondolt rám. Így kezdődött a bábszínházi pálya-futásom, amely még most is tart.   Mit felelnél, ha február 24-én egy csillagfényes estén, munkából hazafelé menet előtted teremne Cérnácska Szabócska és így szólna: Kedves Ilona! A műveiddel oly sok örömet adtál már eddig is a gyerekeknek; cserébe most én is szeretnék adni valamit Neked; kívánhatsz bármit, de tudod mit? Ne is egyet, hanem rögtön kívánj hármat? Mi lenne a három kívánságod? Nagyon szeretném, ha harmadik mesekönyvem, az Álomszövő Pendula is kiadóra találna. Másodjára, hogy még sokáig találjanak meg a mesék egészségben. Harmadikként, hogy a felnőttek is olvassanak mesét, mint hajdanában tették. Hátha jobbá válik általuk a világ. Könyvtárvilág: 2. szám, I. évfolyam (2013)