Egy kisgyermeknek nem könnyű, de mégis megmagyarázható a halál fogalma. Igyekezzen a szülő nem ködösíteni, hanem tényszerűen elmagyarázni azt. A gyermek aktuális értelmi fejlettsége szerint ki fogja egészíteni saját fantáziájával, érzéseket fog hozzá kötni.

6-7 éves korig a gyermek számára a halál nem végleges, ez annyit jelent, hogy visszafordíthatónak tekinti a halált, azt gondolja, hogy az ember saját akaratából „ment” el, így vissza is tud jönni. Pszichológiai fogalmakkal magyarázva, a felnőtt egy mindenható személy a gyermek szemében, aki arra is képes, hogy a halálból visszajöjjön. Amennyiben a szülő azt sugallja, hogy az elhunyt, szeretett személy „messzire elutazott, most sokáig kórházban van”, a gyermeket megerősíti infantilis fantáziájában, így nem segíti elő szellemi fejlődését, megrekeszti a gyászfolyamatában. A gyermeki gondolkodás mögött bűntudati érzés is felléphet, gyakori érzése a gyermeknek, hogy ő tett valami rosszat, így a személy elvesztése egy büntetés.

8-9 éves korban érti meg a gyermek, hogy a halál visszafordíthatatlan. Ez számára nagy felismerés, egyben erős szorongást generál. A szorongás mögött gyermeki halálfélelem van, ő is elkezd félni a haláltól. Ismerős lehet a szülőnek, amikor a gyerek hirtelen nem mer egyedül lenni, fél aludni a sötétben, vagy többször bebújik az anya ágyába. Át kell segíteni ezen az időszakon, a biztonság érzése az elsődleges. Hiszem, hogy ez az időszak könnyen átvészelhető, ha erős alapokon nyugszik az anya-gyermek kapcsolat.

10–13 éves gyermekként a serdülő a gyerekkort zárja le. Számukra az élettől való félelem egyenlő a halállal. A halállal egyenértékű félelmet élnek át azzal, hogy a külvilág sok elvárást zúdít rájuk, szexuálisan érnek, mindez bizonytalanságot ébreszt bennük.

 Ne legyenek tabuk

Azzal nagyon sokat segíthetünk, ha nem gyártunk tabukat; ha például a nagymama meghal, akkor hirtelen ne tüntessük el az összes cuccát, mert így elvágjuk a lehetőséget attól, hogy a gyermek érzékelje, hogy a múlt a jelenhez kapcsolódik, és kérdései legyenek olyan valakiről, aki már nincs köztünk.

A gyermek gyászában a legnagyobb támasz maga a gyászoló szülő, aki kimutatja az érzéseit, és a példa által ezt megtanítja a gyermekének is. Ez a személyiségfejlődés szempontjából is lényeges, mert nemcsak akkor gyászolunk, amikor haláleset van, hanem például egy párkapcsolat végén is hasonló folyamatok útján tanuljuk meg feldolgozni a veszteséget. Ha a gyerek nem találkozik az elmúlással és annak elfogadásával, akkor az élet más veszteségeivel is nehezebben fog megküzdeni.

Az elmúlás fogalmának bevezetésére és a szeretett személy hiányának feldolgozására ajánljuk az alábbi mesekönyveket.