Izgalmas lapozót készített Nagy Diána a legkisebbeknek, de a designkönyvek felnőtt rajongóinak tetszését is elnyerheti a Babageometria – Vonalak. Két szokatlan megoldás egyből szembetűnő lehet a könyvet lapozva: az egyik a fekete-fehér kontrasztos színvilág, a másik, hogy, ahogy a cím is ígéri, tényleg a vonalaké, a pontoké a főszerep a könvben.           Nagy Diána korábbi munkái alapján is láthattuk, hogy az absztrahálás fontos eszköze képeinek; az ábrázolt tárgyak a legegyszerűbb formákra redukálva jelennek meg. Érzékelhető nála az a törekvés, hogy az abszolút legkevesebbig jusson el, ami még mindig vizuálisan értelmezhető. Amilyen egyszerűnek tűnik mindez elsőre, annyira nagy következetességet és fegyelmezettséget, tudatosságot kíván a megvalósításkor. Ennek a bravúrnak lehetünk szemtanúi a Babageometriában. Először élvezzük a hullámzó-egymásra épülő vonalak visszatérő ritmikáját, anélkül, hogy értelmezni próbálnánk a látványt. Majd az ismétlődések megtörnek, és a vonalak alakot öltenek: kígyó, csiga, denevércsapat lesz belőlük. Az oldalpárokon szereplő képek nem keltik a statikusság érzetét, sőt, mini-történetté alakulnak: a képek bal oldalától a jobb oldaláig haladva a szemlélésben a vonalak változnak, elmozdulnak, néhány ponttal kiegészülnek (hirtelen a cseppekből kismadarak lesznek pl.) – felismerjük az ábrázolt állatokat, mesélni kezd a kép. Bizonyára mindenkinek van olyan saját emléke arról, hogy mekkora örömet jelent a legegyszerűbb tárgyakkal játszani a gyerekeknek: erről szól Nagy Diána könyve is. Megtalálja az ábrázolhatóság esszenciáját, és  végsőkig redukált vizuális nyelvén képes játékosan mesélni a kicsiknek szavak nélkül arról, hogy a világ tekergőző, szaggatott, cikkcakkos és egyenes vonalakból, pontokból, sötétből és világosból áll.