Kelly és Lupi olvas blog     A Kolibri Kiadó Magasfeszültség! sorozatában elérkeztünk az első magyar szerzőhöz, kíváncsian vártam, az eddigi remek könyvek után ezúttal mivel lep meg a kiadó. Úgy gondolom, hiánypótló ez a nyomozós-kalandos történet, hiszen sokkal több ifjúsági regény jelenik meg, amelyek inkább lányoknak szólnak, a Váltságdíj nélkül pedig uniszex, a fiú olvasók is bátran belevághatnak.     Három teljesen különböző fiú karakter mellett egy lány is helyet kapott a csapatban, tehát bőven válogathat az olvasó, kivel szimpatizál. Teljesen véletlenül kerültek így négyen együtt fogságba, csupán a gazdag osztálytársuk budai villájából szerettek volna lejutni a belvárosba, így betársultak egy közös taxizásba. Ez a pillanat az utolsó emlékük, aztán már egy hideg, sötét pincében térnek magukhoz. Tetszett, hogy a szerző nem úgy alakította a történetet, mintha szuperhősök lennének ezek a srácok, akik pillanatok alatt elintézik a fogvatartóikat és megmenekülnek. Nem, ezek a  fiatalok átérezik a félelmet, kétségbeesést, persze próbálják ezt nem mutatni, ahogy ez elvárható egy tinitől. Az első sokk után logikusan gondolkodva keresik a kiutat. A helyzet rosszabb, mint gondolták, a Buda-környéki hegyek helyett egy idegen országban találják magukat. De bíznak az ösztöneikben - leginkább Zsófiéban - és elindulnak az ismeretlenbe, ezer kalandon át.   Érdekes volt figyelni őket, mennyi változáson mennek keresztül, a közömbös osztálytárs státuszból milyen kapcsolatok alakulnak ki. Bizony el kell telni bizonyos időnek és pár megpróbáltatásnak, hogy eláruljanak ezt-azt magukról, hiszen a nagy kérdés az, hogy tulajdonképpen melyikőjüket akarták elrabolni?   Egyikük sem patyolat tiszta, méghozzá leginkább a szüleik miatt. Mindegyikük kapcsolódik valamilyen szinten a bűnözéshez, és nem mindegyikük a bűnüldözés oldalán. Szerettem az érzelmi szálak kibontakozását is, Zsófi egy nagyon szép lány, mindhárom fiúnak tetszik, persze háromféleképpen közelednek hozzá. Természetesen ez egy halvány mellékszál,  jólesik, hogy ott van, de mégsem telepszik rá a történetre. Muszáj megemlítenem az "ellenség" fő karakterét, Alvarezt. Brutális egy pasi, de én kedveltem a figurát (vessetek rám követ), méghozzá a dalocska miatt, amit mindig énekelt. Persze a szerzőt kéne ezért magasztalnom, annyira jól esett felidézni ezt a gyerekkori emléket. A blogturnéhoz tartozó extra kiválasztásánál egyértelműen erre a dalra esett a választásom.   De komolyra fordítva a szót,  a Váltságdíj nélkül fiatal szereplőinek  kemény lelki (és némileg testi) megpróbáltatásokon kell keresztülmennie. Meg kell tanulniuk együttműködni, segíteni egymást, és ami a legnehezebb, el kell tudni dönteni, hogy kiben bízhatnak meg a felnőttek közül.   A szöveg abszolút fiatalos, én még talán több trágár szót is el tudtam volna viselni, hiszen ezekben a helyzetekben dől az emberből a káromkodás, kortól függetlenül. Bár lehetséges, hogy Zsófi jelenléte kedvezően hatott a srácok stílusára. A szerb maffia kemény vonal a történetben, ijesztő, de volt egy olyan érzésem, hogy valójában ennél sokkal rosszabbul alakult volna a történet az életben.   Összességében bőven el tudom képzelni a regény folytatását, megkedveltem a szereplőket, kíváncsi lennék rá, hogy reagálja le a végkifejletet a srácok környezete, a szülők, osztálytársak.   Fiúk, lányok, ezt az izgalmakban bővelkedő történetet olvasnotok kell!