Bacinak nyolc lába, és rettentő ronda pofája volt. Fikkelstein úr kedvtelve nézegette őt, amikor esténként letelepedett a fotelbe. Bacim ilyenkor a lábához kuporodott, és ijesztő hangon morgott, szörtyögött, fújtatott. Reggelente, ha Fikkelstein úr felébredt, Baci is kinyitotta a szemét, és lelkesen üdvözölte az új napot: – Zrr, brrr, fertőzni akarok! – szörtyögte. Fikkelstein úr mindent megtett, hogy kedves állatkája fertőzni tudjon: ha az idő hölgy, akinek az orrában laktak, közel hajolt valakihez, azonnal kizavarta a külvilágra Bacit, hogy Baci más emberekre is átugorhasson. Most, hogy ki kellett költözniük a hölgy orrából, elárvultan üldögéltek a koszos, összegyűrt zsebkendőben. Baci ocsúdott először. Lekászálódott a zsebkendőről, és morogni kezdett: – Ezer trutymák, nyavalya, mégse ülhetünk itt tétlenül az idők végezetéig! Új lakóhelyet kell találnunk! Fikkelstein úr egyetértett vele. Ő is levonszolta kocsonyás testét a papír zsebkendőről. Még szerencse, hogy nem valami szemeteskukában végezték! Vagy egy vécécsészében! Tulajdonképpen jól megúszták a dolgot, csak annyi történt, hogy az idős hölgy kifújta az orrát. Végiggondolta a lehetőségeket, és arra jutott, hogy a közeli óvoda tökéletes hely lesz, ott kell próbálkozniuk.   II. Fikelstein úr megérkezik a Katica óvodába Mint mondtuk, Fikkelstien úr és Baci éppen lakást kerestek maguknak. Az a hír járta, hogy az óvoda kitűnő terep, a gyerekek orra nagyszerű lakóhely a fikáknak és bacilusoknak. Fikkelstein úr és Baci bemásztak hát a kerítésen, aztán egy éppen érkező gyerek cipőjére tapadva megérkeztek az óvoda öltözőjébe. Amíg a gyerek a kispadon öltözött, Fikkelstein úr körbepillantott. Minden undorítón tiszta volt. A padló ragyogott, az öltözőszekrények ajtaja csillogott, a levegőben felmosószer szaga terjengett. A folyosón egy köpenyes néni járkált felmosó fával és vödörrel a kezében. Újra és újra végigtörölte a padlót, amitől Fikkelstein urat valóságos hidegrázás fogta el. Baci is elborzadva lapult a padon: – Ezer fertő és nyavalya, ez nem tűnik túl vonzó helynek! Meneküljünk! A gyerek ráadásul, akinek a cipőtalpán érkeztek, az imént zsebkendőt vett elő, és alaposan kifújta az orrát. Borzalom! Hány szerencsétlen baktérium és fika maradt hajlék nélkül egyetlen másodperc alatt! Aztán a galád gyerek a papírzsepit egyenesen a szemetesbe hajította. És s szörnyűségek ezzel még nem értek véget! Mielőtt bement volna a terembe, a kisfiú a mosdóhoz lépett, és kezet mosott! Baci elképzelte, hány ezer társa tűnik el most a lefolyóban, és megrettent. Nem, vele ez nem történhet meg- gondolta. Vissza akar fordulni az óvodából, hogy más helyen próbálkozzék. Fikkelstein úr azonban nem hátrált meg ilyen könnyen. Pócon Pócra, híres takonykirály ősére gondolt, és elszántan körbenézett. Lehetetlen, gondolta, hogy ne akadjon itt egyetlen gyerek orrocska se, ahová beköltözhetnék Bacival! Nyakon ragadta Bacit, és együtt bementek szépen a nyitott ajtón át a csoportba.